Irodalmi Ujság, 1981 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-15 / 1-2. szám

1. Új lakótelep Házaspár, három fiúgyerekkel. A férfi 35 éves, technikumi érett­ségije van. Szarvasi, szegény szár­mazású. Mezőgazdasági gépszerelő és gépésztechnikus. Az asszony 32 éves, szintén szarvasi szegény. 8 általánost végzett, szakképzetlen irodai alkalmazott a Volánnál, jelenleg GYES-en (gyermek­gondozási segélyen) van. Gyerekek: 7 éves, I. osztályos. Az iskola elég jól megy neki. 5 éves, óvodás. Két éves, otthon van. 9 évi albérlősködés után, már három gyerekkel kaptak két szobás tanácsi lakást. Lakbér: 367 Ft, a fűtés az új, emelt tarifa szerint 414 Ft. A villany­gázt nem számítva a lakás rezsije 240 Ft-al emelkedett az áremelések óta. A lakásba fogadtak már albérlőket, méghozzá arabokat, akik néha még a konyhába is hoz­tak újabb lakót. Jelenleg nincs al­bérlőjük. Közvetlenül költözésük után minőségi csere kérvényt adtak be, 1980-ra ki is utaltak nekik egy két és félszobás lakást, de egyelőre nem döntöttek még, félnek a költségek­től. Határozottan abból a célból kértek nagyobb lakást, hogy al­bérlőt tarthassanak. A lakásban egy új szekrénysor és ülőgarnitúra van az egyik szobában, a többi bútor — vagyis az ágyak — ócskák vedlettek. Borzalmas rendetlenség van mindig. Az asszony, bár otthon van, képtelen összetartani a kör­nyezetét. A gyerekek elég féktelenek, a hangnem türelmetlen, durva. 1979 november óta — előrelát­hatólag januárig, februárig — a család katasztrofális anyagi helyzet­ben van. A családfő két éve gyakorlatilag állandóan beteg, de alig volt munkaképes 1974 óta. Akkor munkából jövet elütötte egy autó­ (nem minősült munkahelyi balesetnek), megrepedt a mája, a veséje, végül a fél veséjét ki kellett venni. A baleset óta félt, szoron­gott, ennek tulajdonítja, hogy mint műszaki átvevő, a munkahelyén szállítás közben leejtett egy gépet a lépcsőn. Alkalmatlannak minősí­tették a munkakörre, áttették alkat­részraktárosnak. Szorongása fokozódott, néhány hónap múlva zárt osztályra kellett szállítani zavart, dühöngő állapotban. Táp­pénzes lehetősége 1979 novem­berében kimerült Megkezdődött a leszázalékolási processzus. Közölték velük, hogy ez kb februárra intéződik el, addig nincs jövedelem. Az asszony nem akarja feladni a GYES-t. Hivatkozik arra, hogy a legkisebb gyerek asztmás, epilepszi­ás-gyanús, és ezért a körzeti gyerekorvos határozottan nem javasolta neki a bölcsödét. Akár igaz ez, akár nem, a férje állapotát látva nem lenne tanácsos őrá hagy­ni a házat és a gyerekeket. A család jövedelme ebben az időszakban a GYES és a családi pótlék, vagyis egy főre 550 Ft. De a táppénzes időszak­­vedelme is kevés volt — különösen, ha hozzá­számoljuk a kórházzal betegséggel járó külön kiadásokat. (Névlegesen egy főre 1250 Ft). A család pályázott RNSZ-re, (rendkívüli nevelési segélyre) de nem kapta meg. Rendkívüli segély­kérésüket is elutasította a kerületi tanács, arra hivatkozva, hogy 1979 tavaszán kaptak már 600 Ft-ot. 1979 decemberében 800 Ft egy­szeri segély A családdal foglalkozó szociológus érdeklődött a kerületi tanácsnál, ennek hatására kará­csony előtt megint kaptak rendkí­vüli segélyt DOKUMENTÁCIÓ A SZETA MUNKÁJÁRÓL Részletek BUDAPEST (1979. decemberétől) IRODALMI