Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 3. szám - Kert
▼ id. Markó Károly: Tóbiás az angyallal, olaj, vászon, 31,5x41 cm, 1843 (forrás: SZMMNG, © Szépművészeti Múzeum 2023) A 18. század második felének Faludi Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály életműve között születő verseiben a kertképzetek kapcsán egy igen izgalmas átalakulás figyelhető meg, melyet több szellemi forrás táplál és ösztönöz. A továbbiakban négy emblematikus, korábbi évszázadokból örökölt kerttoposz, a hortus conclusus (elzárt kert, a bibliai Paradicsom, Szűz Mária, világiasabb kontextusban a nőiség köré fűződő szimbolikus tér a középkortól), a locus amoenus (természetközeli, árkádikus, pásztori táj), a hortus universalis (a világról való tudást rendszerező és jelképező kert, a tudás kertje) és a hortus pictus (látványos, tájképi kert) felvilágosodáskori átlényegülésére hozok példákat, rámutatva, hogy az egyes motívumok újraértelmezésének hátterében milyen poétikai, eszmetörténeti hatások állhatnak. A hortus conclusus és az árkádikus locus amoenus kerttoposzok felvilágosodáskori átalakulását erősen befolyásolta az érzékenység poétikája, ezért példáimat olyan szerzőtől hoztam, akinek költészetét a szakirodalom egyértelműen az érzékenység poétikájához, a szentimentalizmus korai változatához köti, amely nála kiegészül egy erős érzelemtörténeti, szenvedélyelméleti attitűddel. Ányos Pál verseiben a fenti két toposz képzetköréből számos motívum megjelenik és felerősödve átértelmeződik, Balogh Kertkép(zet)ek a 18. század második felének magyarországi lírájában «.és3P Piroska ,A rózsabogár és a Naprendszer tempója ugyanaz” Kert 13