Irodalmi Ujság, 1982 (33. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
MÉRAY TIBOR Jaruzelski tábornok, lengyel miniszterelnök, a lengyel kommunista párt főtitkára, a lengyel hadsereg főparancsnoka 1981 december 13-án hadiállapotot rendelt el — a saját népe ellen. Átvette a hatalmat — saját magától, csak azért, hogy keményebb kézzel bánhasson — saját honfitársaival. Aki látta Jaruzelski tábornokot a televízióban, az megfigyelhette, hogy egyenruháján a kitüntetések száma nemigen marad el Göring marsall uniformisa mögött. Ennek ellenére — akárcsak Göring esetében — Jaruzelski tábornok kimagasló haditetteiről nem sokat tud a történelem. Azt azonban el kell ismerni, hogy december 13-i pucscsát kitűnően készítette elő és hajtotta végre. Győzelmesen sújtott le az ágyukban békésen alvó munkásokra, szakszervezeti vezetőkre, írókra, művészekre, tudósokra. Revolveres, géppuskás, harckocsis milicistái órák alatt letartóztatták, börtönökbe, internálótáborokba hurcolták a hálóinges-pizsamás, fegyvertelen emberek tízezreit. Délamerikai, afrikai, ázsiai puccsoknál el-eldördül néhány lövés, meg-megölnek néhány embert. Lengyelországban december 13-án minden a legnagyobb csendben rendben ment. Gyilkolni csak pár nap múlva kezdtek, amikoris sztrájkoló vagy gyáraikat védő munkásokat tanítottak meg néhány sortűzzel arra, hogy mi az igazi szakszervezeti szabadság. * Egyes nyugati kommentátorok azt latolgatták : vajon Jaruzelski tábornok a saját elhatározásából, az oroszok tudta nélkül, esetleg — jó hazafiként — az oroszok akarata ellenére cselekedett-e. Nem lett volna ésszerűbb a kérdést megfordítani : ha az oroszok tudta nélkül vagy akarata ellenére cselekedett volna, vajon hány óra telt volna el addig, amíg a szovjet hadsereg megindult volna, hogy leverje Jaruzelski tábornokot ? Más kommentátorok — kevésbé naivak — azt fontolgatták : vajon Jaruzelski, a jó hazafi, az oroszok tudtával bár, de nem a kisebbik rosszat választotta-e ? A saját, nemzeti puccsával nem az orosz beavatkozásnak vette-e elejét ? Csak a jövő fogja megmutatni azt, hogy Jaruzelski rendszere mennyire lesz jó vagy rossz a lengyeleknek. Egyelőre nagyon rossz. Semmivel sem kevésbé erőszakos, jogtipró, diktatórikus, mint például a csehszlovákiai helyzet volt a Szovjetuniónak és csatlósainak katonai beavatkozása után. Egyelőre Jaruzelski tábornok a « kisebbik rosszat » nem a lengyeleknek, hanem az oroszoknak biztosította : elvégezte a piszkos munkát, megkímélte a szovjet vezetést attól, hogy maga avatkozzék be fegyveresen Lengyelországban. Technikai kivitelezésében akármilyen sikeres volt is a puccs, egyvalamitől nem tudta megkímélni a szovjet tömböt. Éppen katonai jellegénél fogva, napnál fényesebben megmutatta a politikai csődöt, a kommunista párt csődjét. Ha a lengyel párt tényleges erőt jelentett volna, akkor miért lett volna szükség a fegyveres erőkre ? A magyar kommunista párt 56-ban napok alatt semmivé foszlott. A lengyel pártnál — amelynek nem felkeléssel-forradalommal, hanem csupán egy szakszervezeti mozgalommal kellett szembenézni — ez a folyamat több mint egy évig tartott. De az eredmény ugyanaz volt. A párt, mint politikai erő, megszűnt létezni. Maradt a nyers erő, a hadsereg, pontosabban a milícia, mert a puccs végrehajtó szerve az államvédelem volt, a katonák csak asszisztáltak hozzá. A puccs előtti napon a Gazeta Krakowska című napilap részletesen ismertette Jerzy Wiatrnak, a Központi Vezetőség Marxista-Leninista Intézete igazgatójának előadását. Wiatr a fennálló lehetőségek közül a legjobb megoldásnak azt tartotta, ha a kommunista párt feladná a hatalom monopóliumát és békésen megosztaná a hatalmat a nemzet más erőivel, a Szolidaritással és az Egyházzal. Jerzy Wiatz lehetett ugyan a