Irodalmi Ujság, 1979 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-15 / 1-2. szám

1979 Január - február IRODALMI ÚJSÁG 3. oldal a Szentkorona mögött Spellman new yorki bíboros­­érsek. Az első döntés Chapin felszólalásának több olyan kitétele volt, amely egybe­foglalva az amerikai álláspont alapja lett — és három évtizeden át az maradt “Nyugtalanít hogy a Vatikán éppen most hivatalosan kéri a Korona odaszállítását biztonsági őrizet végett szeretném tudni, hogy mi az igazi oka ennek a dip­lomáciai lépésnek. Belátom azt, hogy a Korona nem maradhat véglegesen amerikai kezekben. Előbb-utóbb el kell határozni, hogy mi történjék vele a jövőben. Másrészt azonban nézetem szerint politikai hiba lenne az, hogy akár Magyarországra, akár a Vatikán­ba kerüljön. A Korona jelképes jelentősége katolikus, protestáns és zsidó magyarok szemében nyilván nagyobb, mint az a jelen­tőség, amely jelenlegi, vagy múlt­beli királyságok idején bármely koronázási tárgyhoz fűződött. Egyike volt ez a szellemi bázisok­nak a kormányzóság alatt is, amelyet pedig protestáns ember gyakorolt. Továbbá: nagy vigyázattal kell meggondolnunk azt a kérdést hogy van-e jog­címünk a Vatikánhoz küldeni egy tárgyat amely az egész magyar népé — mindössze egy állítás alapján, amely szerint ezt 947 évvel ezelőtt a Szentszék küldte volna. A (State) Department bizo­nyára tekintetbe veszi azt az eset­leges visszahatást, amelyet az ilyen átutalás amerikai nem-kato­likus körökből váltana ki. Én mindenképpen nagyon vonakod­nék — még akkor is, ha valóban az a határozat történnék, hogy vatikáni őrizetbe kerüljön a Korona — éppen most végre­hajtani az átutalást. A viszony feszült az Egyesült Államok és Magyarország közt és a lépés csaknem egyidejű lenne a Hor­­thy-család szabad távozásának engedélyezésével is.” (Horthy, időközben szintén a bajorországi Weilheim-be jutott családtagjaival együtt, 1948. december 18.-án költözött Portu­gáliába. Előzetesen a nyugati szövetségesek illetékes fórumain vita tárgya volt, hogy a hadi­bűnösök közé kerüljön-e Nürn­­bergben.Tito ezt követelte a ju­goszláviai magyar benyomulás és főként a Fekete-Czeydner-féle új­vidéki mészárlások miatt. Sztálin azonban ellenezte­ Horthy késői, de a szovjet­ diktátor által meg­becsült különbéke-kísérlete alapján.) "Nagy politikai tőke gyanánt használhatnák ki (az oroszok) az átutalást (Magyarországra) éppen ebben az időszakban, méghozzá az augusztus 20-i Szent István Nap tükrében. Tekintetbe kell venni, hogy a magyar kormány hivatalos átirat formájában ezideig nem kérte a Korona visszaküldését A magyar külügy­miniszternek e tárgyban elő­zetesen föltett kérdését talán azért nem vitték tovább, mert nem óhajtották a villongást elmé­lyíteni a kormány és a katolikus egyház közt. Én mindenesetre erősen ellenzem azt, hogy a korona jelenleg visszakerüljön Magyarországra. Azt ajánlom, hogy ideiglenesen maradjon az Egyesült Államok védő őri­zetében. CHAPIN" A budapesti követ állás­pontjának gyorsan érvényt adott a washingtoni külügyminisz­térium; augusztus 5.