Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: „Gyere velem a Hargitára..(a Komáromi Jókai Színház Bányavirág című előadásáról)
92 ÍZLÉSEK és pofonok Soóky László „Gyere velem a Hargitára..." A Komáromi Jókai Színház BÁNYAVIRÁG CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL „Székely Csaba élő drámaíró, mert a drámái, színpadi szövegei színházról színházra vándorolnak.” Varga Emeseékely Csaba a Bányavidék-trilógiával (Bányavirág, 2011; Bányavakság, 2012; Bányavíz, 2013) bejelentkezett a magyar nyelvterület drámai tartományába, s nincs kétségem afelől, hogy rövid időn belül más nyelveken, más országokban is színpadra kerül. Alaposan ismeri azt a közeget, amelyből a témáját meríti, közel áll az erdélyi, ezen belül a székely falusi ember lelki, értelmi és szellemi világához, magatartásához, tudja viselkedésmódja változásának okait; számomra izgalmas kérdés, hogy ha kimerül ez a bányavilág, egy más közegre alkalmazni tudja-e tanult és önállóan létrehozott sablonjait. Ez a felvetés nem véletlen, hiszen ha dramaturgiai szempontok alapján hasonlítjuk össze első művét, a Bányavirágot az utolsóval, a Bányavízzel, bizony lanyhul mind az alkotói odafigyelés, mind pedig a drámai feszültség. A Székely Csaba-jelenség kapcsán még kitérnék egy általam fontosnak tartott mozzanatra, tételesen a drámaírásra, a szerzőkre való odafigyelésre a Magyarország határain kívül eső magyarlakta régiókban. Az erdélyi színházi szakma, ezen belül az ottani színházak, kiemelten például a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a Yorick Stúdió, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel karöltve olyan tudatos, minőségi műhelymunkát végez, melynek eredményeként csupán idő kérdése az, hogy egy-egy figyelmet érdemlő dráma a felszínre kerüljön. S ha már előkerült, a műhelymunka másik fázisában felkarolják a dráma megvalósítását is, majd úgy menedzselik, hogy az arra érdemes színmű ne rekedjen meg a szűk régióban. Hasonló igyekezetet tapasztalhatunk a Vajdaságban is. Érdekes módon a két felvidéki magyar színház részéről a hazai szerzők felkutatása nem kerül előtérbe, illetve elsikkad a kommersz magatartás biztonságkeresésében. Az előbbi álláspontomat akkor is fenntartom, ha a Bányavirág című tragikomédia komáromi bemutatója régen várt szakmai siker: szikár, körültekintő, minden mozzanatot precízen megfogalmazó, a játszókra odafigyelő, ám önmegvalósításra biztató, az egységes stílusra már-már kínosan ügyelő rendezés. Maga a szín téglalap alakú, két, a hosszanti tengelyével párhuzamosan arénaszerűen felépített barikád mélyén fekszik, perspektivikus hatást kelt. Nem lakóhely, hanem a dráma szellemiségét pontosan tükröző élettér, oldalfalak nélkül, tehát nem parasztház, nem szocreál kocka, hiszen az udvarra nyíló ajtaja csak a kertbe vezethet. Az ezzel szemben található ajtó a haldokló apa szobájába n Az előadás bemutatóját 2014. szeptember 26-án tartották a Komáromi Jókai Színházban.