Irodalmi Ujság, 1983 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

4. oldal A romániai — mintegy két milliónyi — magyarság fennmaradása érdekében emeljük föl szavunkat a madridi konferencián képvi­selt országok népei előtt. Talán még nem késő megállítani azt a folyamatot, mely a román kormány politikája következtében létünkre tör. Erdély elrománosítása, kultúránk visz­­szaszorítása soha nem látott erőfeszítéssel fo­lyik. A magyar többségű vagy színmagyar vi­dékekre és helységekbe — főleg városokba —­­tömegesen telepítenek be Kárpátokon túli románokat. A hivatalos statisztikák adatai szerint országos lélekszámúnk lényegében stagnál. A magyar nyelvű iskolarendszert fo­kozatosan leépítik, könyv- és lapkiadásunk mind hátrányosabb helyzetben van. Nyel­vünk a közéletből valójában teljesen kiszorí­tott. A magyarság többi részétől való elszige­telésünk tendenciája mind erőteljesebb. (A Magyarország és Románia közötti kapcsola­tok minden területen a minimális szint alatt vannak.) Azonosságtudatunk természetes kifejlődé­sét minden eszközzel akadályozzák. Magyar nemzedékek sora nő föl értékeink lebecsülé­sét, a román történelem és kultúra felsőbb­rendűségét propagáló sovinizmus légkörében anélkül, hogy saját etnikumát, sőt Erdélynek a valódi történelmét megismerhetnék. Az ál­lamhatalom mint rejtőzködő ellenséghez viszo­nyul hozzánk, mindenekelőtt az értelmiséghez és munkássághoz. A biztonsági szervek ter­rorja napirenden van. Ha értékeink védel­mében szót emelünk, minket nyilvánítanak sovinisztáknak. Gyakorlatilag másodrendű állampolgárként élünk Romániában, akiknek szakmai érvényesülési lehetőségeit is korlátozza az a tény, hogy magyarok va­gyunk. Önvédelmi lehetőségekkel nem rendelke­zünk. Az egyén tehetetlen a hatalom önké­nyével szemben, közösségi érdekvédelmi szervünk pedig 1949 — a Magyar Népi Szö­vetség likvidálása — óta nincs, így helyze­tünket nem csupán az egyéni jogok hiánya, de kollektív jogfosztottság is jellemzi, mely két dolog esetünkben elválaszthatatlan. Helyzetünk megváltoztatásának esélyeit a legmélyebben érinti az a tény, hogy a nemzetközi egyezmények nem foglalnak ál­lást a kisebbségek kollektív jogaival kapcso­latban. E problémának a nemzetközi gyakor­latban érvényesülő megközelítési módja, mely kizárólag az emberi jogok szempontját veszi figyelembe, megfeledkezik azokról az érté­kekről, melyeket egy nemzetiségi kisebbség, tradícióira visszavezethetően, sajátos kultú­rájában és kollektív egyéniségében mint kö­zösség hordoz. Ezen értékek külön jogvédel­met érdemelnének. Mert míg a többség szá­mára — túlsúlya és hatalmi helyzete kö­vetkeztében — a sajátos értékei számára kedvező közeg természetes módon adott, a ki­sebbségnek ehhez kollektív önvédelmi le­hetőségekre lenne szüksége. Ezért az a törek­vés, mely a kisebbségek emberi jogait azok csoport­jellegének figyelembe vétele nélkül igyekszik biztosítani — szándékától füg­getlenül — kiszolgáltatja őket a többségnek. Mindezek számbavétele alapján, úgy lát­juk, hogy jogfosztott helyzetünk megvál­toztatásának lényeges feltétele lenne, hogy a madridi konferencián létrejövő nemzetközi egyezmények rögzítsék megmaradásunkat és ezáltal értékeink megtartását biztosító MEMORANDUM a helsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez Az erdélyi (és általában a romániai) ma­gyarság eddigi létének talán legsúlyosabb veszélyhelyzetét éli meg napjainkban. A megmaradását biztosító jogai csak a látszat szintjén léteznek, mely a nyilatkozatokban és az ünnepi beszédekben megfogalmazot­takkal homlokegyenest ellenkező gyakorlatot és valóságot hivatott takarni. E gyakorlatnak megfelelő gondolkodásmód számára a legképtelenebb dologként jelenik meg