ÚJSÁG A magyar emigrációban 23 éve fennálló egyetlen magyar könyv szaküzlet, amely csak könyvekkel és folyóiratokkal foglalkozik. PANNÓNIA BOOKS P.O.Box 1017 Postal Station „B” Toronto, Ont., Canada Tel.: (416) 364-4358 Minden magyar nyelvű vagy angol nyelvű, de magyar tárgyú könyvet szállítunk a világ minden részébe a legolcsóbb áron. Kérje árjegyzékeinket. . HARMADIK FELHÍVÁS­A . Magyarországon 1945 után először (és mindeddig utoljára) 1968-70-ben folyt átfogó kutatás a hazai szegénységről. A Kemény István vezette szegény-, majd cigány­vizsgálat eredményeképpen nem csak mai szegénységünk méreteiről, körülményeiről és pers­pektívájáról kaptunk képet. Kialakult a társadalmi kérdések­­iránt érdeklődő értelmiségieknek egy olyan csoportja is, amelyik el­kötelezte magát a szegények­­m­ellett a csoport tagjai az utóbbi év­tizedben folyamatosnak mondható, bár sajnos igen szerény méretű kutató munka során elkerülhetetle­nül belefolytak a társadalmi hierar­chia alján fuldoklók mindennapos küzdelmeibe. Így vetődött fel a tár­sadalmi problémákra érzékeny és segítő szándékú emberek szélesebb összefogásának gondolata. Impulzusok érkeztek barátaink­tól és ismerőseinktől, akik maguk­hoz hasonlók, vagy náluk is szorul­tabb helyzetűek számára kértek támogatást. 1979 novemberében érdeklődésén és a szegényekkel szembeni elkötelezettségén keresz­tül összefűződő baráti körünk el­határozta, hogy eddig is folytatón munkáit rendszeresen teszi, bővíti és dokumentálja. Ettől kezdve pénzt is kezdtünk gyűjteni, pusztán a sze­mélyes bizalom alapján, vagyis olyan emberektől, akik a gyűjtő tisztességében és ítélőképességében megbíztak. Folyamatosan csatla­koztak hozzánk olyan baráti­­szakmai csoportok is, amelyeknek nem volt a kezdeményezőkéhez hasonló állandó kapcsolata “konk­rét" szegényekkel, de rokonszen­veztek magával a kezdeményezés­sel: fogjunk hozzá öntevékenyen, egy társadalmi probléma megol­dásához, még ha erőink egyelőre nevetségesen csekélyek is a szegénység méreteihez és gyökerének mélységéhez képest. Rövidesen jogászok, orvosok, épí­tészek, zenészek, képzőművészek, lelkészek is bekapcsolódtak. A Szegényeket Támogató Alap 1980 márciusában kapta meg a nevét. Ekkor közvetlen ismeret­ségre épülő, teljesen laza mozgal­munk felhívást fogalmazott meg, és ezt a személytelen nyilvánosság elé bocsátotta. (Már amennyire önerőből technikailag ,a nyil­vánosság elé lehet állni.) A nyilvánosság növelésére szer­vezte a SZETA az utolsó pillanat­ban meghiúsított szeptember 11 -i Zeneestet is, élve Kocsis Zoltán zon­goraművész ajánlatával, aki ismeri és támogatja céljainkat. A SZETA-nak most sincs kiépített szervezete, szabályzata, csak szokásai. De aki kívánja, formálisan is SZETA­­tag lehet. A felhívásban ismertetett rend­szeres összejöveteleken, vagy­ az ab­ban közölt címek valamelyikén bárki bejelentheti ezt a szándékát. Ez azt jelenti, hogy az aláírásával is elkötelezett személy vállalja a mozgalomban való aktív részvételt, a SZETA egész működésével kap­csolatos felelősséget, és része ennek a közösségnek, amely az egész SZETÁ-t érintő kérdésekben dönt. 1979 novemberétől augusztusig 96 ezer forintot gyűjtöttünk és jut­tattunk el mélyen a létminimum alatti szinten élőknek. Több mázsa ruhát küldtünk