Irodalmi Ujság, 1981 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-15 / 1-2. szám

1981. január-február 2. (1979. december) Egyedülálló anya öt gyerekkel. Egy fővárosi nagyüzemben takarítónő, onnan van GYES-en. írástudatlan Első férjétől négy gyereke van: 11 éves fiú. másodikos, 9 éves fiú. elsős, 5 éves lány. iskolaelőké­­szítőre kötelezett, de a többi telepi gyerekhez hasonlóan ő sem jár, 3 éves kislány. Két éve vált első férjétől, aki már akkor beteges ember volt, és egy év múlva meg is halt. Mostani férje nem helybeli, jelenleg verekedésért börtönben van. Szintén írástudat­lan. Egy közös gyerekük van. 1 éves kisfiú, aki sokat volt kór­házban enteritissel. Nem szopott, betegesebb a többinél. Tapasztott falú, földes, 3x3-as putriban élnek. Villany nincs, vizet a szomszéd telepről hoznak. Két ágy és egy rozoga szekrény a berendezés. Dobkályhán főznek. A tüzelőt a telep többi tagjához hasonlóan a közeli állomás hullott szenének felhasználásával fedezik. Putrijuk egy telken áll a nő szüleinek és testvéreinek haj­lékával, mely a fentihez hasonló színvonalú. A nagyanya és egy nagynéni, két sógornő a család­jukkal képezik a közvetlen szom­szédságot. Jó viszonyban vannak egymással, a telep többi tagjától kissé elkülönülten, részben viszonylagos távolságuk miatt, de valószínűleg nagyobb elesettségük miatt is. A nőre néhányan meg­jegyzéseket tesznek, mivel elhagyta első urát, aki a falu leginkább beil­leszkedett cigánycsaládjának leg­idősebb fia volt. Egy főre eső jövedelmük 580 forint Három évre visszamenőleg sem­miféle segélyt nem kaptak a helyi tanácstól. Visszautasítani nem szoktak a helyi szervek írásban, csak nem adnak segélyt. A GYES alatt a vállalattól kért szakszervezeti segélyt, nem kapott. Az asszony lakást szeretne szerezni. Lenne helyben mód egy 70.000 forintos ház megvásár­lására, de a 10 százalékos előtaka­­rékosságot nem tudja befizetni. SZETA-támogatás: december 1000, január 1000, február 1000, március 800, április 900, május 1000, június 800 Ft. 3 alkalommal ruhacsomag. Felvilágosítás a lakásvásárlási kölcsönről, személyes kapcsolat révén ajánlás a vállalati KISZ-tit­­kárhoz, a kölcsön intézéséhez. 3. (1979. december) 80 éves egyedülálló özvegy­asszony. Vele szemben legidősebb fia lakik, akivel annak felesége miatt rossz viszonyban van. A mellette lévő telken unokája lakik. Minden gyereke szegény és nagy­­családos. Egy lányának gyerekei járnak hozzá némi segítséget adni. Korához képest jól van, mozgé­kony, ellátja magát, és még arra is van ereje, hogy vasat gyújtson és pénzzé tegye. Ez az egyetlen jövedelmi forrása. Régen grófi bir­tokon, majd téeszben dolgozott alkalmi munkásként, állandó mun­kaviszonya soha nem volt, így nem kaphat nyugdíjat. Rendszeres predelem nélküli. Szoba-konyhás háza van, ren­dezett veteményessel, kúttal. A helyi tanácsnál azt mondták neki, hogy nem kaphat szociális segélyt, mert van egy háza. SZETA-támogatás: december 500, január 500, február 500, már­cius 400, április 450, május 500, június 400 Ft. 4. (1980 január) A férfi 26 éves, szívbeteg, rok­kantnyugdíjas. Már feküdt a Kar­diológiai Intézetben műtétet aján­lottak neki, de nem fogadta el. Felesége otthon van, hat gyer­mekük van: 9 éves fiú. 7 éves lány. 6 éves lány. 4 éves lány. 3 éves lány és 1 éves lány. Nemrég vettek egy szoba-kony­hás házat tanácsi segítséggel, előtte egyhelyiséges putriban laktak. A házban nincs villany. Egy főre jutó jövedelmük 570 forint 3 évre visszamenőleg sem szoci­ális, sem gyámügyi segélyt nem kaptak A 6. gyerek után a sok­­gyerekes