Irodalmi Szemle, 2017

2017/3 - Soóky László: Jászai Mari norvég mestere. A Komáromi Jókai Színház A nép ellensége című darabjáról (kritika)

Ritkán beszélü­nk arról, hogy Henrik Ibsen vilaghiru norvég boltot es dramairot érze­­keny, finom rezonanciáju szálak költöttek Magyarorszaghoz. Most is csak azert emli­­tem meg, mert a komaromi Ibsen-bemutatón tobb Jászai Mari-dijas szinesz is szinre lepett, mi több, a foszereplot, Stockmann doktort alakitó szinesz, Menszator Heresz Attila egy monodrámában a nagy tragika, Jászai Mari bdrébe bele is bujt. A dolgok pedig ugy függnek össze, hogy Jászai Mari tanitotta magyar nyelvre Henrik Ibsent, Henrik Ibsen pedig norvég nyelvre Jászai Marit. Olyan összefüggeseket ne keressü­nk, hogy keletkezese idejen a Norat játszottak például Romaban, Párizsban, vagy Drez­­dában is, Ibsen pedig dramata utjat követve megtanult olaszul, franciául es németül, mert a dolgok igy nem függenek össze. Maskent talan igen, de igy nem. Hirdessü­k tehát továbbra is azt, hogy Ibsen szigoru, szikár, északian hű­vös, erkölcseben fedhe­­tetlen férfiú volt. Terveim között szerepel, hogy valahol a nagy magyar szinhazi tájban keresek egy olyan helyet, ahol az előadas kezdeten megszolal a zene, egy futam végen felgördu­l a fü­ggöny, elem tarul a mese szinhelye, mely benépesedik, majd a végen, amikor a fohos kiszenved, magába roskad, leheletfinom csokot ad, elénekli hattyudalat, vagy valamit, a fü­ggöny lehull. Aztán egy lendü­lettel ujra felszáll, a bohóc pedig meghajol. (Az orra uborka, a haja koc.) Ezt csak azoknak mondom, akik az utobbi nehany évti­­zedben kezdtek el szinhazba járni, hogy ilyen is volt. Savargas, vagy, tavoli, elveszett dolgok... adieu... A szin nyitott, dominansan melyszü­rke, szemben fal, két nyolcvanas csotorkolat­­tal. Lent paranyi tengerszem, pocsolya, szokokuttorzo, koriilotte, mint a vizbe dobott kavics nyoman korkolros betongyű­rű­k, ez Stockmann és csaladja elohelye. Amennyiben a nezonek nincs kivel beszelgetni es mar megszamolta a körgyurű­­­ket, a melyszü­rke szekeket, észreveheti, hogy a falon egy szal kotelen log valaki. Nida! - gondolhatja, EGY FALON ULO EMBER. Ejnye, vajon mit csinalhat ott, azonkivu­l, hogy esung? Nem mozdul se jobbra, se balra, se le, se fel, csak van. Kesobb, akcioban meg visszaterü­nk hozza, most csak szogezzü­k le azt, hogy a technika ördoge olykor bizony nehez feladat ele állitja meg a legfurfangosabb rendezőt is. Összevetve Ibsen szoveget az átirattal, megállapithatjuk, hogy az uj szovegvál­­tozat nagyszeri­ munka, mert ugy hoztak át a maba az esemenyeket, hogy kozben

Next