bármiféle jog követelése. Minden ter­mészetes igény csak egyfajta, többé-kevésbé alázatos, a hivatalos frazeológiába öltözte­tett és az éppen kurrens « elvekkel » megin­dokolt kérés formáját öltheti. Bármiféle ké­relem megvalósulása elképzelhetetlen vala­mely befolyásos személy központi támoga­tása nélkül, teljesítése pedig mindenkor a hűbéri kegyosztás gesztusával történik, mely­­lyel a jó magaviseletű alattvalót — az ál­lampolgárt , az állam , a nemzetiségeket : a román hatalom — megajándékozza. A kegy­úri gesztus tárgya nem a kérelmező joga, hanem e kegyosztó érdem. A kisebbségben élők számos képviselője — így a magyaroké is — adottként ismerve fel az itt vázolt viszonyokat, reálpolitikusi ambíciók alapján a kényszerű alkalmazkodás útját választotta, megalázkodó magatartás­sal igyekezve etnikuma érdekeinek defenzív védelmét szolgálni. A magunk részéről méltánylandónak tartjuk ezen gyakorlat mögött rejlő jó szándékot, de a tények arról győznek meg, hogy a minden hathatós eszközétől megfosztott kisebbség ha­talommal szembeni védekezése reménytelen és csak addig a pontig sikeres, míg a látszat megőrzéséhez feltétlenül szükséges engedmé­nyekről van szó. Az említett magatartás ugyanakkor lényünktől is idegen. Mivel meggyőződésünk, hogy két etnikum csak akkor élhet egymás mellett, sőt együtt, ha egyenértékű partnerként viszonyulnak egy­máshoz, a romániai magyarok számára köve­teljük a jogaik és lehetőségeik védelmét bizto­sító elvszerű követelés szabadságát. Jól tudjuk, hogy egy ilyen követelés időszerűtlennek tűnhet abban a Romániában, ahol az igényelt nyelvezettel megfogalmazott magyar kulturális vonatkozású óhajokat is nyíltan revendikatív-revizionista címkével látják el. Ez a szemlélet azonban — nézetünk szerint — a hűbéri viszonyulás híveit és fenn­tartóit jellemzi. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a kelet-európai viszonyok egészükben idege­nek egy ilyen követelés érvényrejutásának lehetőségeitől. Napról napra rosszabbodó hely­zetünk azonban cselekvésre kötelez, mert nem engedhetjük meg magunknak az e viszo­nyok megváltozásában reménykedő csodavá­rás luxusát. Éppen ezért : 1. Követeljük, hogy az egész magyarság el­szakíthatatlan részének tekintessünk, és ezen, valamint román állampolgári minősé­günkben minden akadályoztatástól mentesen ápolhassuk kapcsolatainkat a Magyar Nép­­köztársasággal, mind intézményi, mind pe­dig egyéni szinten ! 1. Minden román állampolgár korlátozá­sok nélkül utazhasson a Magyar Népköztár­saságba. 2. Vonják vissza azt a rendelkezést, mely szerint külföldi barátainkat nem szállásol­hatjuk el lakásainkon (mely rendelkezés mindenekelőtt minket, magyarokat sújt). 3. Kulturális intézményeink, valamint intézményeken belül működő magyar kulturá­lis csoportok szabadon hívhassanak meg ma­gyar együtteseket és személyiségeket a kör­nyező országokból. 4. Az erdélyi magyar egyetemek visszaál­lításáig a romániai magyar diákok tanul­hassanak Magyarországon , visszatérésük után pedig az ott szerzett képesítésnek megfelelő alkalmazást nyerjenek. 5. Szüntessék meg a magyar kulturális ter­mékeknek a román vámhatóságok által ön­kényes szempontok alapján történő elkobzá­sának gyakorlatát. 6. Közvetítő állomások segítségével a ma­gyar (budapesti) televízió­ adás vételének le­hetőségét terjesszék ki Erdély egész terü­letére. 7. Biztosítsák, hogy a magyar nyelvterü­leten (Magyarország, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Szovjetunió) megjelenő magyar nyelvű könyveket Romániában is lehessen kapni. 8. Korlátlanul elő lehessen fizetni minden Magyarországon megjelenő újságra és folyói­ratra. Az ott számunkra megrendelt kiadvá­nyok pedig jussanak el a címzetthez. 