Irodalmi Ujság, 1966 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1966-01-15 / 1. szám

2 Békés koegzisztencia Két évvel ezelőtt, karácsonykor, három kelet-német diák, szovjet katonai egyenruhát varrt magának, egy szovjet katonai autót varázsolt elő egy meglehetősen roncsolt állapotban lévő civilkocsiból, aztán mint kinek nincs más gondja, csupán a népi demokratikus rend őrzése, felhajtott a Fal egyik ellenőrzési pontjához s a feszesen tisztelgő őrség sorfala között nyugodtan áthajtott Nyugat-Berlinbe. Az ügyes szökés gondolata termékeny talajra hullott, noha az ’’ellenlépés” két évet váratott magára. Idén karácsonykor azután, egy nyugat-berlini fiatalember, a karácsonyi látogatók tömegével sodródva, átkelt a Fal túlsó oldalára, ahol is két barátjával, egy fiatal mechanikussal s egy gyógyszerésznővel találkozott. Sötétedés után Kelet-Berlin egyik erdős szegletéhez hajtottak, gyorsan magukra szedték a gondosan előkészített amerikai egyenruhákat, kicserélték a kocsi rendszámtábláját amerikai katonai rendszámtáblára, a lányt elrejtették a csomagtartóban, aztán odagurultak a Charlie elnevezésű híres ellenőrzési ponthoz s az őrség kevésbé feszes, de mégis tisztelettudó sorfala között — áthajtottak Nyugatra. Az eseten Berlin egyik fele jót nevetett, a másik — bizonyára — még jobbat. Az egyenruhák varázslatosanbékés koegzisztenciája, legalább ilyenformán, sikeres volt s a hidegen terpeszkedő Fal tövében a szembenálló nagyhatalmak uniformisai megtették kötelességüket. Jobb szolgálatot — egyelőre — amúgy sem tehettek volna a szabadságra áhítozó fiataloknak. A BUDAPESTI BÍRÓSÁG Födő Lajos 28 éves magyar állampolgárt egy évi, feleségét pedig 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A házaspár úgy próbált meg nyugat felé menekülni, hogy autójukat rendőrautónak álcázták. Afrikai tanulságok Gyerekkorunk Afrikája még Tarzané volt meg a Trader Horné , ahogy felnőttünk, velünk együtt embereseinek meg Tarzan sóevő pigmeusai s az elefántcsontkereskedő, remegő, szisszenés nélkül engedelmeskedő fekete rabszolgái . Afrika a nemzeti államok korába lépett, emelt fővel, noha gyakorta még ingadozva és bizonytalanul. Azt hihettük, hogy a 20. század középén született államok, függetlenségük megszerzésével egyetemben, legalább Európa két évezredes történelmének tanulságait is megszerzik, csaknem automatikusan. De Afrika fejlődése, mint a fejlődés általában, rácáfolt az előregyártott elméletek egyszerű (vagy inkább leegyszerűsített) igazságaira. Ma is, egyik államcsíny követi a másikat, egyik önjelölt diktátor bukása követi a másikat, feketék feketék ellen fordulnak, elkeseredettebben szinte, mint egykori fehér gyarmatosítóik ellen. A messianisztikus hitek hódítása ugyan visszavonulófélben van az afrikai realitások feltornyosuló akadályai előtt, de még korántsem mondhatjuk, hogy Afrika megtanulta Európa leckéjét ; talán azért nem, mert még Európa sem tanulta meg. Guineában, például, ahol a magát marxistának nevező Sekou Touré kezében összpontosul a hatalom, megismétlődik — szó szerint — mindaz, amit a magukat szocialistának nevező (de valójában csak totalitárius) hatalmak egyszer már végigcsináltak s bár a gyakorlat bebizonyította, hogy elméleteik és a valóság között áthidalhatatlan szakadékok vannak, tovább folytatnak. Úgy látszik, Sekou Touré sem sokat tanult az európai népi demokráciák leckéjéből. Legutolsó beszédében arról szólt, hogy ”az ország női foglyainak büntetését egy évvel csökkenteni fogják”, kivéve a ’’közönséges bűncselekményekért elítéltek büntetését”, ami nem jelent egyebet, mint annak bevallását, hogy Guineában egy sereg női (és férfi) politikai fogoly van a börtönökben, közöttük, például, Mamadou (vagy Kis) Touré, az elnök unokaöccse, akit — állítólag — halálos ítélet fenyeget a Nagy Touré ellen szervezett összeesküvésben való részvételért. Nem értenek egyet a jelenlegi kormányzattal ? Meg kell őket semmisíteni. Ismerős elmélet, még ismerősebb gyakorlat. Az