Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Talán éppen Az apostol alapján rajzolta meg [Jókai] 1862-63-ban, a Politikai divatok című regényében Petőfi egyik alteregóját, a szabadságharcot túlélő, de az új viszonyok között helyét nem lelő Pusztafi alakját. Korszaka éppen megkívánta - szintén szerepet játszik a mű jelentésrétegeinek feltárásában, de fordítva is igaz. Az apostol megítélése mindenkor hatással volt az egész költői opusz hangsúlyainak kijelölésére. A stílustörténeti és a világirodalmi környezet, a mű romantikus vonásai, illetve Dickens, Balzac, Eugene Sue vagy Victor Hugo munkáival való párhuzamai csak néhány tanulmányban, ott is mellékes szempontként kerülnek elő. Vannak, akik kifejezetten elutasítják e kapcsolatokat, mint például Pándi Pál, aki a realista tendenciákat sokkal erőteljesebbnek tekinti a műben, vagy Turóczi-Trostler József, aki úgy véli, hogy az angol és francia hatásokkal szemben Az apostolban is a „népies képzelet munkálása” az erőteljesebb. A motívumrendszerek, a narratológiai és a műfaji kérdések, vagyis a szigorúbb értelemben vett poétikai szempontok szintén csak néhány tanulmányírót foglalkoztattak (Zentai Máriát, Kássa Pétert, Szegedy-Maszák Mihályt, Margócsy Istvánt). Voltak, akik kulcsszövegként olvasták, Táncsics Mihály sorsa köré szőve a magyarázatokat, míg Forgács László 1960-ban az egész korabeli Magyarország helyzetét pillantja meg a műben. A legerőteljesebb vonulatot az eszmetörténeti megközelítések képezik - láttuk, hogy már Arany János is (talán) efelől gondolkodott a szövegen. Turóczi-Trostler József egyértelműen saint-simonista hátteret von Szilveszter eszméi mögé, míg Pándi Pál tagadja, hogy Petőfinek köze lett volna az utópisták „fellegjáró” terveihez, és sokkal konkrétabb társadalmi programot feltételez a szöveg mélyrétegében. Ismeretes Lukácsy Sándor és Fekete Sándor 1970-es években kezdődő hosszú vitája is a kérdés körül. Fekete Sándor saint-simonizmusból kiinduló munkáival szemben Lukácsy több tanulmányában is a francia forradalmi elméletek, illetve Babeuf és Buonarroti nézeteit tekinti relevánsabbaknak. E kérdéshez, úgy vélem, érdemes a korabeli sajtó anyagát is áttekinteni, melyek Petőfi olvasmányai között vagy a közbeszédben ott szerepelhettek. Például a Pest-Budán Rosenthal Sámuel által kiadott Der Spiegel című német divatlap, melynek melléklapja, a Der Schmetterling 1833-ban, a 14. számban arról értesít, hogy Genfben hogyan vonultak fel a saint-simonisták a jellegzetes apostoli öltözékükben, hogyan kezdtek nyilvánosan republikánus eszméket prédikálni, míg a tömeg szét nem zavarta őket. Korábban, 1832-ben a Jelenkor egy németországi, mainzi hírt közölt, hogy hogyan jelent meg itt is e mozgalom „néhány apostola”. Ugyancsak a Jelenkor számol be arról, hogy Enfantin atyával az élen a szekta irányító testületét negyven apostol alkotja. Az 1840-es években a hazai lapok, köztük ▼ Miklosovits László: Illusztráció Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményéhez, papír, szitanyomat, 36,Sx28 cm,1978 (forrás: Petőfi költészete a kortárs képző- és iparművészetben, a Kecskeméti Katona József Múzeum kiállítása, az alkotó engedélyével) LiJL ff Él sstíl ,ereszkedsz / idegrendszerünkbe, mint a pók’ Petőfi Sándor 81