anyáknak járó jutalmat megkapta az asszony. _ SZETA-támogatás: január 1200. február 1200. március 1000. április 950. május 1000. június 800 Ft. Ruhacsomagok: 5. (1980. márciustól) Nagyközségi cigánynegyedben egy telken él egy nagycsalád, egy autóbuszban és egy putriban, változó létszámmal, kb. 30 fő. A családtagok egy részének nincs állandó lakóhelye, felváltva lakik itt és más községekben, alkalmi élet­társakkal, vagy a jobb megélhetés reményében. A putri oldala 1980 májusában bedőlt, júniusában el­kezdték újra építeni, hasonló méretűre, kb. 3x3-as. I. Az egyetlen munkaképeskor férfi, aki állandó jelleggel ott lakik, 51 éves, kb. 10 év munkaviszonya van, néhány éve tüdőbeteg, rend­szeres jövedelme nincs, munkakép­telen. Élettársa vele egykorú, vi­szonylag egészséges, munka­­viszonyban nem állt, alkalmi jelleg­gel rongygyűjtéssel foglalkozik. Kettőjüknek 11 élő gyereke van, ebből három felnőtt gyerek külön él más településeken, a családot nem támogatják, erre nem is képesek, hasonló helyzetben van­nak, mint az itt élők. Az itthon lakó gyerekek közül ketten szellemi fogyatékosak, 24 és 22 évesek, fér­fiak, tanácsi szociális segélyben ré­szesülnek munkaképtelenségük címén, ennek összege 2900 Ft. További két felnőttkorú gyerekük 25 és 26 éves, egyedül­álló anya mindkettő, együtt laknak a szülőkkel a buszban. (5. és 6.) Előbbinek kettő, utóbbinak négy kiskorú gyereke van, élettársaik külön élnek. A szülőkkel él még a buszban négy kiskorú gyerek, 8, 10, 13 és 14 évesek. Az említet­teken kívül más rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik, időnként cserélni, rongyozni, kol­dulni járnak. A buszban így 15-16- an tartózkodnak roncsbútorok és rongyok között. A putriban lakó személyek. 2. 76 éves özvegyasszony, gyerekei közül a telken lakik a buszban élő férfi, valamint a putriban négy lánya. Férje vándor­iparos volt, nyugdíjban nem része­sül, a tanácstól sem kap segélyt. Betegsége és kora miatt szinte magatehetetlen. 3. 42 éves özvegyasszony, négy kiskorú gyerekkel, az idős asszony lánya. Gyerekei életkora: 8 és 6 évesek és két óvodáskorú. Férje nem cigány volt, semmilyen el­látásban nem részesül, sem nyug­díjban, sem családi pótlékban 1980 tavaszán egy fiatal férfi az élet­társa, aki csak alkalmanként tartóz­kodik ott, rendszeres munkaviszo­nya egyiküknek sincs. 4. Szintén az idős asszony lánya. 31 éves, négy kiskorú gyermeke van, felváltva él a községben vagy élettársával egy közeli városban. 1980. nyarán született ötödik gyerekét­­a kórházból intézetbe adta. A többi gyerek életkora: 9, 6, 3 és 2 évesek. Munkaviszonya, állandó jövedelme nincs. 7. Az idős asszony harmadik, jelenleg a putriban élő lánya, 40 éves, néhány hónapja költözött ide, élettársa másik faluban él, a család­ról nem gondoskodik. Hét kiskorú gyereke van, munkaviszonya, állandó jövedelme nincs. A putriban él még a negyedik felnőttkorú lány, akinek egy gyereke van és állandó munkavi­szonyban áll a közeli gyárban. Élettársa vele sem él együtt. A buszban és a putriban óriási a zsúfoltság, a kosz, elfogadható b­útor vagy ruhadarab nincs, gyak­ran­­döghúst látni náluk. A gyerekek gyakran ruha nélkül jár­nak hidegben is, élelem teljesen rendszertelenül jut nekik. Az említett egyedülálló asszonyoknak gyakoriak az időszakos élettársi kapcsolataik, ezek helyzetük javulására nem vezetnek. A telken élő nagycsalád a község legszegé­nyebb cigányai. Az 51 éves férfi leszázalékolását és állami ellátás­­ megállapítását 1980 nyarán intéztük, rokkantsági nyugdíjat vagy rendszeres szociális járadékot állapítanak