9. A magyarországi kulturális és politi­kai személyiségeknek a romániai magyarok sorsa iránti természetes érdeklődését és jogos aggodalmát ne tekintsék Románia bel­­ügyeibe való beavatkozásnak. II. Követeljük a romániai magyarság, mint etnikai közösség intézményes önvédel­mének és kulturális autonómiájának biztosí­tását ! 1. A 22. cikkely kiegészítéseképpen az al­kotmány foglalja magába a nemzetiségek ér­dekvédelmi szervezetének alakítási jogát, melynek tisztségviselőit demokratikus módon válasszák meg. 2. E szervezetnek joga legyen a magyar kultúréletet és iskolapolitikát vezetni, a ma­gyar vonatkozású káderpolitikát ellenőrizni, a magyarság múltjához kapcsolódó műemlé­keket gondozni, valamint a nemzetiségi sé­relmekre jogorvoslást keresni. 3. Minden romániai magyar tagja lehes­sen az érdekvédelmi szervezetnek, függetle­nül attól, hogy az ország melyik vidékén él (vagyis nem csupán az erdélyiek). 4. A szervezet rendelkezzék saját sajtóor­gánummal. 5. Írják meg a Magyar Népi Szövetség történetét és hozzák nyilvánosságra 1949-es likvidálásának valódi körülményeit. 6. Nyilvánosan rehabilitálják a Magyar Népi Szövetség minden börtönviselt vezetőjét és mindazokat, akik a magyarság érdekei­nek védelme miatt lettek eltelve az utóbbi harmincöt esztendőben, valamint­ semmítsék meg ezeket az ítéleteket. 7. Hivatalosan fogadják el azt a tényt, hogy kultúránk a magyar kultúrának szerves része, nem pedig a román kultúrának vala­miféle ágazata. 8. Az oktatásügy minisztériuma, vala­mint a megyei tanfelügyelőségek keretein be­lül hozzák létre a nemzetiségi oktatás szak­osztályait, és ezek a román szakosztá­lyokkal egyenrangúként működjenek. 9. Állítsák vissza a magyar nyelvű óvodá­kat és iskolákat, és ezek potenciálisan biztosítsák minden magyar ajkú gyermek anyanyelvi óvodában való elhelyezését, il­letve saját anyanyelvén való tanulásának le­hetőségét. Biztosítsák minden magyarlakta megyében az anyanyelvű elméleti líceumi oktatást, valamint valamennyi szakmára való felkészülés anyanyelvi lehetőségét is. 10. Létesítsenek magyar nyelvű árvaháza­kat és speciális iskolákat, megszüntetve azt a gyakorlatot, hogy a magyar anyanyelvű ár­vákat és fogyatékos gyermekeket is — a ro­­mánosítás egyik eszközeként — a megfelelő román intézetekben helyezik el. 11. Szerezzenek érvényt a tanszemélyzet státuszára vonatkozó 6/1969 sz. törvénynek, melynek értelmében a magyar nyelvű osztá­lyokban a nyelvet nem, vagy alig ismerő pe­dagógusok nem taníthatnak. 12. Csökkentsék az osztályok kötelező lét­számát, hogy ne szűnjenek meg a falusi ma­gyar iskolák. Érvényesüljön nálunk is a pél­daként alkalmazható jugoszláv nemzetiségi törvény, mely szerint kilenc tanulóért iskolát létesítenek. E vonatkozásban a román és ma­gyar gyermekek esetében mérjenek ugyanaz­zal a mércével. 13. A magyar iskolákban tanítsák ma­gyar nyelven Románia történelmét és földraj­zát is. 14. Állítsák vissza a magyar egyetemeket és minden szakterületen létesítsenek magyar nyelvű felsőfokú intézeteket. 15. Bővítsék a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó hatáskörét, és növeljék anyagi alapjait, hogy magára vállalhassa azokat a feladatokat is, melyeknek — a kisebbségek nyelvén történő könyvkiadást illetően — a többi kiadó a jelenben nem tesz eleget. 16. A magyar nyelvű sajtó, valamint a rá­dió és a televízió magyar nyelvű adásai tag­lalhassák a romániai magyarság aktuális és lényegi nemzetiségi problémáit. 17. A román hatóságok szüntessék meg végre a magyar értelmiség gyanús elemként való kezelésének gyakorlatát, a biztonsági szervek által kizárólag magyar voltuk miatt történő állandó megfigyelését és zaklatását. 