el rászorultaknak. A SZETA megfelelő szakemberei lebontottak egy régi épületet, hogy anyagából egy hajléktalanná vált család építhessen, olcsón kivitelez­hető tervet készítettek más épít­kezőknek. Néhány súlyos beteget kórházba segítettek, elintéztek mél­tányossági GYES-eket, családi pót­lékokat, rendkívüli és rendszeres tanácsi segélyeket. A közös segítsé­günkre szoruló családokról eddig empirikus kutatásokat végző szoci­ológusok hoztak adatokat. Az egy­szeri és rendszeres pénzsegélyezés­­ről közösen döntünk, egyéb kérdé­sekben a problémával találkozók közvetlenül a megfelelő szak­emberekhez fordulhatnak, listáju­kat a dokumentációban találhatják meg. Ruhát is ki-ki küldhet a közös raktárakból. Az itt következő mellékletben olyan eseteket adunk közre a SZETA dokumentációjából, ame­lyeknél pénzsegélyre is szükség volt. Ruhacsomagot kaptak, az esetről értesülő methodisták küldtek nekik 500 Ft-t. További fejlemények: 1980-ban a család megkapta az RNS-t. Jövedelem: 4390 Ft nyugd.cs. 1270 GYES 1540 RNS egy főre 1440 Ft Anyagilag valamelyest talpraáll­­tak, mert a téli szünetre leköltöztek Szarvasra, itt a nagy család eltar­totta őket Az asszony kiharcolta a férfi családjától az anyától maradó örökséget. Ebből bútort vettek. Latolgatni kezdték, hogy véglegesen Szarvasra költöznek. A férfi állapota azonban sokat rom­lott. Feszült, levert, a lakásból nem mer kimenni, viszont képtelen magát a négy fal között elfoglalni. Életformájuk tarthatatlannak tűnik, a család minden tagja elég rossz állapotban van. A házaspár gyűlölködik is, kapaszkodik is egy­másba. A legkisebb gyerek még egy szót sem beszél, pedig lassan három éves. “Dührohamai" van­nak, ilyenkor elájul. Az asszony segítséget kért a szociológustól. Fel­vettük a kapcsolatot a férfi kezelő­orvosával, közösen elintéztük a beteg újabb kórházi kezelését, egy modernebb elmeosztályon. Az asszony az utolsó pillanatban fel­rúgta a közös tervet, és beszállít­tatta a férjét a hagyományos zárt osztályra. (1980. február) PEREMKERÜLET: 19 éves lány, egy osztályt végzett a kisegítő iskolában. Állami gon­dozott volt, ez 1979-ben ért véget. Azóta család és állandó lakás nélkül hányódik, terhes, rövidesen szül. Az édesanyja itt él a kerületben új házasságban, amelyből két kis­gyerek is van. Az édesapja vidéken, cigánytelepen lakik, szintén új kap­csolatban. Állami gondozásba azért került, mert a mostohaapja 16 éves korában megkísérelte megerő­szakolni. Ezért a férfi két év börtönt kapott. Az anyja a történ­tek után nem hajlandó magához venni. Az édesapjához egyáltalán nem kötődik, kicsi korától az anyja, és anyja nővére nevelte. Anyja takarítónő, mostohaapja takarító. Tágabb családja támogatja, vala­melyest konszolidált nővére (két gyerek, egyik intézetben), aki maga is férje keresetéből él, például néha ad neki pénzt. A mostohaapjának a mostohaanyja is ad néha valamit. De leginkább úgy támogatják, hogy ott eszik, ahol éppen van, nekiadják az elhordott ruhákat. Leginkább anyai nagynénjénél lakik, aki maga takarítónő, férje betanított munkás. Két szoba, fél­szobás lakótelepi lakásuk van, eb­ben állandóan ott él a házaspár, öt iskolás gyerekük, két felnőtt fiuk feleségestül, most éppen még egy rokon lány, és "esetünk". Februártól a SZETA pénzt jut­tat, addig, amíg méltányossági GYES-t nem szerez a születendő gyerekre való tekintettel. február 700 Ft március 700 Ft április 600 Ft május 700 Ft (szülés, erre kelengyét és kórházi felszerelést kapott) június 700 Ft július 700 Ft augusztus 700 Ft BUDAPESTI AGGLOMERÁCE (1979. december) Az apa 40 éves, szállítómunkás kocsikísérő volt. 5 évvel ezelőt szívbetegsége miatt leszázalékolták szívesen dolgozott volna könnyebb munkán, de nem lehetett. 