meg számára. Az idős asszonynak kivételes nyug­ellátást és tanácsi segélyt kértünk, egyiket sem kapta meg, az előbbit azért, mert nincsenek­­‘érdemei”, az utóbbit azért, mert a helyi tanács szerint tartsák el őt felnőtt gyerekei,­­akik magukat sem képesek eltartani). A 25 és 26 éves lány méltányosságból GYES-t kapott. Egy főre jutó jövedelem a tavaszi állapot szerint a teljes családra számítva 350-450 Ft. között mozog. (1980. június) Hattagú család Pest környéki nagyközségben. Az apa 40, az anya 38 éves. Mindketten analfabéták. Az anya erősen asztmás. 1980. májusában emiatt már nem vették fel egy gyárba sem. Az apa segéd­­munkásként dolgozik a fő­városban, 3000 forint körül keres. 15 évi munkaviszonnyal rendel­kezik, mindig segédmunkás volt. Két kisebb gyerekük óvodás­korú, a két nagyobb iskoláskorú, de iskolába nem járnak. Saját maguk építette putriban élnek. Ez eredetileg egyhelyiséges volt, 1980 nyarán deszkából és sárból további egy helyiséggel bővítik. A szülők 1979-80-ban egy évig börtönben voltak verekedésért, ez­­idő alatt az anyai nagyszülőknél voltak a gyerekek. Mindkét szülő korábban is volt büntetve, mind­annyiszor verekedés miatt. Egy főre jutó jövedelmük: 830 forint. SZETA-támogatás: június 1000, július 1000. KELET-MAGYARORSZÁG (1980 március) Falusi családi ház A családfő leszázalékolt, kb 2500 Ft-ot kap. Felesége idénymunkában dolgozik. Otthon van még három kiskorú gyerek. Velük lakik házas fiúk is. Jlenleg katona, annak felesége és két gyerekük. Az összpvedelem kb 5000 Ft. Lápi maguk kezdtek építkezni, ebben az évben lett kész a ház. Az OTP részletek törlesztése nagy gondot okoz. 1980. március, április, maps, prius, jilius, augusztus: 400 Ft rendszeres havi SZÉTA-segély. 2. (1980. maps) Kisközség, családi ház telep. 46 éves. 100 százalékos rokkant­nak nyilvánított asszony. A Tanácstól kap rendszeres szociális pradékot. Élet­társa is pradékos, je plenleg börtönben van. Két iskolás lány van még otthon, de mióta a férfi büntetését tölti, a családi pótlékot nem kapok. Szoba-kony­hás családi házban laknak. Egy főre plé­pvédelem pillanat­nyilag: 460 Ft. Segítettünk elindítani az asszonynak a saját "jogán” megítélhető családi pótlékot igénylő eljárást. Május: 700 Ft egyszeri segély (1980. július) Községi családi ház­telep 29 éves férfi, nem járt iskolába, súlyos beteg 25 éves asszony, nem járt iskolába. Gyerekek: 10 éves kislány. V. osztályos (másik apától), 8 éves kislány. III. osztályos, 7 éves fiú, most megy iskolába, 1 hetes kislány. Itt lakik még az asszony félig vak édesanyja is velük. A két nő másik faluból jött, itt alig vannak rokonaik. A férfi két éve nem dolgozik. Teljesen munkaképtelennek nyilvánították, de nyugdíjat nem kap, mert nincs tíz éves munkavi­szonya. A leszázalékolásra azért került sor, mert táppénzes lehetősége kimerült, elbocsátották. Amíg bírta, kubikolt pesti vállalat­nál. A Tanácstól kap rendszeres szociális járadékot, de családi pótlékot nem. A pletyka szerint a fiatalasszony prostitúcióval egészítette ki a jövedelmüket, de ezt most a kisbaba mellett nem nagyon teheti. Az öregasszony el-eljár nap­számba, ennivalóért. Rendszeres pvedelmük egy főre 230 Ft. Évente kétszer kapnak rendkívüli tanácsi segélyt. A szoba-konyhás lakás bútor­zatán még látszik a törekvés. Tisz­taság van, a fiatalasszony tevékeny, igyekszik felszínen tartani a családot. A gyerekek koruknak megfelelő osztályba járnak, egész­ségesek, rendben tartottak. Az újszülött a hasonló kör­nyezetben neveltekhez képest jól el­látott, ennek ellenére pár nappal