Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Soóky László: Jászai Mari norvég mestere. A Komáromi Jókai Színház A nép ellensége című darabjáról (kritika)
Ritkán beszélünk arról, hogy Henrik Ibsen vilaghiru norvég boltot es dramairot érzekeny, finom rezonanciáju szálak költöttek Magyarorszaghoz. Most is csak azert emlitem meg, mert a komaromi Ibsen-bemutatón tobb Jászai Mari-dijas szinesz is szinre lepett, mi több, a foszereplot, Stockmann doktort alakitó szinesz, Menszator Heresz Attila egy monodrámában a nagy tragika, Jászai Mari bdrébe bele is bujt. A dolgok pedig ugy függnek össze, hogy Jászai Mari tanitotta magyar nyelvre Henrik Ibsent, Henrik Ibsen pedig norvég nyelvre Jászai Marit. Olyan összefüggeseket ne keressünk, hogy keletkezese idejen a Norat játszottak például Romaban, Párizsban, vagy Drezdában is, Ibsen pedig dramata utjat követve megtanult olaszul, franciául es németül, mert a dolgok igy nem függenek össze. Maskent talan igen, de igy nem. Hirdessük tehát továbbra is azt, hogy Ibsen szigoru, szikár, északian hűvös, erkölcseben fedhetetlen férfiú volt. Terveim között szerepel, hogy valahol a nagy magyar szinhazi tájban keresek egy olyan helyet, ahol az előadas kezdeten megszolal a zene, egy futam végen felgördul a függöny, elem tarul a mese szinhelye, mely benépesedik, majd a végen, amikor a fohos kiszenved, magába roskad, leheletfinom csokot ad, elénekli hattyudalat, vagy valamit, a függöny lehull. Aztán egy lendülettel ujra felszáll, a bohóc pedig meghajol. (Az orra uborka, a haja koc.) Ezt csak azoknak mondom, akik az utobbi nehany évtizedben kezdtek el szinhazba járni, hogy ilyen is volt. Savargas, vagy, tavoli, elveszett dolgok... adieu... A szin nyitott, dominansan melyszürke, szemben fal, két nyolcvanas csotorkolattal. Lent paranyi tengerszem, pocsolya, szokokuttorzo, koriilotte, mint a vizbe dobott kavics nyoman korkolros betongyűrűk, ez Stockmann és csaladja elohelye. Amennyiben a nezonek nincs kivel beszelgetni es mar megszamolta a körgyurűket, a melyszürke szekeket, észreveheti, hogy a falon egy szal kotelen log valaki. Nida! - gondolhatja, EGY FALON ULO EMBER. Ejnye, vajon mit csinalhat ott, azonkivul, hogy esung? Nem mozdul se jobbra, se balra, se le, se fel, csak van. Kesobb, akcioban meg visszaterünk hozza, most csak szogezzük le azt, hogy a technika ördoge olykor bizony nehez feladat ele állitja meg a legfurfangosabb rendezőt is. Összevetve Ibsen szoveget az átirattal, megállapithatjuk, hogy az uj szovegváltozat nagyszeri munka, mert ugy hoztak át a maba az esemenyeket, hogy kozben