1700 forint rokkantsági nyugdíjat kap Az asszony 39 éves, ugyanott dol­gozott, ahol a férje, 9 éve GYES-er van. Mindketten írástudatlanok. Az asszony különösen rosszul tud ma­gyarul, a férfi jól beszél, elég szabatosan is mondja mondani­valóját. Kilenc gyermekük született.­15 éves lány, kisegítő 3. osztá­lyos. Sem külsőre, sem beszédét tekintve nem tűnik gyógypedagó­giai alanynak. Sok iskolai zűrt je­gyeztek fel róla, a dohányzástól a tanítónő megtámadásáig. 1980-ban kimaradt az iskolából, férjhez ment egy helyi zenészhez, de csak rövid ideig tartott a házasság. 13 éves lány, kisegítő 1. osztá­lyos. Erősen beszédhibás, magya­­rul is rosszul tud. 9 éves fiú, 2 osztályos. Értelmes gyerek. Tanítónője mesélte, hogy hevesérve van, amit az anyja min­den rábeszélésre sem engedett meg­operálni. A gyerek az elsős tanítónő kedvence volt, időnként vendégségbe hazavitte a lakására is 8 éves lány, kisegítő 1. osztályos Az iskolai anyagban megjegyzés­ként szerepel, hogy a jelenlévő anya a felmentetés érdekében negatívan befolyásolja a gyereket . Vesebántalmai vannak. 7 éves lány, áthelyezési bizottság előtt volt 1979-ben. Nem tartottál indokoltnak az áthelyezését, egy évre felmentették. De nincs óvoda nem történik vele semmi, az iskola előkészítő, amely 4 kilométerre vár a teleptől, nem bizonyult jó megol­dásnak, mert nem viszik oda ahogy a többi gyereket sem Nagyothalló gyerek. Egy fiú, 5 hónapos korában men­­nyes ptizisben meghalt. 4 éves lány 2 éves fiú 1 éves lány, gyakori enteritis, rüh. 300 négyszögöles telküket a 60- as években vették 6000 forintért, kút van rajta. 1971-ig putri állt a telken, akkor építették kéthe­­lyiséges házukat vállalati, olcsóbb bontott téglából. Az épület vakolatlan, a konyha 3x4-es, a szoba 6x4-es. Fő tartózkodási he­lyük a konyha. Benne ágy (itt al­szanak a szülők), szék, dobkályha, láda, konyhaszekrény. A kályha mögött csempék a falon. Az aljazat kövezett. A tüzelőt — hasonlóan a többi családhoz — a közeli állomás hullott szenéből fedezik. Két hízót nevelnek az udvaron, és több tucat baromfit. Az állatokat a szülők is és a gyerekek is ellátják. Szomszédjukban a férfi édesapja lakik, ahol a falu egyik sokat emlegetett “rossza". Egy főre jutó jövedelmük 770 forint. A GYES-t az asszony munkahe­lye automatikusan intézi a szülések után. A helyi tanácstól három évre visszamenőleg semmiféle segélyt nem kaptak, kivéve a hatodik és minden további gyerek utáni jutalmat. SZETA-támogatás: december 1200, január 1200, február 1200, március 1000, április 950, május 1000, június 800 Ft. Ruhasegély 3 alkalommal kérvény a Vöröskereszthez, ahonnan helyszíni szemle alapján ruhasegélyt kaptak. A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP 1981. január-február

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék