Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)

Jókai és Komárom Tóth Lőrincet, Beöthy Zsigmondot... (Magam se húzom le a fejemet az asztal alá.) A »musis positum« épület szellemfénye szétragyogott az egész Felvidéken. Ugyanis a portálé felett ott díszlett az emléktábla, melynek a szövege a következő: MUSIS POSITUM SUMPT.ECCL.REF.COM­AROM MDDCCXCVI” (Ezen emléktáblát a szovjet aknatűz 1945. januárjában darabokra vágta. Az eklézsia, Borbély Károly presbiter felajánlásával, újat állított.) Komárom városának ezen legrégebbi iskolaépületén még két márványtábla díszült: Csokonai Vitéz Mihály emlékének állítva 1997-ben, valamint Jókait idéz­ve a másik, felemelve 2000-ben, az író születésének 175. évfordulóján. Jókai összesen, a pozsonyi két év megszakításával, hét évig volt ezen iskola diákja. Első irodalmi alkotása is a kollégiumhoz kötődik. Szeretett mesterének, Székely Sándornak neve napjára írja, 1832. március 16-án: Éltesd uram Tanítómat, Tartsd meg az én Rectoromat... Évtizedekkel később így emlékezik jó mesterére: „Volt az elemi iskolában egy kedves tanítóm, Székely Sándor, aki a lecke után sokszor ott tartott az iskolá­ban, s mesélt nekem régi szép adomákat Mátyás királyról.” Amint tudjuk, a mag termékennyé vált Alig kőhajításnyira esett a Jókay-háztól a kollégium, ahol Jókay Eszter fér­je, a tudós Váli Ferenc tanított. Egykori tanárjáról írja Jókai: „Előbb tanárom volt. Később sógorom lett, ki nénémet elvette. Puritán, szigorú ember volt. Sokoldalú tudománnyal és műveltséggel bírt. Nemcsak azt tanította, s nemcsak azokban a tan­órákban, amik kötelezett tantárgyak és órák voltak, hanem mindenfélét, ami az életben hasznos, ami a műveltséget kiegészíti. Reggeltől estig foglalkozott a lélek­­míveléssel. Senki sem sokallta meg. Úgy tudott tanítani, hogy az gyönyörűség volt. Egy évben előszedette velem a gimnázium könyvtárából a nagy incunabulákat (ős­­nyomtatványok), és azokból készíttetett velem tanulmányokat, s három év alatt megtanított franciául, angolul és olaszul. Igaz, hogy mindennap télen-nyáron öt órakor már ott kellett lennem az ő irodájában.” De hogy is került Jókai Móric sógorságba az érdemes rectorral? Amikor 1837-ben - a Zsigmondy-háznál - letelt a „cseregyerek” két esztendeje, s hazajött, édesapját már súlyos betegségben találta. Jókay József, mint vármegyei árvagyám, sokat utazott télen is. Ebből eredt a betegsége, és Móric alig volt 12 esztendős, ami­kor árvaságra jutott, aki nemcsak apját, hanem lelki támaszát is elvesztette. A bá­nat őt is betegségbe döntötte, ahogy írja: „A jó Eszter nénémnek köszönhetem, hogy megmaradtam.” Pozsony után poétikai, retorikai és logikai osztályokban még há­rom évet járt Komáromban, azaz betegsége miatt többször távol maradt. Váli Fe­

Next