Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
is volt, amelyeket nem teljesen jogtalanul rokonítottak a korszak utópikus szocialista elképzeléseivel. Ám e forradalmárszerep túlbecslésének és túlértékelésének az a következménye is meglett, hogy átalakult a költőszerep általánosított modellje is: a költészet, mutatis mutandis, a forradalmisággal lett egyenértékű, s a költői műveknek értékmérőjeként a bennük megjelenő társadalmi kérdések fontossága és derekassága, osztályharcos szempontból minősíthető állásfoglalása funkcionált, s nemcsak akkor, amikor a költő valóban felvetett társadalmi-politikai kérdéseket, hanem olyan esetekben is, amikor a költő egyértelműen magánéleti kérdések megverselésére vetemedett. A szocialista korszakban ez a modell a születő irodalomban is erősen éreztette hatását, s a szépírók és a művészek között is sokan voltak, akik Petőfi forradalmiságát túlhangsúlyozták költészetének más mozzanataival szemben - nem kevesen pedig a forradalmár Petőfi figuráját a korabeli politikával szembeni ellenzéki töltéssel prezentálták: gondoljunk csak a Petőfi '73 című filmre (rendezte Kardos Ferenc, 1973), amely kortárs környezetben próbálta ki a fiatalok forradalmárságának lehetőségeit, vagy Utassy József nagyhatású versére: „Én szemfedőlapod lerántom: /Kelj föl és járj, Petőfi Sándor! / [...] Talpra Petőfi! Sírodat rázom: / Szólj még egyszer a Szabadságról! (Zúg március, 1967). A rendszerváltást közvetlenül megelőző években, illetve már a rendszerváltás után a forradalmár Petőfi képe elvesztette kizárólagosságát: a recepcióban felerősödtek a más irányú kutatások és az ideológiától mentes, most már szigorúan a szövegekre, a szövegek megalkotottságára koncentráló elemzések, a szépirodalmi recepcióban pedig - ugyanúgy, mint más költők esetében is - nagyon érdekes, sokszor ironikus megközelítések lettek érzékelhetők, kivált a kultusz túlhajtásaival szemben. A forradalmár Petőfi képe elvesztette kizárólagosságát: a recepcióban felerősödtek a más irányú kutatások és az ideológiától mentes, most már szigorúan a szövegekre, a szövegek megalkotottságára koncentráló elemzések, a szépirodalmi recepcióban pedig - ugyanúgy, mint más költők esetében is - nagyon érdekes, sokszor ironikus megközelítések lettek érzékelhetők, láváit a kultusz túlhajtásaival szemben. Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!” Petőfi Sándor 45