elégedetlenség pedig Nyugat- Afrika e potenciálisan leggazdagabb országában egyre inkább növekszik. Nem csoda. A gyors és alapos államosítás megtette — itt is — a magáét. Az egykori, virágzó fővárosban, Conakryban az államosított áruházak polcai üresen tátognak, az üzletek ablakai törötten ásítanak, igaz viszont, hogy seregével kapható a Kelet-Európából (s főképp Magyarországról) szállított gulyáskonzerv, töltöttpaprika és marhapörkölt, s ha valaki megengedheti, vásárolhat gyermekének a kínai kommunisták gyártotta játék-teherautókból (potom nyolc dollárért darabját), vagy — ha a ház körül akad dolga — kelet-német harapófogót, 4 dollárért. Az asszonyok sorban állnak szappanporért, fémkannákért s ócska bicikligumiból készült szandálokért. Fájdalmas látvány. . A Conakry teherautógyár évi kapacitása 800 teherautó, de tavaly május óta mindössze nyolcvan kocsi hagyta el a futószalagot. A szovjet építésű tejüzem termékeinek megkóstolására is várniuk kell egyelőre a conakrybelieknek, mert kevés a tehén, amit az is bizonyít, hogy a kelet-németek építette vágóhíd, amelynek kapacitása 40 tonna hús naponta, havonta csupán egy ökröt vág le, az ökrök nyilvánvaló örömére. Sekou Touré elnököt mindez, úgy tűnik, kevéssé zavarja. Mialatt oroszok, kínaiak, kelet-németek sikerrel teszik tönkre országát, ő inkább — a nép jóléte helyett — az ’’afrikai tudatosság” kialakításának nagy problémáival van elfoglalva. Pedig még pénzben, kölcsönökben, segítségben sincs hiány. Az oroszok, kínaiak — és amerikaiak — nyilván a Nagy Touré kegyeiért versenyezve — évente 250 millió dollárt öntenek e feneketlen zsákba , eredménytelenül. Mert, mint az ideológusnak is elsőrendű Sekou Touré megállapította : ’’Pénz és vásárlóerő nem változtatja meg az ember tudatát, nem építi a nemzetet.” Hogy akkor miféle mágikus varázserő épít, azt nem tudjuk meg. Az afrikai forgószélben egyelőre éppen Guinea kis szomszédja, az Elefántcsontpart áll szilárdan, egy másféle filozófia s egy más típusú elnök vezetése alatt. Noha Seku Touré minden alkalmat megragad, hogy Felix Houphouët-Boigny elnök gyorsan fejlődő kis országát kigúnyolja, ez láthatóan nem zavarja az Elefántcsontpart gazdagodását, mely — csupán az export területén — 45 millió dolláros hasznot mutatott ki az elmúlt évben s ez meghaladja Sekou Touré államosított paradicsomának teljes export összegét. A nyugat-afrikaiakat — beleértve guineaiak ezreit — ez az állapot, úgy látszik, jobban érdekli minden haladó filozófiánál, mert — az új emigrációs törvényt kihasználva — özönlenek az Elefántcsontpart országába, ahol munka és viszonylagos jólét várja őket, tulajdon hazájuk doktrínái helyett. Houphouet- Boigny legújabb intézkedésének értelmében Dahomey, Niger, Togo, Felső Volta polgárai ’’kettős állampolgársággal” rendelkeznek, részt vehetnek az elefántcsontparti választásokon és részt kérhetnek a helyi kormányszervek munkájából. Guinea lakói, noha bevándorlásukat nem állították le, nem részesülnek e jogokban s ez bizonyára némi megkönnyebbülést okoz Sekou Tourénak, aki máskülönben államosított országának közepén csakhamar állampolgárok nélkül találná magát, minden bizonnyal legnagyobb meghökkenésére, mert az afrikai marxizmus-leninizmusnak, akárcsak az európainak, egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy az intézményesített boldogság prófétái csak akkor veszik észre népeik boldogtalanságát, amikor már kiakolbólították őket a hatalomból. Vagy talán még akkor sem. D. K. Madilicort Győzelmi jelentés (Folytatás az 1. oldalról) áremelése nem tetszik. "A tarifaemelés — mondja — valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás.” Lehet-e vitatni, hogy igaza van ? Legalább is azoknak a szempontjából, akik továbbra is villamosozni és autóbuszozni fognak majd. A teljesség kedvéért azoknak, akiknek erre a jövőben már nem lesz pénzük, talán még hozzáfűzhette volna : ”A gyaloglás használ az egészségnek, tágítja a tüdőt, edzi az izmokat, s jobban megismerteti velünk