Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Petőfi és a szlovákok
Bilfingernek? A Kleist-díjas Hermann Burte, II. Vilmos ellenlábasa, vagy Curt Corrinth, — akinek pedig már az NDK-ban is jelent meg könyve — a névsor ismeretlenjei maradnak. Sorsukban osztozkodnak Ödön von Horváth, H. E. Jacob, A. Lerner-Holenia, Ernst Lissauer, a katolikus Max Mell, a színdarabíró Hans Müller (A csillagok!) és az osztrák értelmiség fényalakja, Robert Müller. Max Mohr, kinek neve azonmód színdarabcímeit asszociálja: Improvisationen im Juni és Das gelbe Zeit. És Gustav Sack, a garabonciás, kit az első világháború nyelt el, és akit, íme, az S. Fischer Verlag kétkötetes emlékkiadása sem tudott megmenteni a lexikonszerkesztők botfülű feledékenységétől. És folytathatnók a sort, és folytatjuk is egy improvizált hiánynévsorral: A. Achleitner, Lou Andreas-Salome, F. A. Angermayer, H. R. Bartsch, Oskar Braun, J. M. Becker, Dietzenschmidt, H. Essig, H. H. Evers, C. Flaischlen, P. Flamm, Marielouise Fleisser, L. Fulda (aki Laczkó Géza, aki szerette megvizsgálni nemzeti arcképeink visszáját, egyik esszéjében feljegyezte, hányféle arckép alakult ki Petőfi Sándorról szerte a világban. Nemzetenként más-más, költészetének hangsúlyozása szerint. A világ nagy nyelvein bontott szárnyat irodalmi jelentősége, lírájának megragadó ereje s forradami értelme. Más volt a visszhangja a Duna-tájon, szomszédainknál, akik a Petőfiméreteket közvetlenül, magyar nyelvtudás és érzékelés alapján tapasztalták. A folyvást gyarapodó, vonalakban, színben mit sem kopó magyar Petőfi-arckép mellett a legizgalmasabb a párhuzamos cseh, szlovák, lengyel, román, német-osztrák, horváth, szerb, szlovén, s persze az orosz és ukrán Petőfi-portré. Az összehasonlító Petőfi-kutatásnak ez a legfontosabb része. Nem kétséges, hogy érdekes és tanulságos változatai vannak Petőfi arcképének éppen szlovák szomszédainknál is. Hisz Petőfi anyja... S Petőfi és a szlovák költészet írtak erről a témáról már régebben is. Petőfi szüleinek eredetével foglalkozott majd minden nevesebb Petőfi-kutatónk, s a szlovák lírának Petőfivel való összefüggése sem ismeretlen vonás. Mégis, amit a szegedi Csukás István most publikál „Petőfi és a szlovákok" című pedig a Hitler előtti porosz költőakadémiának volt az elnöke!), P. Gurk, H. Hauser, Emmy Hennings, Mechtild Lichnowsky, A. H. Rausch, Ernst v. Salomon, Felix Salten, W. Schmidtborn, A. Schnack, W. v. Scholz, W. Speyer, Frank Thiesz, A. Ulitz, Hermann Ungar, R. Walser, A. T. Wegner, O. Wirz, E. Zahn, Otto Zarek. A lexikon „Német írói lexikon“ címen jelent meg, de a névsorban hiába keressük például egy Alfred Kerr nevét. A könyv előszava szerint indokoltan, mert ez a különös lexikon íróként csak a szépírókat tartja számon: kritikusok, esszéírók, publicisták kint rekednek. E lehetetlenséget a szerkesztők úgy próbálják enyhíteni, hogy megígérik a kirekesztett műfajú írók külön kötetbe való felvételét egy későbbi időpontban. De akkor a lexikon alcímeként tájékoztatásul oda kellett volna bigygyeszteni: belletrisztika. E megszorítás nélkül a kötet egésze megtévesztőn hat tanulmányában, nem egy tekintetben korrekciója az eddigi, sőt az újabban hangoztatott felfogásoknak is. Csukás figyelemreméltó tárgyismerettel, gondossággal és adatmérlegeléssel állapítja meg Petőfi kései érvényesülését a szlovákoknál, s ennek akadályát a szlovák irodalmi közéletben ő is jellegzetesnek minősíti. Petőfi művészi szlovák fordításai ugyanis csak a századfordulón jelennek meg. Csukás helyesen kutat politikai, elvi, világnézeti különbözőségek után. A nemzeti felfogású szlovák értelmiségiek a szabadságharc alatt Ausztria és a Habsburgok mellé álltak, Petőfi „a forradalmi republikanizmus költője volt, tehát nem lehetett egyben a Habsburg-ház szövetségeinek költője is" — írja Csukás. Štúrt és a szlovák vezetőket, magyarázza, nemcsak a politikai magyar nemzet középnemesi koncepciója és Kossuthék értetlensége taszította Bécs karjaiba. Elvszerű különbség is volt ez, mely tragikus lett azért, mert Štúrék Bécs karjai között kívántak népszabadítók lenni. Petőfi szlovák érvényesülését végül is a nagy szlovák költők Petőfi-érdeklődése és fordításai döntötték el. Másrészt Csukás István, mintegy folytatva Dienes András nyomozását Petőfi szülei és származásuk körül, igyekszik hozzáférkőzni Szalatnai Rezső Petőfi és a szlovákok (Csukás István könyve)