Irodalmi Szemle, 1997

1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke

HORIZONT LENGYEL LÁSZLÓ* Ezredvégi béke „Hogyan éljek — kérdezett levélben valaki, akitől én készültem megkérdezni ugyanezt. Még mindig megint — amint a fentiekből látható — nincs időszerűbb kérdés a naiv kérdéseknél.” Wislawa Szymborska: Századvég (Csordás Gábor ford.) Az 1997. májusi NATO—orosz megállapodás, majd a júniusi madridi NATO és júliusi amszterdami EU csúcsértekezletek jóváhagyták Európa új határait és befolyási övezeteit. Jóváhagyták és nem kijelölték. A kijelölést többé-ke­­vésbé elvégezte a transznacionális tőke, amikor világossá tette, hogy mely ke­let-európai országokba hajlandó beruházni és melyekbe nem. Ahová ez a tőke nem tette be a lábát, ott Európa és az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO nem kíván jelentősebb kötelezettséget vállalni. Az emberjogi kritériumok, a demokrácia alapkötelezettségeinek teljesítése, mi több, a gazdasági makromutatók másodlagosnak mutatkoztak. A nyugati világ elkötelezettsége természetes módon önmagának, saját gazdasági és biz­tonsági érdekeinek szól, s nem nekünk. Mindez tökéletesen érthető. Ez a nagyhatalmi és állampolitikák logikája. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa rendszeresen túlígéri magát, majd alulteljesít Túlígérik magukat 1989-ben, amikor azt a reménységet keltették, hogy egyszerre lesznek képesek megvalósítani Európa nyugati felének politikai és gazdasági egyesítését, segíteni a kelet-európai országok politikai és gazdasági átalakítását és bevonulását az európai egyesülésbe, továbbá megfelelni a globali­­zációs kihívásoknak Ez politikai és gazdasági képtelenség. Nem csoda, hogy a hagyományos megoldások és menetrendek felborultak De minden valószínűség szerint ígéreteiket éppannyira gondolták komolyan, mint a Truman-doktríná­­ban, amikor Kelet-Európa „rab nemzeteit” önfelszabadításra hívták fel. • Dr. Lengyel László a budapesti Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója

Next