-én távirat ment Murphy-nek és Chapin-nek: “A budapesti táviratban kifejtett nézetek a Szent Korona esetleges Vatikánba­ utalásának tárgyában megegyeznek a (State) Department véleményével. A Vatikánnak küldendő választ illetően javasoljuk, hogy (Mur­phy) hozzon létre találkozót az Apostoli Delegátussal. Szóbelileg és informálisan a következő értelemben tájékoztassa őt az Egyesült Államok álláspontjáról. “I. Az amerikai hatóságok méltányolják a Szentszék érdeklődését a Szentkorona iránt és teljesen tisztában van­nak a tárgy történelmi és jel­képes jelentőségével mind vallási, mind politikai szem­pontból. Az amerikai kor­mány alapvető álláspontja természetesen az, hogy a Szentkorona és tartozékai az egész magyar nép tulajdonát képezik. 2. Az amerikai álláspont ugyanekkor azt is magában foglalja, hogy a Korona politikai fontosságából kifolyólag elkerülhetetlenül kedvezőtlen körülmények származnának a mostani helyzetben abból, ha a tárgy a németországi amerikai ható­ságok biztonsági őrizetéből eltávoznék. Ezért a jelen pil­lanat nem alkalmas határozat meghozatalára a Korona át­utalását, vagy végleges sorsát illetően. 3. Bár az amerikai ható­ságok sajnálják, hogy nem teljesíthetik a Szentszék óhaját ebben az ügyben, az Apostoli Delegátus biztosít­hatja Monsignor Montini-t arról, hogy minden lehető gondoskodás meg fog tör­ténni a Korona és tartozékai biztonságára nézve mindad­dig, amíg kedvezőbb körül­mények közt lehetővé válik a megfelelő elintézés." A Donovan-Spellman kon­ferencia előtt egy nappal a lemon­dásra és száműzetésbe kény­­szerített Nagy Ferenc látogatást tett Dean Acheson-nál, aki akkor még egy ideig Marshall külügy­miniszter helyettese volt, mielőtt utóda lett volna. Előzetes hírek terjedtek el “jól informált körök"­­ből arról, hogy a volt miniszter­­elnök “hidegháborús" javas­latokkal jön és többek közt sür­getni fogja a Szentkorona áthelye­zését a Vatikánba. Több riporter a washingtoni Apostoli Delegá­tushoz, Cicognani érsekhez for­dult annak megerősítése végett, hogy az ereklye átszállítása küszö­bön áll. Az érsek kijelentette, hogy a tervezett látogatásról sincs tudomása, nemhogy a kérdésre nézve akár megerősítő, akár cáfoló nyilatkozatot tehetne. Ez természetesen csak újabb tápot adott a spekulációknak. A hivatalos zárlat alól azóta felszabadult diplomáciai iratok közt, a “Foreign Relations of the United States, 1947. IV." című kötetben, megtalálható az Acheson-Nagy találkozóról készült legrövidebb összefoglaló. A szóbanforgó tárgyra nézve nem különbözik a hosszabbak­tól. A jegyzőkönyv a jelenvoltak névsorával nyílik: “Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök; Szegedy-Maszák Aladár volt washingtoni magyar követ; Dean Acheson, a külügyminisztérium helyettese; Andor Klay, a külügyi hírszerző osztály tagja; Walworth Barbour, a dél-euró­pai politikai osztály ügyvezető főnöke." (A State Department-nek akkor is megvoltak a maga tolmácsai és fordítói, és olykor az ENSZ tolmács-osztályától is kaphatott kisegítőt.Voltunk azonban né­­hányan a minsztérium tisztvi­selői karában, akik egyes esetek­ben tolmács-szerepre kaptunk beosztást, hogy így könnyebben és jobban készíthessünk utólagos politikai analízist a megbeszé­lésről. így kerültem az Acheson- Nagy találkozóra, mint később több ízben a már külügyminiszter Acheson, majd Truman és Eisen­hower egyes konferenciáira is.) Itt tehát tanúja voltam annak, hogy a Szentkorona ügyéről egyetlen szó sem esett , ami ugyan legkevésbé sem gátolt néhány európai magyar emigráns közlönyt és egy kisebb, de annál élesebb hangú amerikai magyar újságot abban, hogy olyan híreket írjanak a találkozóról, amelyek­nek az ellenkezője sem volt igaz, míg ugyanakkor az óhazai sajtó annak merő megtörténtét sem jelezte... Nincs alku A Szentkorona még mindig nem volt Fort Knox-ban, amikor 1950. őszén a Rákosi rezsim első ízben hivatalosan kérte, sőt köve­telte visszaküldését. Ez szeptem­ber 11 .