Marxista-Leninista Intézet igazgatója, valójában a marxizmus-leninizmus alapfokú szemináriumán is meg kellett volna buknia. A hatalmat nyugodtan megoszthatja egy olyan párt, amelyiknek a tömegek között többsége van : megteheti nagylelkűségből, a felelősség megosztása miatt, vagy azért, hogy kormányzási bázisát szélesítse. Megoszthatja a hatalmat — szükségből — olyan párt, amelyiknek komoly bázisa van, de nincs többsége : koalíciót alkotva biztosítja a parlamenti többséget. De mit oszthat meg, — mi megosztanivalója van egy törpe kisebbségnek, — olyannak, amilyen a lengyel párt volt, — amelyiknek a szavazatait szabad választás esetén optimálisan 5- 6 %-ra becsülték ? Egy jó marxista-leninistának illenék tudnia, hogy egy törpe kisebbség a hatalmat nem megosztja, hanem megragadja. Ahogy Lenin tette 1917-ben, s ahogy azóta minden kommunista országban történt. De Lenin a nyers erőszakot párt-sztaniolba burkolta s ezt a receptet alkalmazták 1917 óta mindenütt. Most történt meg először, hogy a nyers erőszak csomagolta be saját magába a pártot. Azt eddig is mindenki tudta, hogy a hatalmon lévő kommunista pártok mögött ott vannak az erőszakszervek , de most Lengyelországban a párt elé kerültek. Az esemény nem jelentéktelen, sötét árnyékot vet a kommunista pártok jövőjére. Nemcsak azt ismeri el nyíltan, hogy a párt fölösleges kolonccá vált, paraziták, korrupt elemek, karrieristák érdekszövetségévé, — méghozzá olyan érdekszövetséggé, amelyik válságos helyzetekben még tehetetlen is, — hanem azt is megmutatja, hogy a nyers erőnek, amire támaszkodott, milyen könnyű tőle megszabadulnia. Ami ma Lengyelországban történt, holnap megtörténhet Romániában, Bulgáriában vagy a Szovjetunióban. S ha a hatalomra került katonai diktátorok aztán — alibinek — újjászervezik a pártot, ez a lényegen mit sem változtat. Magyarországon jóideje találgatják, ki lesz majd Kádár utóda. Lehetséges, hogy az illetőt Czinege Lajosnak hívják ? (Azoknak a tájékoztatására, akik esetleg nem tudnák : Czinege tábornok amagyar hadügyminiszter.) Lehet, hogy a kádárizmust a czinegizmus fogja követni ? * Mikor Reagan elnök tíz nappal a puccs után bejelentette, hogy az Egyesült Államok felfüggeszti élelmiszerszállításait Lengyelországba, a hivatalos lengyel hírügynökség, a PAP ezt olyan beavatkozásnak minősítette a lengyel belügyekbe, amilyenre még nem volt precedens ». Boldog Lengyelország, amelynek belügyeibe a legnagyobb beavatkozás egy amerikai elnök beszéde és az élelmiszerszállítások leállítása volt ! Mindenki, aki az iskolában azt tanulta, hogy : 1697-ben Nagy Péter cár neveztette ki II. Ágostot lengyel királlyá ; a XVIII. században Oroszország még három másik lengyel király megválasztását erőszakolta ki ; az utolsó lengyel királyt, Poniatowski Ágost Szaniszlót II. Katalin cárnő ültette trónjára ; 1772-ben Oroszország, Poroszoszág és Auszria felosztotta egymás között Lengyelországot . 1793-ban bekövetkezett Lengyelország második és 1795-ben harmadik felosztása, minek következtében a független lengyel állam megszűnt létezni ; az oroszok vérbefojtották az 1794-es, 1831-es és 1863-as lengyel nemzeti felkeléseket, tízezreket deportáltak Szibériába, ahol egész lengyel falvak voltak a XIX. század végéig . 1924 és 1940 között Sztálin kiirtotta a lengyel kommunista párt szinte teljes vezetőgárdáját . 1939-ben Hitler és Sztálin felosztották maguk között Lengyelországot. Guderian német és Krivosein szovjet tábornok szeptember 19-én egymás mellett vonultatta fel díszszemlén csapatait Breszt-Litovszkban . 1939 és 1943 között a német nácik lengyel állampolgárok millióit hurcolták el kényszermunkára, éhhalálba, gázkamrákba . 1943-ban a nácik felfedezték a katyni tömegsírt : 4143 lengyel tiszt holttestét, akiket az oroszok végeztek ki . 1945 után a Szovjetunió olyan rendszert kényszerített — mindmáig — Lengyelországra, amelyet a lengyel nép túlnyomó többsége nem akart és nem akar... — mindenki, aki az iskolában ezt tanulta, most visszakérheti a tandíját. A PAP hírügynökség cikkéből ugyanis kiderül, hogy mindez semmiség volt, csupa jelentéktelen epizód a lengyel történelemben, az orosz, a porosz, az osztrák, a német, a szovjet gyarmatosítás-országfelosztás-emberirtás talán nem is nevezhető beavatkozásnak a lengyel belügyekbe, vagy ha igen, akkor amolyan elhanyagolható mennyiségnek. Az a beavatkozás, amelyik minden korábbit felülmúl, — amelyikre nem volt precedens, — Reagan beszéde és az amerikai élelmiszerszállítások felfüggesztése volt. * Mindez a legkevésbé sem kívánja azt bizonygatni, hogy az Egyesült Államok és legközvetlenebb szövetségesei soha nem avatkoztak bele — a Reaganféle intézkedéseknél komolyabban is — a lengyel belügyekbe. Maradjunk az utóbbi négy évtized példáinál. A második világháború után megengedték Sztálinnak, hogy a jaltai egyezményt megszegve Lengyelországot csatlósállammá alakítsa át. Megengedték Sztálinnak azt, amit Hitlernek nem engedtek meg ! Anglia és Franciaország majdnem teljesen felkészületlenül háborúba lépett, amikor Hitler megtámadta Lengyelországot, de a háború befejezésekor, amikor a Nyugat erősebb volt, mint a Szovjetunió, egyszerűen lemondtak annak a Lengyelországnak a függetlenségéről, amelyért saját katonáik és civiljeik milliói áldozták fel az életüket. 1975-ben, a korci Helsinki Szerződésben a Nyugat még legalizálta is ezt a helyzetet. A népszerűtlen, roskatag, a lengyel munkások sztrájkjait sorozatosan fegyverrel leverő varsói kormányokat a Nyugat 27 milliárd dollár kölcsönnel támogatta. 1980 nyara óta, amióta a Szolidaritás mozgalma megszületett, alig volt olyan nyugati politikus, aki — rokonszenvező szavak kíséretében — ne jelentette volna ki, hogy ha az oroszok közvetlenül vagy közvetve interveniálnak Lengyelországban, a Nyugat bizony semmit sem tud tenni a lengyelek megsegítésére. Mi ez a negyven éve tartó közömbösség, lemondás, a fait accomplik utólagos tudomásulvétele, sőt az előzetes biztosítás (bátorítás) arra, hogy minden bűncselekmény büntetlen marad, az eltűrése annak, hogy minden nemzetközi egyezményt, Yaltát, az ENSZ alapokmányát, az Emberi Jogok Deklarációját, a Helsinki Szerződés betűit egyoldalúan és következmények nélkül meg lehet szegni, — mi ez, ha nem beavatkozás Lengyelország (és nemcsak Lengyelország, hanem egész Közép- és Kelet-Európa) belügyeibe ? Csak ennek a beavatkozásnak éppen fordított az előjele, mint az oroszokénak. Az eredmény ugyanaz. A kettő együtt alkotja, jelenti az « eredményt ». Nem volna-e becsületesebb a « belügyekbe való beavatkozás » vagy « be nemavatkozás » hipokrita fogalmát törölni a nemzetközi politika szótárából ? A gyakorlatból úgyis törölve van, a mióta világ a világ. * Alig néhány héttel a lengyel puccs előtt százezres tömegek tüntettek több nyugateurópai nagyváros utcáin az amerikai Pershing-rakéták európai földön való felállítása ellen. A derék (Folytatás a 2. oldalon) LENGYEL TÖREDÉKEK LAPUNK TARTALMÁBÓL : Kasza László : A magyar katolicizmus problémái (3.old.) BESZÉLŐ : egy új szamizdatkiadvány (4.-5.old.) Baracs János : A forint konvertibilitása (6.old.) Körössényi János : Felszólalás az író-közgyűlésen (7.old) Ölvedi János : Nacionalizmus Szlovákiában (9.old) Nadányi Pál: A « felszabadítási » politika (15.old.) Schöpflin Gyula : Történelmi dokumentumok (17-18.old.) Jolanta Helder-Jastrzebska, Landy Dezső, Sanders Iván és Sárközi Mátyás kritikái Halász Péter, Mikes György, Nagy Csaba és Tardos János tárcái MELLÉKLET : Hajnal László Gábor : A magyarországi alkoholizmus (11.-14.old.)