Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - FIGYELŐ - Jaroslava Pašiaková: Tiszteletadás Debrecennek és kultúrájának
A legnagyobb figyelem természetesen a világirodalmi rangú költőnek, Csokonai Vitéz Mihálynak jut. Két vitrinben láthatók a korabeli dokumentumok, amelyek ifjúkori verseit, leveleit, tanári feljegyzéseit mutatják be. A Diétái Magyar Múzsa füzeteinek első eredeti kiadását és a magyar szerelmi líra kivételes értékeit tartalmazó Lilla-verseknek a költő által összeállított kéziratos gyűjteményét is itt őrzik. Külön vitrin foglalkozik Fazekas Mihály utóéletével. Debreceni cívis család fiaként a Kollégium neveltje volt, később a vezetésében is részt vett. Tagja volt annak a bizottságnak is, amely az 1802. júniusi tűzvész által elpusztított Nagytemplom újjáépítési terveit jóváhagyta. Legismertebb műve, a Ludas Matyi 1815-ben, a debreceni nyomdában jelent meg először. Külön figyelmet érdemel Debrecen városának szerepe a nyelvújítás harcaiban. A nyelvújítás a 18. század utolsó harmadától kezdve majdnem száz éven át foglalkoztatta a magyar értelmiséget. A 19. század legnagyobb költői: Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor és Arany János debreceni kötődéseinek bemutatása mellett felvillantja a kiállítás a „szabadságharc fővárosának” életét, főleg Kossuth Lajos tevékenységét. 1849. április 14-én itt olvasta fel Kossuth A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát. A szabad magyar kormánnyal együtt Debrecenbe jöttek az akkori irodalmi élet vezetői: Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai és mások. Jókai itt nemcsak újságírói tevékenységével tűnt ki, hanem elmélyülten tanulmányozta a város kulturális hagyományait is. Debrecen néhány regényének a színhelye lett. A kiállítás harmadik része, mely az Új időknek új dalaival címet viseli, a századfordulótól a világháborúig terjedő korszakot öleli fel. Még ekkor is a Kollégium jelentette a legnagyobb vonzerőt. Tanulmányai révén került a városba Ady Endre, akinek első verseskötete itt látott napvilágot. Móricz Zsigmond kisdiákként ismerkedett meg a várossal, és élete végéig mindig szívesen tért vissza ide. A gyermekkor meghatározó élményei kötötték Debrecenhez Tóth Árpádot és Szabó Lőrincet. Itt élte le egész életét Oláh Gábor, Gulyás Pál és Juhász Géza. 1927-ben alakult meg Debrecenben a modern irodalmi és művészeti törekvések ápolását célzó Ady Társaság. A Debreceni Irodalmi Múzeum a most ismertetett állandó irodalmi kiállítás mellett különböző alkalmi rendezvényekkel, kiállításokkal, előadásokkal is igyekszik szolgálni az irodalmi múlt megismerését. Ilyen rendezvénye volt a Sarló-emlékest is, amelyet a Sarló-mozgalom megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 1978. szeptember 21-én rendezett, összekapcsolva egy három hónapig tartó Sarló-kiállítással, amely meglepően gazdag kép- és irodalmi-dokumentációs anyaggal mutatta be a mozgalom történetét. Ez elsősorban a Debrecenben dolgozó tudományos dolgozónak, a Sarló-mozgalom egyik alapító tagjának, dr. Boross Zoltánnak köszönhető. Hála az ő erőfeszítéseinek és a Déri Múzeum vezetősége megértésének, egyedüálló dokumentumanyagot sikerült összegyűjteni, közvetlenül a mozgalom egykori tagjaitól. A gyűjtőmunka kiállítás megrendezése után is folytatódott, és ennek eredményeként az Irodalmi Múzeumban ma már egy olyan impozáns gyűjtemény létezik, amely nemcsak a sarlós emlékanyagokat tartalmazza, hanem azokkal együtt, azokkal összekapcsolódva az 1918 utáni magyar—cseh—szlovák kulturális együttműködés számtalan értékes anyagát is.