-én történt, de megint csak spekulációk alapján tényként jelentette egy nemzetközi sajtó­iroda. Ebből hamarosan olyan jelentések alakultak ki ideát és Európában egyaránt, hogy a washingtoni kormány egy csere­ügylet része gyanánt hazaküldi az ereklyét Az amerikai magyarság parázs tiltakozó kampányba kezdett. Európai, dél-amerikai és ausztrá­liai magyar csoportok vezetői is táviratokkal és feliratokkal ostro­molták a State Department-et és a Fehér Házat. Horthy volt kor­mányzó Lisszabonban felkereste az amerikai nagykövetet, hogy kifejezze tiltakozását. A dolog egy olyan incidensből eredt amelyre bizonyára ma is sokan emlékeznek magyar körök­ben mindenütt Robert Vogeler amerikai állampolgárt, az “Inter­national Telephone and Telegraph Q>." egyik európai irodavezetőjét 1949. őszén Buda­pesten letartóztatták és 1950. februárjában állítólagos kém­kedésért és szabotázsért 15 évi börtönnel sújtották. Négy hónap­pal később tötyögött az újság­hasábokra az a kacsa, amely szerint — az "Associated Press" riportjának főcímét idézem — “Szent István Koronája, mint váltságdíj, folynak a tár­gyalások." Vogeler kiszabadítása érdekében természetesen minden lehető lépést megtett az amerikai kormány. A tárgyalások során azonban szó sem esett a Szent­koronáról — egészen az álhír elterjedéséig. A Rákuoi-rezsim azt követőleg, esetleg annak követ­keztében, 1950. szeptember 11 .­­én adta elő a relikviára vonatkozó követelését. A State Department válasza nem került nyilvánosságra addig, amíg Vogeler 1951-ben — 15 év helyett 17 hónap után — ki nem szabadult. Ez volt a szövege: “Az Egyesült Államok kor­mánya nem szándékszik meg­beszélés tárgyává tenni Szent István Koronájának visszakül­dését, mint Mr. Robert Vogeler szabadon bocsátásának feltételét. A Koronát nem erőszakkal hur­colták el Magyarországról, hanem biztonsági őrizetre adták át amerikai hatóságoknak, tehát az nem tartozik a visszatérítési kötelezettségek keretébe és továbbra is, mint különleges státussal rendelkező vagyontárgy kezeltetik. Az Egyesült Államok kormánya a jelen időpontot nem tartja megfelelőnek, vagy egyéb­ként alkalmasnak arra, hogy a Koronára nézve bármilyen lépést is tegyen." Murphy nem lett volna olyan vérbeli diplomata, mint amilyen volt, ha a három lehetőséget vázoló táviratában nem tett volna utalást "egy jövőbeli alku" eset­leges felmerülésére. A Szent­korona azonban sem 1950-ben, sem később nem lett alku, bel­politikai üzérkedés, vagy kül­politikai mesterkedés tárgya. Egész amerikai tartózkodása attól semmiféle nyomás, kicsinyes érdek, a nemzeti érdeken kívül­álló meggondolás nem hatott ki sorsára.