hazahozatala után kórházba kellett vinni tüdőgyulladással. A helyi or­vos megnézte, gyógyszert írt fel, de nem volt pénzük kiváltani, éjjel be­szállították. A családi ház OTP részleteit a család nem fizeti. Elindítottuk a méltányossági GYES és méltányossági családi pótlék intézését. Július, augusztus 800-800 Ft rendszeres pénzsegély. Ruhacsomag (1980. július) Községi családi ház­telep: 30 éves férfi, 29 éves asszony, egyikük sem járt iskolába. Három gyerek: 12, 10, 7 éves, koruknak megfelelő osztályokba járnak. További gyermekáldás ellen az asszony spirállal védekezik. A férfi három éve nem dolgozik. Utoljára Budapesten, a Közmű­építő Vállalatnál volt segédmunkás. Megbetegedett, táppénzes lehető­ségeit kimerítette, a MÜCSÖ elé (munkaképesség-csökkentést meg­állapító bizottság) került, de ott csak 50 százalékos rokkant­ságot állapítottak meg. (Asztmás, gyomorfekélye van.) Azóta újra kérte munkaképesség-csök­kenésének megállapítását, nem tudja, hogy hol is tart az ügye. Szemmel láthatóan beteg, rossz bőrben van. Jelenleg egy fillér rendszeres pvedelmü­k sincs. Télen a férfi kosarat köt, nyáron el-eljárnak napszámba, többnyire ennivalóért. A három éve tarttó jövedelem nélküli időszakban mindenüket el­adták, amit addig összeszedtek: bútort, tévét, ruhaneműt. Szoba-konyhás családi házban laknak. Az OTP részletek fizetésére öt éves halasztást kértek és kaptak, de ez a közeljövőben lejár. A ház egyik helyiségébe befogadták az asszony sorkatona testvérének élet­társát és gyereküket. Az ő jövedelmük a sorkatona hozzátar­tozóinak járó segély. A házaspár nem veszítette el tartását. Küzködnek, környezetük rendezett. Méltányossági alapon családi pótlékot kértünk nekik. Július-augusztus: 800-800 Ft SZETA segély. Ruhacsomag: DÉL-DUNÁNTÚL (1980. február) 150 fő népességű falu. A D. család idegenből vándorolt ide kb. öt éve. A család az apából és két fiúból állt, az anya elhagyta a családot. Az apa és a nagyobbik fiú beállt a helybeli TSZ-be juhász­nak, a kisebbik fiú főzött, ellátta a háztartást. Az apa elvett egy idősebb, két gyerekes asszonyt a faluból, született egy késői közös gyerekük is. A nagyobbik fiú is megnősült: egy rokonaihoz az Al­földről látogató lányt vett el, két napi ismeretség után. Az egész család továbbra is együtt lakott szolgálati lakásban. A három férfi között erős kötődés, sok feszültség, a két fiú között rivalizálás állt fenn. A fiatalabb fiú nem kezdett önálló életet, továbbra is segítő családtag maradt apja és bátyja mellett. Egy évvel ezelőtt sógornőjének egy nő­rokona érkezett látogatóba, akinek­­már volt egy gyereke házasságon kívül. A fiatalabbik D. fiú, aki most 19 éves hamarosan feleségül vette ezt a nála két évvel idősebb lányt.­Külön költöztek, egy üresen álló ház egyik szobájába, “bérletbe". Az idősbbik D. fiú ellenezte ezt a házasságit, a fiatalasszonyt nem akarta befogadni a családba. Ettől a feszültség annyira nőtt, hogy a fi­atalabbik fiú részegen hasbaszúrta a bátyját, disznóöléskor, a disznó­ölő késsel. A 29 éves férfit életve­szélyes állapotban vitték el a mentők. A tettest azonnal letartóz­tatták. Mindkét család kereső nélkül maradt, az idősebbik D.-nél két óvodás gyerek, a fiatalabbik felesége terhes. A fiatalabb testvér családjának 1400, az idősebbik testvér család­jának 700 Ft egyszeri segélyt küld­tünk. További fejlemények: Az időseb­bik testvér életben maradt, a tettest ideiglenesen szabadlábra helyezték, feleségével együtt eltűnt a faluból. A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP 6. I. 3. 4 IRODALMI ÚJSÁG 3 oldal.

Next