Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből
probléma, mint Kollár teljes átértékelése a történeti igazság és a közös érdek fényénél. A szabadság előtti évek cseh és magyar nemzeti mozgalmainak párhuzamos vonásait méltatja Jan Novotný, s megállapítja, hogy a csehek ausztroszlávizmusával ellentétben a polgári reformok megvalósítása s a nemzeti szabadság kivívása elképzelhetetlen volt a feudális Habsburg-reakció oldalán, ezt csak a forradalmi harc, tehát Kossuth gondolata valósíthatta meg. Milan Pišút pozsonyi irodalomtörténész kísérletet tett Petőfi Sándor és a szlovák Janko Kráľ költő összehasonlítására. Kráľ tudniillik Pesten élt, a Pilvax-kör külső tagja volt, s Petőfitől vette a népiességet és a forradalmi magatartást. Pišút azonban csak a versek, képek és hasonlatok egyezését mondja el, s a gondolatvilág azonosságára mutat rá, ami kétségtelenül érdekes és fontos, de tudni szeretnék életük párhuzamos adatszerű vonásait, a Pilvax-beli ismeretség történetét is. Az ismert cseh kutató, Richard Pražák A magyarok és a cseh irodalom 1849—1867 között címen közöl rendkívül érdekes adatokat, s felhívja a figyelmet René Saint-Taillandier a csehekről és magyarokról szóló nagy művelődéspolitikai művére, amely nyugaton hosszú ideig a legfőbb forrás volt a cseh és a magyar történelemről. Viszont Szeberényi Lajosra vonatkozólag téves adatokat publikál a szerző. Karel Krejčí, a kiváló prágai irodalomtörténész izgalmas párhuzamot von Madách Tragédiája és az európai irodalmak ehhez hasonló nagy művei, az emberiség történetét bemutató írásművek között, a cseh Vrchlický és Machar alkotásait is beleértve. Madách nagy művét Krejčí eredeti alkotásnak minősíti, felhasználva Az ember tragédiájának már ismert prágai adatait. Kiválóak a kötet adatközlő cikkei, így például Miloslava Knappová írásműve két régi prágai fordítóról, a magyar irodalom fáradhatatlan és áldozatos cseh tolmácsairól: František Brábekről és Gustav N. Mayerhofferről, akiknek fordításait bibliográfiában is elénk tárja. Ilyen értékes adatközlés Botka Ferenc cikke a Kassai Munkás című magyar kommunista napilapról, mely 1921—1925 között számos magyar fordítást jelentetett meg a cseh irodalomból. Hana Kindlová részletes képet rajzol s pontos adatokat közöl Anton Strakánek nevezetes működéséről, aki a Horthykorszakban budapesti csehszlovák követségi sajtóattasé volt. Straka a cseh—magyar irodalmi kapcsolatok egyik legsikeresebb megvalósítója volt, a második világháború alatt német koncentrációs táborban fejezte be életét. Felfedezésszámba megy Jaroslava Pašiaková tanulmánya Gál István egykori úttörő folyóiratáról, az Apollóról. Végre megkapja a teljes méltatást ez a nagy jelentőségű, a szomszéd népek önzetlen barátságát megvalósító folyóiratunk. Arató Endre cikke a Szép Szó című folyóirat — József Attila lapja — csehszlovákiai előadó körútját ismerteti, de téved, amikor a Szép Szó József Attila halála utáni maradék szakaszát jobbrafordulásnak minősíti. A szabályszerű tanulmányok sorából kiemelkedik Dobossy László írásműve. Kapcsolataink a XX. században. Dobossy szintézise nemcsak érdekes adatok közlése, hanem értékelés és művelődéstörténeti perspektíva is. A nemrég meghalt szlovák tudós, Andrej Mráz rámutat a szlovák—magyar viszonyra két régebbi szlovák regény elemzésével, alakjainak hangsúlyozásával. Finom szempontú és gondos elemzés a szegedi Csukás István tanulmánya a Nyugat nagy nemzedékének hatásáról a modern szlovák lírára. Kár, hogy a Beriak-fordításokról szóló részben nem említi Juhász Gyula Tápai Krisztusának hibás és önkényes tolmácsolását. Értékes közlemény Kovács Endre tanulmánya a cseh és szlovák költészet magyar visszhangjáról a két világháború között. Tóth Tibor, Zuzanna Adamová, Magda Štítná kommentárral ellátva közli a cseh és szlovák irodalom 1945 utáni magyar fordításainak s ugyanezen időszak csehre és szlovákra fordított magyar műveinek bibliográfiáját. Sajnos, a hasznos gyűjteményben akad tévedés is. Első belenézésre például megállapítottam, hogy Julius Fučík: Üzenet az élőknek című ismert művének magyar fordítását 1947-ben s 1948- ban Palotai Erzsi művének minősíti, holott ismeretes, hogy ez a fordítás Peéry Rezső munkája. A csehszlovák—magyar kapcsolatok irodalmi szakasza nem oly bonyolult adathalmaz, aminőnek feleslegesen képzelik. Lényegében könynyen szétteríthető és osztályozható matériáról van szó. De elvi szilárdság, főleg egyforma mértékhasználat nélkül nem sokra megyünk benne. E kötet pozitív anyaga kitűnő példa rá, hogy érdemes kutatni, érdemes osztályozni és életosztó sorrendbe rakni minden adatot a három szomszédirodalom történetéből.