Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Tolvaj Zoltán Petőfi -inspiráció K edvenc Petőfi-inspirációm az egyik 1845-ös tömör rémálomleírása. Plasztikus látványelemei bármely Netflix-sorozattal vetekednek. A sötét horrorkarnevál mintha Arany Híd avatásának zanzásított előképe volna. A Vörösmartyra is hajazó „dans macabre” komor látleletet nyújt a sárkányfogveteményként vívódó emberi pszichéről, ami az individuális kiszolgáltatottság, a falusi önbíráskodás terrorja és a harctéri borzalmak rokokó jellegű mozaikjaitól szorongva szinte egy sajtófotókiállítás képeit villantja fel. Az „Ott essem el én/ A harc mezején” pátosza helyett annyit sugall: minden elbukik. A karnális intarziák nem váltanak ki empátiát a ksatriják (harcosok) rendjéhez tartozó sakkfigurákból. A vezérek helyett a szabadgyalog az, aki testközelben sebesül és gyilkol, miközben a trónoló gyíkemberek hüllőarccal figyelik az öldöklést. Petőfi sorsában nem a rémálmai és nem a halálát övező homály rendít meg - új kutatások szerint nem dzsidával, hanem kozákollóval végezték ki a sztyeppe rettegett lovasai a Küküllő-menti vérengzés során -, nem a fegyvertelen végzet, amibe saját Kasszandra-jóslata és a Zeitgeist kánonja sodorta, miközben Bem apó Don Giovanni-szerű apafigurájával viaskodott, csupán egy apró körülmény. Potomság. Minden belföldi kalandja, pikareszk nyughatatlansága, szangvinikus lobbanékonysága és leplezett melankóliája dacára Petőfi Sándor - át sem lépve az országhatárokat - úgy volt szabad és felvilágosult, européer világpolgár, hogy soha életében nem látta saját szemével a tengert. nom 2023/t