Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 3. szám - Kert
Az európai kertleírások közös szerkesztési elve, hogy a topografikus leírás jól bevált módszerét követve séta formájában mutatják be a kertet, egyszerre hatott az ember minden érzékére, és az érzékekre gyakorolt összetett hatáson keresztül lépten-nyomon elmélkedői-értelmezői pozícióba kényszerítette a kertben sétáló látogatót. Kazinczy az 1780-as évektől egészen haláláig leveleiben, önéletrajzi műveiben, de cikkekben és útirajzaiban is megemlékezett azokról a kertekről, amelyeket akár csak futólag felkeresett. A kertemlítések (az egy mondattól a több oldalas leírásig) a művészettörténetírás számára forrásértékűek, mert rajtuk keresztül lehet rekonstruálni a századforduló magyar kertművészetének számos helyszínét, azok korabeli esztétikai színvonalát. Kertleírásai, bár terjedelmüket tekintve eltérnek egymástól, mégis összeségében azt a benyomást keltik, hogy a kertek dokumentálása mellett szándéka a tájleíró próza stílusának kimunkálása is volt. Utaltunk már arra, hogy a korabeli magyar tájköltészetben is ekkor bukkan fel először egy konkrét, valóságos táj leírásának igénye, de Kazinczy - noha természetesen inspirálódhatott a költészetből is - a magyar kertek prózában megírt leírásaihoz a példákat abból a gazdag európai kertirodalomból merítette, amely megannyi kertesztétikai értekezés (mint például Christian Cay Lorenz von Hirschfeld Theorie der Gartenkunst (1779-1785) című népszerű műve), Európa tájképi kertjeiről született leírások, valamint a korszak egyik legdivatosabb műfajának, az útleírásnak révén vált számára is ismertté. ▼ Kazinczy Ferenc könyvtárának egy darabja a Magyar Nyelv Múzeumában (fotó: Czimbal Gyula) Nemesíttenyi kő ezt a világi vadságot” Kert