Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: Rózsaszín köd, dübörgő üresség, állótaps (a Komáromi Jókai Színház Made in Hungária című előadásáról)
94 ÍZLÉSEK ÉS POFONOK A Komáromi Jókai Színház művészeti vezetése jubileumi évadában nem kockáztatott semmit: a szerződtetett rendezők hozták a más színházakban korábban megrendezett színdarabjaikat, lefújták a port a szövegkönyvekről, hátradőltek az ötödik sor rendezői székében, s pestiesen szóltak: íme a nóvum, drága felvidéki nagyon vidéki rezervátumlakók. Elhoztuk nektek a tutit, mert ti vagytok a mi ihletőink, szellemi sugalmazóink, gondolatserkentőink. S hogy a tuti még tutibb legyen, a rendezők magukkal hozták előző rendezéseik video- és DVD-felvételeit, s felmutatták a korlátlan lehetőségek korlátait. A Made in Hungária című musicalt Méhes László megrendezte Budapesten, Zalaegerszegen, Győrben, s természetes, hogy színházunk főrendezőjeként engedett az erőszaknak, feláldozta magát, szellemiségében megújult, akár a főnixmadár, derekát beadva színpadra álmodta itt is a magyar nemzeti musicalt. Álmodott, rendezni nem rendezett, a tizenkét jelenet a librettó szerint folydogált. Puskás Péter m. v. kapta meg a bizalmat s egyben a főszerepet is. Nem univerzális színész, énekhangja megfelelő, de alkatilag a táncra teljesen alkalmatlan, prózai szövegmondása pedig nem színpadra való. A táncbéli hiányosságok különösen akkor mutatkoznak meg, amikor a Zeneművészeti Iskola növendékeivel kellene felvennie a ritmust, a színpadi beszéd pedig akkor, amikor szembe találja magát Holocsy Krisztinával (Anya), Mokos Attilával (Apa) vagy Fabó Tiborral (Jászai Mari-díjas, Bigali elvtárs). Egyharmadnyi adottsággal senki nem várhatja el Puskás Pétertől, hogy maradandót alkosson, mint ahogy azt sem, hogy vállára vegye az előadást. Partnerei viszont énektudásban még tőle is messze elmaradnak, így aztán az esztrádelemek válnak dominánssá az előadásban, különös tekintettel arra, hogy a koreográfia (Kispál Anita m. v. munkája) az ötödik jelenet után egyre egysíkúbbá, egyre sablonosabbá és egyre szánalmasabbá válik. Nem irigylésre méltó persze a helyzete, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a zenei anyag sem túlságosan változatos, a rock és a boogie ritmusa behatárolja a koreográfus lehetőségeit. A tánckar mozgáskultúrája és jeleneteinek dinamikája némileg korrigálta az énekesek fogyatékosságait, egészében mégis a műkedvelői jelleg és színvonal volt jellemző az egész előadásra. Marad a mérhetetlen várakozás, hogy egyszer csak megjelenik Jerry Lee (Fenyő Miklós m. v.), s olyat, de olyat alkot a színpadon, ami emlékezetessé teszi hitvány életünk e gyarló pillanatait. A várakozás a nyolcadik jelenetben végre beteljesül, megjelenik és - sajnos - megszólal Jerry Lee, s romjaiba dönti az eddig összetákolt Patyomkinépítményt. A jelmezek valószínűleg korhűek (Horváth Kata m. v.), különös tekintettel a teniszbugyikra, a díszlet pedig (Rózsa István m. v.) olykor monumentális. A zenei vezető, Gebora György m. v. pontosan tudta, hogy ebből az amatőr csoportból többet nem hozhat ki, a musical egyébként sem az ő műfaja, iparosmunkát végzett. S itt visszatérhetünk Tasnádinak a főrendező által kinyilatkoztatott zsenialitásához. A librettó a Made in Hungária legsebezhetőbb s egyben leggyengébb eleme. A drámai korból és a drámai eseményekből nem teremt drámai helyzetet. Összesen két etűdbe zsúfolt tíz másodpercnyi színházi érték marad az előadásból, mindkettőt Mokos Attila teremti meg. Holocsy Krisz-