18. Biztosítsák ténylegesen a vallássza­badságot és a magyar egyházak valódi belső autonómiáját. III. Követeljük a túlnyomóan magyarlakta területek önigazgatását és méltányos részün­ket az ország vezetésében ! 1. Nyerjen a Székelyföld újból — ezúttal valódi és egész területére kiterjedő — autonó­miát. 2. Szüntessék meg a színmagyar és több­ségi magyar falvak románok által történő vezetésének gyakorlatát (tanácselnök, ter­melőszövetkezeti elnök, párttitkár, rendőr). 3. A magyarok nemcsak a képviselők és a párttagok sorában, de a gazdasági vezetés­ben, a minden szintű pártvezetésben és a kormányban is számarányuknak megfelelő módon képviselve legyenek. IV. Követeljük a tág értelemben vett Erdély (azaz : a történelmi Erdély, a Részek és a Bánság) etnikai összetétele mesterterséges megváltoztatásának azonnali leállítását ! 1. Szüntessék meg a Moldvából és Havas­alföldről való masszív és kényszerű betelepíté­seket. 2. Hagyják abba a magyar falvak ve­gyeslakosságúvá változtatásának kísérleteit. 3. Számolják föl az újonnan végzett ma­gyar értelmiség (főleg az orvosok és mérnö­kök) Moldvába és Havasalföldre való erősza­kos kihelyezésének gyakorlatát. V. Követeljük a romániai magyarság azo­nosságtudata kialakításának és fejlesztésé­nek lehetővé tételét ! 1. A múlt vonatkozásában : a­ magyar anyanyelvű tanuló az iskolában saját etnikumának reális történelmével is megismerkedhessen, s legalább nagy vona­lakban a román diákok is ismerjék meg azt. b. A történelmi vonatkozású kiadványok tárgyalják objektív módon Erdély történel­mét. A múzeumok kiállítási anyaga ne igye­kezzék leplezni vagy elbagatellizálni a ma­gyarság múltbeli szerepét és mai jelenlétét. c. Szüntessék meg a dákoromán kontinui­tás elméletének ideológiai funkcióját. (Ez az elmélet maradjon az, ami valójában : egy történészi munkahipotézis.) d. Az Erdély történelme és kultúrtörténete iránti érdeklődést ne tekintsék a revizionista tendenciák megnyilvánulásának. Ne legye­nek tiltott témák az Erdély történelmével foglalkozó szakemberek számára. 2. A jelen vonatkozásában : a. Tegyenek közzé mindenki számára hozzáférhető és részletekre kiterjedő statiszti­kai adatokat a nemzetiségek mai helyzetéről. b. Legyen szabadsága bárkinek nemzeti­ség-szociológiai vizsgálatokat végezni. A biztonsági szervek ne zaklassák az ilyen ér­deklődésűeket. c. Az iskola — az oktatás nyelvétől függet­lenül — minden tanulóval ismertesse meg az ország nemzetiségi viszonyait és a nemzeti­ségek kultúráját. d. Román nyelven is jelenjenek meg olyan könyvek, melyek az itt élő nemzetiségek éle­tével, népszokásaival, művészetével stb. fog­lalkoznak. (Foltatás az 5. oldalon) Az ELLENPONTOK szerkesztőségének PROGRAMJAVASLATA a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében IRODALMI ÚJSÁG EMBERI JOGAINKAT : 1. Etnikai és kulturális szempontból az összmagyarság elszakíthatatlan részének te­kinthessük magunkat s ezzel egyenértékű jog illessen meg minden nemzeti kisebbséget. 2. Szabadon megőrizhessük sajátosságain­kat és kollektív értékeinket. 3. Független érdekvédelmi szervezetet hozhassunk létre. 4. Ezen jogoknak — nézetünk szerint — valós érvényt csupán egy olyan pártatlan nemzetközi bizottság létrehozásával lehetne szerezni, amely megvizsgálná helyzetünket, döntene az egyes vitás kérdésekben és ellenőr­zési hatáskörrel is rendelkezne. Memorandumunkhoz mellékeljük azt a PROGRAMJAVASLAT­ot, melyben hely­zetünk megoldása érdekében, a román ál­lammal szembeni legfontosabb követeléseket igyekeztünk megfogalmazni. Erdély, 1982. szeptember 1983. 1. szám Az Ellenpontok szamizdat folyóirat szer­kesztői — akiknek névtelenségben mara­dását az ellenzékieket ért « véletlen» balesetek és eltűnések Romániájában sajnos nem szükséges indokolni.

Next