Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 3. szám - Kert
Bár az antropocentrizmus-kritika mind az ökokritika, mind a poszthumán elméletek fókuszában áll, az ökokritika bizonyos irányzatai számára a homo sapiens kiemelt szereplőként való számontartása nem minősül eredendő bűnnek. a folyvást átalakuló és véletlenszerűen ismétlődő jelzős szerkezetekkel, metaforákkal és képmontázsokkal. Juhász poétikája nem realista, romantikus vagy barokk, hanem transzkorporealista. Az a litániaszerű „sorjázás", ismételgetés, ami Juhász lírájának az egyik védjegye, talán nem is egyszerűen a világ materiális burjánzásának ábrázolása- tehát nem mimetikus jellegű - inkább egy olyasfajta spirituális gyakorlat része, amely a realista látásmódból a traszkorporeális szemléletbe való transzcendeciát, átlépést segíti elő. De mit kezdjünk az emberközpontúság vádjával? Bár az antropocentrizmuskritika mind az ökokritika, mind a poszthumán elméletek fókuszában áll, az ökokritika bizonyos irányzatai számára a homo sapiens kiemelt szereplőként való számontartása nem minősül eredendő bűnnek. Az 1980-es évek ökofilozófusai közül többen (például Bryan G. Norton, William Grey, Anthony Weston) nemcsak azt állították, hogy az antropocentrizmus elkerülhetetlen, hanem még azt is, hogy jótékony hatású, mivel a környezetvédelem motivációját éppen annak a tudatosítása adhatja, hogy a saját érdekünkről van szó. Emellett a környezetvédő mozgalomban máig fontos szerepet játszanak azok az ökoetikai koncepciók, amelyek az ember felelősségét a további ökológiai pusztulás (meg)akadályozásában éppen az ember különleges státuszára alapozzák. Vagyis arra, hogy az ember a nem-emberi világtól eltérően szabad akarattal bíró létező; ugyanakkor, mint például Lányi András hangsúlyozza, „szabadsága nem arra képesíti, hogy másoktól függetlenül határozza meg magát, hanem hogy felismerje tennivalóit, melyek a másokért viselt, személyes felelősségből fakadnak”. (Lányi András: Oidipusz, avagy a természetes ember, Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 2015,67.) Ez a koncepció az alapja az ökológiai „pásztorkodás” vagy stewardship képzetének is, amely az embernek a természet felé viselt felelősségét igyekszik megvilágítani. Miben áll ez a felelősség és feladat? A steward az, aki megpróbálja az emberek felé közvetíteni a nem-emberi világ igényeit, vagyis voltaképpen azáltal, hogy emberi hangot ad ennek a világnak. S hogy ez hogyan viszonyul a juhászi ars poeticához? A Mondatok a nyelvről, szavakról, költészetről című írásában (1971) a költő így fogalmaz: „És nem mondok soha többet, mint amit a rám néző dolgok akarnak! / De amit létük nekem megmutatásával a dolgok velem mondani akarnak, azt kimondom. Azt megvalósítom szavaimmal. /Ez nem játékom. Ez kötelességem!" (Juhász Ferenc, írás egy jövendő őskoponyán, Szépirodalmi, Budapest, 1974,187.) ▼ Christian Verginer: The tree in me III., 2019 (HUNGART © 2023) ,Virágszáron agyvelők rothadása gőzölög” Kert ni