Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Tóth László: Helyek. Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez (napló)
met, mellyel valodi szóalkimistakent hajolt a nyelv fele, szemügyre veve legmélyebb retegeit, legrejtettebb összefüggeseit, de a körülette levo vilag ezernyi lathatatlan rezzenesét is ugyanilyen áhitattal elemezte. Igazi tudosalkat volt tehát, „barangolasai a magyar multban” vaskos köteteket eredmenyeztek (Kapuk es vendegek; Az elsüllyedt varkastely), olvastukkor csak ámultam-bamultam alapos tudasan, aprolekossagan (nem volt veletlen peldaul, hogy vele irattam utoszot Juhasz Gyula-valogatasomhoz, mar csak elkotelezett szegedisege orven is, s az sem, hogy kiaddcskam Magyar Klasszikusok sorozataban egy Czóbel Minka-válogatást tervezgettünk, amely aztán megfelelő anyagiak hijan végül megmaradt az ötlet szintjen). Masse- 161 igazi igricalkat is volt, mondhatni a dal és a versjátek, a verszene és -ritmus nagymestere, barmi versse (dalla) tudott válni a tollan (ajkan). (Affele wedresi fajta, azaz nem véletlenül vonzodott - pályakezdő koratol - Weöres Sandor költeszetéhez, s a Mester is egyik erdemes tanitvanyát láthatta benne, amikor ugy talalta, hogy azon fiatal koltok egyike, akik közt Kossuth-dija összeget szétosztja, eppen Attila legyen.) De barátom gyermekverseivel is mestere nyomdokaiban jart (Kilenc bagoly cimmel magam is kiadtam egy gyermekverskötetet az Istennel). S nemkülönben tudni indian romantikajarol, nagy termeszetjarasairol, szinte vallasos ahitatu termeszetben eleserol (Tornai József is több helyen emliti kozos satorozasaikat, vadonban-letüket stb.), mindvegig sok idot toltott egyfelol a Mátraban, másfelol a Balatonnal, Abrahamhegyen (s csupan a teli honapokban elt Óbudán). Idôvel persze Attila tartása is megnemesedett, erősen visszafogotta vált, ám e visszafogottsagát is bizonyos sajatsagos kettosseg jellemezte, mint azt az élete utolso szakaszában irt dnelemzd-emlekezo barbar szonettjei is bizonyitják. Itt, ezekben a verseiben Attila megbontja a külso format, s szinte felszabaditja kotöttsegei alol a szonettet (csupan annak tizennegy sorát tartja meg); a formafegyelemrol mintegy az emlekezes, a kozles áradasara helyezi a hangsulyt, es a koltoi kepek burjanzasa es a versmuzsika örvenylese helyebe a díszeitol megfosztott narraciot lépteti. A cimbeli, jelentésük szerint ellentétes irányba tartó (egymást kizard), ugyanekkor mufajjelöld pozicioba is helyezett két szó párosítasaval azonban egyuttal gátat is szab az emlekek korláttalan (’barbar’) ózonlesenek, s azt egyuttal a szonett’ forma- és gondolatszervezo tudatossagabol az utobbira téve a hangsulyt, annak belso ellenorzese ala helyezi. A ciklus prozaversei igy lehetnek affele, mufaji kötöttsegeik külso (forma)jegyeit elveto, ám a koztes, megjelenites belso fegyelmet szigoruan ervenyesito sajatsagos, a maguk szabta szabalyokhoz igazitott szabadversek, affele szabad’ szonettek. Miutan azonban eljöttem a fovarosbol, es visszaköltoztem Szlovákiaba, mar csak ha egyszer talalkoztunk, s ha egy levelet váltottunk, noha terveztük, hogy - mint