Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ: Pozsony és a proletárdiktatúra

Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ Pozsony és a proletárdiktatúra A régi Pozsony az egykori magyar királyságnak Budapest után legfontosabb gyárvárosa volt, így érthető, hogy itt igen korán számottevő munkásmozgalom fejlődött ki, amely a század elején már komoly gondot okozott az akkori rend­őrségnek. A város rohamos fejlődése folytán egyes gyártelepek a Duna jobb­partján fekvő Ligetfalu községben épültek fel, amely már akkor úgyszólván Pozsony külvárosának számított. 1910-ben helyiérdekű villamos vasút járt ide, amellyel Bécsig lehetett utazni. A csehszlovák légionárius csapatok 1919. január 2-án szállták meg a várost, de nem lépték át a Duna vonalát, mivel a békekonferencia ideiglenesen a Dunát jelölte ki csehszlovák-magyar határnak. Ennek következtében Pozsony határá­nak dunántúli része — ahol sportpályák, szórakozó- és kirándulóhelyek voltak — magyar területen maradt, az akkor még önálló Ligetfalu községgel együtt. Ugyancsak magyar területen rekedt a ma már szintén Pozsonyhoz tartozó Főrév község határának egy része, a mai Zabos település. Ezen a területen 1919. március 22. és augusztus 2. között a proletariátus diktatúrája volt hatalmon, mivel a csehszlovák hadsereg csak 1919. augusztus 14-én szállotta meg a pozsonyi hídfőt. A jelentős 1848-as hagyományokkal rendelkező Pozsony lelkesedéssel csat­lakozott az őszirózsás forradalomhoz. Megalakult a Nemzeti Tanács és hama­rosan porondra lépett a helyi Szlovák Nemzeti Tanács és a Német Néptanács is. Természetesen a Munkástanács és a Katonatanács megalakulása sem késett. 1918. november 1-én a munkásság kiszabadította a katonai fogházból dr. Ham­burger Jenőt, a pacifista eszmék hirdetése miatt elítélt orvosfőhadnagyot. Dr. Hamburger Jenő egyébként a Magyarországi Szociáldemokrata Párt balszárnyá­nak egyik vezető egyénisége volt, a Tanácsköztársaság kikáltása után föld­művelésügyi népbiztos lett és egy ideig a dunántúli II. vörös hadtest parancs­noka is volt. Mint költő az irodalomtörténetben is helyt kapott, legismertebb verse a Latinka-ballada. Szülőhelyén, Zalaszentgróton nemrégiben Hamburger Jenő múzeumot létesítettek. Egy pozsonyi születésű népbiztos is volt a Forradalmi Kormányzótanácsban: Kalmár Henrik, aki a proletárdiktatúra előtt német államtitkár volt, majd 1919. június 24-ig német népbiztos. Dr. Hamburger Jenő a proletárdiktatúra bukása után Ausztriába menekült, Kalmár Henrik pedig az ellenforradalom kezébe esett. A népbiztosok bűnperében életfogytiglani fegyházra ítélték, de cserefogolyként kiadták Szovjet-Oroszországnak. Kalmár Henrik azonban nem ment a Szovjet­unióba, hanem hazatért Pozsonyba. Itt haláláig a városi képviselőtestület tagja volt a német szociáldemokrata párt képviseletében. Kommunista népbiztosok nem kaptak Csehszlovákiában menedéket, de szo­ciáldemokraták igen. 1934-ben a bécsi munkásfelkelés leverése után Bécsből Pozsonyba menekült Garbai Sándor, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke és

Next