szeretett fővárosunkat is...” AKI MINDEZEKBŐL a nyilatkozatokból és újságcikkekből még mindig nem értette meg az életszínvonal-csökkentés feltétlen üdvösségét, az aztán már nem éretlen, hanem "reakciós”, ’’ellenforradalmi hőbörgő” vagy ’’korlátolt szektás”. A minősítések Kádár Jánostól származnak, aki újévi nyilatkozatában kijelenti ugyan, hogy a gazdasági szigorítások nem fognak együttjárni valami ’’kemény” politikai vonallal, de mindjárt hozzáteszi, hogy ”mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz”. Azaz, jó pestiesen: pofa be! Otthoni jelentésekből az is kiviláglik , hogyan járnak azok, akik ezeket a ’’régi illemszabályokat” nem respektálják. Hosszú idő óta nem adtak annyi politikai letartóztatásról hírt a hazai lapok, mint az életszínvonal leszállításának bejelentését követő napokban. December 24-én közölték, hogy ”a Budapesti Rendőrfőkapitányság államellenes izgatás miatt őrizetbe vette Nyesti Pál 54 éves, valamint Hufnágel József 46 éves, büntetett előéletű budapesti lakosokat és bűnvádi eljárást indított ellenük” Ugyanaznap : ”A Borsod megyei Rendőrfőkapitányság államellenes izgatás alapos gyanúja miatt őrizetbe vette Siklósi Sándor büntetett előéletű miskolci lakost és egy társát.” December 30-án : ”A Budapesti Rendőrfőkapitányság államellenes izgatás alapos gyanúja miatt őrizetbe vette Czerván Márton 40 éves segédmunkást, többszörösen büntetett előéletű budapesti lakost”. Ugyanaznap : "A Győr-Sopron megyei Rendőrfőkapitányság Somfai György 32 éves foglalkozásnélküli, büntetett előéletű lébényi lakost államellenes izgatás miatt letartóztatta.” Ugyanaznap : "A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság Nagy István 33 éves esztergályos, büntetett előéletű pécsi lakost államellenes izgatás miatt őrizetbe vette.” Érdemes megfigyelni a foglalkozásokat, (már akinél egyáltalán megadják) : segédmunkás, esztergályos... "Büntetett előéletűek”? Vigyázat! Minden valószínűség szerint ez annyit jelent, hogy már a Rákosi-rendszerben is, vagy a forradalomban való részvételük miatt is bebörtönözték őket. ’’Államellenes izgatás”? Amíg a pontos vádakat nem hozzák nyilvánosságra, a letartóztatások időpontja arra enged következtetni, hogy a szerencsétlenek a többieknél valamivel hangosabban nyitották ki a szájukat és mondták meg a véleményüket az új gazdasági intézkedésekről. Hozzátehetjük, ami a pesti lapokban nincsen benn, de hazulról érkező turisták elmondták : az új rendszabályok bejelentésekor rendőri készültség volt Csepelen és más nagyobb ipari centrumokban. Fegyveres alakulatok vonultak fel arra az esetre, ha a munkások sztrájkba lépnének vagy túl erőteljesen adnának hangot felháborodásuknak. S mindez abban az országban, ahol az Alkotmány betűi szerint a munkásosztály van hatalmon! • KELL-E az erőszakszervezetek fokozódó aktivitásánál világosabb jelzés arra, hogy a rendszer válsággal küszködik? ”Régen volt ilyen nehéz időszak számunkra, — jelentette ki a szigorító intézkedések hatásáról szólva a Láng Gépgyár párttitkára, bizonyos Onódi Ferenc a ’’Népszabadság” oda látogató tudósítójának, „ pedig már jónéhány éve pártmunkás vagyok”. Sokféleképpen meg lehetne próbálkozni kilábolni a nehézségekből, anélkül, hogy a népre rónának súlyosabb terheket ; egy-két példát már fentebb említettünk. De a románokhoz hasonlóan lazítani lehetne azokon a kedvezőtlen kapcsolatokon is, amelyek a KGST-hez kötik Magyarországot ; ehelyett a budapesti kormány 1966. január 1.