Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
◄ Tóth Ernő: Petőfi 1848, olaj, farost, 80x100 cm, 1983 (forrás: Ihletőnk: Petőfi. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum képzőművészeti katalógusa, HUNGART ( 2023) ► Zichy Mihály: Föltámadt a tenger. Petőfi-illusztráció (forrás: Kieselbach Galéria) inkább látszik arról a folyamatról árulkodni, amely során az irodalmi nyilvánosság tere, kommunikációs formái és lehetőségei elkülönülnek a szintén átalakuló politikai nyilvánosságéitól. A húszas évei elején járó fiatalember, mint e korban annyian, rajongó lelkesedéssel fedezi fel magának a közelmúlt óriási horderejű és hatású, minden öröknek tartott rendet felforgató eseményét, a francia forradalmat. A radikális, ellentmondást nem tűrő elvek mentén formálódó, provokatív társadalmi nézetek azonban, melyeket Petőfi eleinte inkább levelekben és versekben, később élőszóban is gyakran hangoztat, nehezen lennének kiérlelt, következetes politikai programnak tekinthetők. Egyetérthetünk Szilágyi Mártonnal, aki szerint ezt az eljárást talán nem helyes a szó köznapi értelmében vett ideológiaként sem kezelni (Szilágyi Márton: Üdvtörténeti távlat vagy társadalmi utópia? [Petőfi és a forradalom], Irodalomismeret 2017/3., 37-43.), az azonban mindezzel együtt is kétségtelen, hogy Petőfi vágyott szerep-ideáljai tárházában a forradalmáré, a látnoki népvezéré legalább annyira jelen volt, mint a sikeres, népszerű költőé, s legalább annyira készült az előbbi megvalósítására, mint az utóbbiéra. (Kalla Zsuzsa, Petőfi politikusi képe 1848~1849-ben = A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Iörmöczi Katalin, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2000,79-101.) Kezdettől átjárhatónak tűnik esetében az irodalmi és a politikai aktivitás közti határ is: a színészévekben szerzett tapasztalatok mellett ebben a Tízek Társaságában való részvétel is segíthetett. A költő lelkesítő, csatára tüzelő feladata persze az antikvitás óta része a megvalósítható irodalmi szerepeknek, s bár e türtaioszi hagyománynak Petőfi előtt nemigen van következetes képviselője a magyar irodalomban, az irodalom harci tevékenységként, Petőfi vágyott szerep-ideáljai tárházában a forradalmáré, a látnoki népvezéré legalább annyira jelen volt, mint a sikeres, népszerű költőé, s legalább annyira készült az előbbi megvalósítására, mint az utóbbiéra. .szemével farkasszemet nézni” Petőfi Sándor 19