­­ Annál kevésbé igazolható — bár könnyen megérthető — az az állítás, amely egyes amerikai ma­gyar körökből időnkint fel­hangzott, legutóbb például így: “A Szent Korona visszaadását ed­dig minden Adminisztráció (amerikai kormány) mérlegelte, de a viszaadás az amerikai magyarság tiltakozásán minded­dig meghiúsult." Már a legelső válaszlevelekben is, amelyek némelyikét magam fogalmaztam, szenátoroknak és képviselőknek éppúgy, mint kívülálló tiltakozóknak és érdek­lődőknek — különböző hang­nemű szakaszok közé beágyazva — így írt a State Department “...A magyar királyok koronája természetesen Magyar­­ország nemzeti kincse, a magyar nép tulajdona. Visszaküldése tehát nem kérdéses. E tekintetben az egyedüli alapvető problémánk az, hogy milyeneknek kell len­niük azoknak a körülményeknek, amelyek közt a Korona vissza­küldése megtörténhetik." Ennek az alaptételnek volt természetes folyománya az a három évtizeden át ismételt for­mula, hogy "ez idő szerint nincs tervbe véve a Korona vissza­küldése". A hangsúly mindig erős volt az első három szón, amely mindaddig igaz is maradt, amíg egy nagy külpolitikai képnek csupán egy mozaik­darabja gyanánt úgy határoztak a Fehér Házban, ha nem is a State Department-ben, hogy — eljött az idő... 1972. február 14.-én Eckhardt Tibor New Yorkból levelet in­tézett a New York Times-hoz. A leközölt szöveg szerint “...ha Pat­ton tábornok élne, megerősít­hetné azt az ígéretét, hogy Szent István Koronája mindaddig amerikai őrizetben marad, amíg az orosz megszállás tart." A levél írója az előző nyáron ugyanezzel az állítással keresett fel kong­resszusi képviselőket; ebből és más emigránsok hasonló kilin­­cseléséből származott az a határozati javaslat, amelyet 1971. július 30.-án Helstoski, Derwin­­ski, Pucinski, Dulski és több más szakmai magyarbarát nyújtott be, de amelyet megszavaztatni nem sikerült A javaslat szerint “a Korona azzal került amerikai őri­zetbe, hogy ott maradjon mindad­dig, amíg Magyarországon ismét alkotmányos kormányzat nem lesz..." 1977. július 7.-én Washing­tonból ment levél a State Depart­­ment-hez azzal a bevezetéssel, hogy a levélíró Magyarország egyik legősibb családjának utolsó élő tagja, aki II. Endre magyar királyhoz vezeti vissza szár­mazását.” Közölte a levélíró, Sibrik György “volt m.kir.ez­redes, volt meghatalmazott miniszter, stb.", hogy 1948-ban a Korona ügyében megbeszélést tartott Weilheim­ben Horthyval. Eszerint a volt kormányzó meg­mutatott neki egy jelentést, amelyet a Koronaőrség volt parancsnokától, Pajtás ezredestől kapott az ereklye átadásának körülményeiről. A jelentéshez­­ csatolva volt egy nyugtatvány, amelyben amerikai megbízottak elfogadták az előfeltételeket. Az aláíró, ha nevét jól olvastam, Grandpierre, elismerte, hogy a Szent Korona amerikai védelmi őrizetbe kerül mindaddig, amíg csak el nem távoznak Magyar­­országról az idegen csapatok és az ország nem kap alkotmányos nemzeti kormányzatot..." Modern legenda A Szentkorona hazaküldéséről a washingtoni szövetségi bíró­ságon 1977. december 16.-án megtartott tárgyaláson ("Carl Curtis és mások, Jimmy Carter és mások ellen, 77-2068. sz. polgári per”) a felperesek ügyvédje mind hevesebben utalt az “elfogadott feltételek”-re. Jól ismerte az amerikai jogász-hagyományt ha a törvény melletted szól, hangoz­tasd a törvényt ha a bizonyíték melletted szól, hangoztasd a bizonyítékot ha egyik sem szól melletted, verd az asztalt... Bevonulásomtól leszerelésemig sohasem volt magyar üggyel dol­gom, egyetlen kivétellel. Német Folytatás a 6. oldalon...

Next