Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Polgár Anikó: A Nyugat Catullus-képe (tanulmány)
Nyugat Catullus-képe azzal a wilamovitzi elvvel szállt szembe, melyre Csengeri minduntalan hivatkozik. Dante fordítása c. esszéjéhez írt jegyzetében kifejti, hogy hibás Wilamovitznak az a nézete, mely szerint „a formákat is le kell fordítani, mint a szavakat’, így ugyanis a költemény hangulata teljesen átalakul. A versforma kérdésével kapcsolatban a nyugatos fordítói paradigmához kötődő hódításmetafora is más megvilágításba kerül: a fordítással kapcsolatban Babits harcról és versengésről beszél, a fordított költő birtokbavételét pedig Peru mesés kincseinek az elrablásával hozza párhuzamba. Az, aki prózában vagy nem az eredeti mértékben fordít, azokhoz a hódítókhoz hasonlít, „akik Peru aranyszobrait csak az aranyukért becsülték; eltördösték, hogy kis hajóikon könnyebben vihessék haza; vagy felolvasztották, hogy új szobrokat önthessenek belőle, melyek az ő modern ízlésüknek jobban megfelelnek.” A Catullus formahű fordításának az útját azonban már olyan fordítók készítették elő, mint Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Ponori Thewrewk Emil, sőt, maga Csengeri is, aki az 1901-ben kiadott Catullusában néhány vers esetében megtartotta az eredeti mértéket. Babits igazi jelentősége tehát nem ebben, hanem a Catullus-fordítások költői nyelvének megújításában áll. Révay József ennek a megújításnak az alapjait abban látja, hogy Babits saját költői stílusát érvényesíti a fordított költők stílusával szemben■. „...valamennyi latin fordítása nemes értelemben vett »Nachdichtung*, formában és hangulatban a latin költőé, de a szavak s a stílus szinte egyértékűvé avatja őket Babits eredeti verseivel'.'10 Babits Catullushoz való viszonyában kétféle szövegkapcsolatot fedezhetünk föl: az egyik az említett Nachdichtung-típusú fordítás, a másik sokkal inkább applikatív jellegű, hiszen a Catullus-szöveg szinte észrevétlenül oldódik fel Babits szövegében. Az első típusba tartozó költemények is integrálódnak ugyan egy Babits által megkonstruált tematikus koncepcióba, hiszen mind az Erato c. erotikus versgyűjtemény 11 részei, ez esetben azonban a szöveg paratextusai is jelzik a Catullushoz való kötődést, hiszen a Catullus-szövegek egy kultúrtörténeti folyamatrajz részei. A Catullus-fordítások megjelenési körülményei is igazolhatják Németh Lászlónak a léc és vadszőlő összekapaszkodásáról szóló metaforáját, mely szerint Babits, akár az „egyéniségének anarchikus befutó erejét” jelképező vadszőlő, hozzábogozódik, rákapaszkodik a költeményeiben, regényeiben lécként funkcionáló idegen példákra, átvett formákra.12 Az Eratóba került Lesbia-versekben a Babitscsal kapcsolatban emlegetett „latin magasztosságú tisztaság”13 a nyelv szecessziós burjánzásával ötvöződik. Ez különösen a Catullus 87. és 75. Carmenét egyetlen költeménnyé ötvöző 14 Babits-fordításban kirívó: „Asszonyt nem tudhat jobban szeretője szeretni, mint ahogy én téged, Lesbia, bús gyönyöröm, s nem lehet e földön hűség több oly igaz és nagy, mint amilyen hozzád rab húsomat kötözi. Oh de mivé lettem! már úgy vagyok a te hibádból, oly vak vággyá vált bennem a hű szerelem.