Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ: Pozsony és a proletárdiktatúra
jártak át Ligetfaluról Pozsonyba. Mivel a híd mindkét részről el volt torlaszolva, sem különvonat, sem jármű nem tudott átjárni a hídon, ezért gyalog jártak át, és mind a két hídfőnél autó várt rájuk. A kiürítési egyezmény értelmében Ligetfalu magyar terület maradt (csak a Tanácsköztársaság bukása után csatolta a békekonferencia döntése a hídfőt Csehszlovákiához), de egyúttal semleges zónába került, ami azt jelentette, hogy csak rendfenntartó karhatalom maradhatott vissza. A proletárdiktatúra bukása után a hídfő őrsége bevonta a vörös zászlót. Fehér csapatokkal való leváltására azonban már nem került sor, mivel a pozsonyi helyőrség 1919. augusztus 14-ére virradó éjjel rajtaütésszerűen elfoglalta Ligetfalut és a vörös katonákat lefegyverezte. Magyaróváron ekkor már fehér csapatok voltak, amelyek beszüntették az ottani munkástanács működését. Komoly erőt nem küldtek a hídfő ellen, csak járőrökkel derítették fel a csehszlovák csapatok állásait. A keletkezett járőrharcok a csehszlovák csapatoknak két halottjába és néhány sebesültjébe kerültek. A proletárdiktatúra ligetfalusi halottja Barabás Artúr katonai-politikai megbízott volt, aki 1919. augusztus 2. után távozott Ligetfaluról. A fehér rendőrség augusztus végén Magyaróvárott letartóztatta és Győrbe szállította. Szeptember 4-én este Győrött, amikor az ügyészség fogházába akarták átkísérni, szökést kísérelt meg a Kálvária utcában, de a fegyveres őr menekülés közben agyonlőtte. (Mosonvármegye, 1919. szeptember 14., 28. szám.) Pozsony és környéke munkásságából a ligetfalusiak voltak a legagilisabb párttagok. Talán azért is, mert ők átélték az egész proletárdiktatúrát, míg Pozsonynak csak a 36 órás szilveszteri tanácsigazgatás halvány emléke maradt meg. Aki Pozsonyban nem kapott lakást, az leghamarabb Ligetfalura települt ki, mert a város gyalog, propelleren, villamoson vagy autóbuszon innen volt leggyorsabban elérhető. Olyan tartozéka lett Pozsonynak Ligetfalu, valamint a Főrévhez tartozó Zabos település, mint Budapestnek Erzsébetfalva, vagy Bécsnek Floridsdorf. Már az első Csehszlovák Köztársaság idején szó volt róla, hogy Ligetfalut egyesítik a várossal, de a végrehajtás addig késett, amíg Hitler 1938 októberében birtokába nem vette a Dunántúli községet. Ha nem viszolyogtak volna Ligetfalunak Pozsonyhoz való csatolásától (részben azért, mert nem akarták a kommunista pártot a ligetfalusiak szavazataival erősíteni), akkor a községet meg lehetett volna menteni a német okkupációtól, így hát Ligetfalu és Pozsony dunántúli határa még egyszer megérte, hogy más országba került, mint az anyaváros. Most azonban nem nyolc hónapig hanem majdnem hét évig tartott ez az átmeneti állapot. Volt itten koncentrációs tábor is, amelynek halottai ott nyugszanak az új ligetfalusi temetőben, közel Köpcsény község egykori határához. Negyven éve annak, hogy kikiáltották a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaságot. Ez alkalommal köszöntjük a 13. vörös ezred, a Lakos- és Horváthkülönítményt, valamint a 16. vörös ezred élő katonáit és meghajtjuk az emlékezés lobogóját az Érsekújvár, Rozsnyó, Léva és Szolnok tájékán nyugvó hősi halottak előtt, akik életüket áldozták a proletár internacionalizmusért és a Dunamedence népeinek szabadságáért.