-től a Szovjetunió és a többi kommunista ország irányában a KGST-n belül olyan hátrányos ármódosításokat fogadott el, amelyek az eddiginél is nagyobb gazdasági megerőltetést jelentenek majd a magyar dolgozóknak. Le lehetne állítani az Észak-Vietnami Kormánynak adott száz milliókra rúgó segítséget is ; ehelyett, december végén a Magyar Kormány a hazai gondok ellenére, kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben növelni fogja ezt a nyomasztó megterhelést jelentő, fölösleges támogatást. Tapogatódzni lehetne külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban, kölcsönök után. Ehelyett Kádár említett újévi nyilatkozatában — teljesen céltalanul és értelmetlenül — a legszélsőségesebb, sztálinista, hidegháborús hangot ütötte meg Amerika irányában : az amerikaiak magatartását "a szorongatott kalandor hazárd lépéseinek” nevezte. Tette ezt ugyanabban a nyilatkozatban, amelyben az ország belső helyzetéről szólva az életszínvonal csökkentését igyekezett igazolni. ”A szorongatott kalandor hazárd lépései”. A kifejezés nem is rossz. Lehet, hogy úgy jutott eszébe, hogy végigolvasta saját legfrissebb gazdasági intézkedéseit és a letartóztatott magyar munkások egyre növekvő névsorát? MÉRAY TIBOR Irodalmi úfjság Magyar Kultúrközpont M.T. NOVÁK RUDOLF magyar könyvkereskedése Wien I. Köllnerhofgasse 4. Közel 50 éve a magyar kultúra szolgálatában SZÉPIRODALOM SZAKKÖNYVEK HANGLEMEZEK Mind az öt világrészbe szállítunk könyveket Kérje ingyenes katalógusunkat ! 1966. január 15. A párizsi magyar kiállításokról A magyar művészek külföldön alkotó csoportja a magyar teremtő szellem nemzetközi értékeit képviseli, és ugyanakkor magyarul fejezi ki magát. Megbocsájthatatlan veszteség lenne, ha a jelenleg kint élők műveit, mint a múltban, csak idegen gyűjteményekből ismerné meg a jövő nemzedék. Szenes Árpád kiállításával kapcsolatban, ez az emlékeztetés a múlt hibáira annál nyomatékosabb, mert a mostani vita az ábrázoló vagy nem ábrázoló festészetről, rá nem is vonatkozik. Szenes Árpád ábrázol. Ha eltér a szabványos, untig ismert meglátástól, azt azért teszi, mert egy belső világ hatására a természetet oly összhanggá sűríti, amely nem mindennapi jellegét, hanem egy ritka, talán a legritkább határértéket fejezi ki. Ez a határérték a fehér. Nem csillogó, nem érces, nem vakító , nem is ’’mesteri”, festői értelemben. Évtizedeken átszűrődött belső tisztaság szellemi készsége ez, légiesen kifinomult érzékenység , testetlen, súlytalan szüzesség, amely nem az élet kezdetén adódott, hanem egy életen át tartó, megalkuvás nélküli út elért eredménye. Szenes Árpád tájképeket, embert, vizet ábrázol , mindazt, amit más is. De ez nem az iskolában tanult valóság, nem fényképpel bizonyított lét, hanem egy szellemi élmény szellemi átültetése. Ezt azélt valóságot zenébe és költészetbe átértékelve is el lehet képzelni, mert nem ecsetvonáshoz van kötve, sem a vászon, sem a festék nem hordozója. Ha az alkotás szónak a festészetben értelme van, akkor Szenes Árpád alkotásának alapja az anyagi kötöttségen túli meghatottság és megrendülés a természet végtelenségét látva, amelyből a legtisztábbat, a legfehérebbet választotta, örök formát adva neki. Valójában nem is Szenes választotta ki témáit. Végeredményben a festő nem azt festi, amit akar, vagy amit kívánnak tőle, hanem amire hivatott, vagy amire, hogy nevén nevezzem, kiválasztatott. Egy másik jelentős magyar kiállítás Gerő Gyuláé. Kisfaludi- Strobl tanítványa, a párizsi Académie des Beaux-Arts egykori növendéke, az argentíniai Képzőművészeti Akadémia szobrász tanára kiállítását a Dél-Amerikai Kultúrházban rendezte. Csupa hév és mozgás művészete. A tárgyilagosság és személyes megértés minden fokát felmutatja műveinek széles skálájában, amely Fernand Léger nagyszerűen mintázott fejétől az egyszerű síkig, bronz, ólom és más fémek színezett és patinás sorozatán megy át. Az érc természetes merevsége engedelmes formákká idomul kezében. Gerő összeforrasztja nyers elemeit, cizellálja őket úgy, hogy szilárdságuk különös nemességet kap. Gerő figuráiban tömegek, lemezek szálak találkoznak vízszintes, függőleges és ferde áthatásaikban, meglepő ránézéseket adva. Hol csipke finomságú, hol kemény mintázása, hol meggondolt, hol szenvedélyes faktúrája képzeletgazdag megoldásokat hoz létre, amelyek között a ’’Cirkuszjeleneteket”, az ’’Építészeti gondolatokat” és a ’’Mozgástanulmányokat” szeretem legjobban. Gerő Gyula nemcsak új formák keresője, de megteremtője is. (Lengyel)