Irodalmi Szemle, 2013

2013/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: Az árulás monoton melankóliája (a Komáromi Jókai Színház Árulás című előadásáról)

78 IZLÉSÉK ÉS POFONOK S­O D­IC­S LÁSZLÓ AZ ÁRULÁS MONOTON MELANKÓLIÁJA A Komáromi Jókai Színház Árulás című előadásáról n­ em elegáns a színészek önvallomását felhasználni egy színházi kritikában - ezért nem is teszem annyit mégis sej­tetnek Bandor Évának (Emma), Mokos Attilának (Jerry) és Petrik Szilárdnak (m. v., Robert) a Kulisszák című műsorfü­zetben közzétett gondolatai, hogy Valló Péter m. v. Kossuth-díjas rendező elem­zésében vagy megvezette, vagy magukra hagyta őket. Különben hogyan történhe­tett volna meg, hogy színházaink három, minden kétséget kizáróan legjobb karak­terszínésze kétségbeejtő esetlegességgel ténfereg Harold Pinter Árulás című drá­mája kilenc jelenetéből hétben? Az álszentség és az álszemérem mű­kedvelő csatája az erkölcsi fertővel. Ember vagyok és színész vagyok, de az a valaki, akit a színpadon megformálok, ááá, ő nem én vagyok. Ő idegen, mert idegen tőlem a gondolat, hogy úgy is lehet élni, mert én nem úgy élek, csak nagyon szeretnék úgy élni, a világ felé mégsem vállal(hat) om azt az életformát, mert mögöttem a család, a gyerekek a közvélemény, a kar­rier. Színészeink közül egy sem vállalja az azonosulást a megírt szereppel, így egy­más árnyékává válik a szereplő és a sze­rep, nehéz eldönteni, mikor ki szólal meg. Látszólag abszurd helyzetek abszurd fi­gurái, a valóságban viszont updike-i meg albee-i lények, akik olykor eljárnak basz­ni, és egyfolytában hazudnak maguknak s mindenkinek. Persze kiderül, hogy akik­nek hazudnak, azok szemrebbenés nélkül visszahazudnak, s csak a végső, a hrabali pillanat oldja a csoportos magányt, ami­kor a tükrök szembesítenek bennünket önmagunk elárulásával. Az előadás további jelentős „erénye” az, hogy a rendező dramaturg nélkül dol­gozik, így aztán sokkal nagyobb esélye nyílik arra, hogy figyelmét elkerülje a pár­beszédek magyartalasága, a jeleneteken belüli találkozások esetlegessége, mint ahogy az is, hogy a drámát szülő alapvető érzelmek nem a játéktérben, hanem vala­mely távoli panelház hálószobájában kon­ganak végtelenül üresen. Az alaphelyzet a következő: Mokos At­tilának hosszú ideje (kb. 10 éve) viszonya van Bandor Évával, aki valójában nem Emma, Petrik Szilárd (Mokos Attila leg­jobb barátja) felesége, hanem egy tanáré. Elképzelhető, hogy Mokos Attila korábbi életében megtörténtek olyan események, amelyek a színdarabban megtörténtek Jerryvel, sőt azt is feltételezhetjük, hogy Petrik Szilárd egykor megszenvedte Ro­bert sorsát. Bandor Éva vonatkozó vágyait nem ismerjük. Petrik Szilárd időtlen idők óta tudja, hogy Bandor Éva megcsalja őt . Az előadás bemutatóját 2013. szeptember 26-án tartották a Komáromi Jókai Színházban.­­ A szerk.

Next