Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: „Gyere velem a Hargitára..(a Komáromi Jókai Színház Bányavirág című előadásáról)

92 ÍZLÉSEK és pofonok Soóky László „Gyere velem a Hargitára..." A Komáromi Jókai Színház BÁNYAVIRÁG CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL­ „Székely Csaba élő drámaíró, mert a drámái, színpadi szövegei színházról színházra vándorolnak.” Varga Emese­ékely Csaba a Bányavidék-trilógiá­val (Bányavirág, 2011; Bányavakság, 2012; Bányavíz, 2013) bejelentkezett a magyar nyelvterület drámai tartományába, s nincs kétségem afelől, hogy rövid időn belül más nyelveken, más országokban is színpadra kerül. Alaposan ismeri azt a közeget, amely­ből a témáját meríti, közel áll az erdélyi, ezen belül a székely falusi ember lelki, értelmi és szellemi világához, magatartásához, tudja vi­selkedésmódja változásának okait; számom­ra izgalmas kérdés, hogy ha kimerül ez a bá­nyavilág, egy más közegre alkalmazni tudja-e tanult és önállóan létrehozott sablonjait. Ez a felvetés nem véletlen, hiszen ha dramatur­giai szempontok alapján hasonlítjuk össze első művét, a Bányavirágot az utolsóval, a Bányavízzel, bizony lanyhul mind az alkotói odafigyelés, mind pedig a drámai feszült­ség. A Székely Csaba-jelenség kapcsán még kitérnék egy általam fontosnak tartott moz­zanatra, tételesen a drámaírásra, a szerzőkre való odafigyelésre a Magyarország határain kívül eső magyarlakta régiókban. Az erdélyi színházi szakma, ezen belül az ottani színhá­zak, kiemelten például a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a Yorick Stúdió, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel kar­öltve olyan tudatos, minőségi műhelymunkát végez, melynek eredményeként csupán idő kérdése az, hogy egy-egy figyelmet érdemlő dráma a felszínre kerüljön. S ha már előke­rült, a műhelymunka másik fázisában felka­rolják a dráma megvalósítását is, majd úgy menedzselik, hogy az arra érdemes színmű ne rekedjen meg a szűk régióban. Hasonló igyekezetet tapasztalhatunk a Vajdaságban is. Érdekes módon a két felvidéki magyar szín­ház részéről a hazai szerzők felkutatása nem kerül előtérbe, illetve elsikkad a kommersz magatartás biztonságkeresésében. Az előbbi álláspontomat akkor is fenn­tartom, ha a Bányavirág című tragikomédia komáromi bemutatója régen várt szakmai siker: szikár, körültekintő, minden mozza­natot precízen megfogalmazó, a játszókra odafigyelő, ám önmegvalósításra biztató, az egységes stílusra már-már kínosan ügyelő rendezés. Maga a szín téglalap alakú, két, a hosszan­ti tengelyével párhuzamosan arénaszerűen felépített barikád mélyén fekszik, perspek­tivikus hatást kelt. Nem lakóhely, hanem a dráma szellemiségét pontosan tükröző élet­tér, oldalfalak nélkül, tehát nem parasztház, nem szocreál kocka, hiszen az udvarra nyíló ajtaja csak a kertbe vezethet. Az ezzel szem­ben található ajtó a haldokló apa szobájába­ n Az előadás bemutatóját 2014. szeptember 26-án tartották a Komáromi Jókai Színházban.

Next