Irodalmi Ujság, 1987 (38. évfolyam, 1. szám)

1987-11-01 / 1. szám

XXXVIII. évfolyam. A MAGYAR ÍRÓK LAPJA 1987. 1. szám « Soha ilyen évforduló nem volt, mint ez a harmincadik ». Három nagy európai országból kaptunk részletes beszámolót, — Angliából, Franciaországból és Olaszor­szágból, (olvasóink a további oldalakon találkoznak velük), — mindegyik valami ilyesféle mondattal kezdődik, vagy ezt a tényt mutatja. De azok a hírek, amelyek más európai országokból vagy a tengeren túlról érkeztek szerkesztőségünkbe, ugyan­ezt sugallják. Soha ilyen méretű ünnepsé­gek, sajtó-, rádió- és televízió­megemlékezések, soha ennyi méltató szó a nyugati közéleti emberek, írók, művészek, tudósok részéről ! Pedig hát nem ez volt az első kerek évforduló,­­ az ember keresi az okot, az okokat : miért ez a mostani felbuzdulás, miért nem találkoztunk hasonlóval az ötö­dik, a tizedik, a huszadik, a huszonötödik évfordulón ? Nyilván sokrétű a válasz, elmélyültebb tanulmányozást és nem rövid cikket érdemelne. Sommázva és nagyon leegyszerűsítve : valahogy úgy tűnik, hogy három évtized kellett ahhoz, hogy a magyar 56 megérjen a világ tudatában és a világ — a nyugati világ — megérjen 56 jelentőségének megértésére és befogadásá­ra. S nem általánosítva három évtized, hanem ez a három évtized kellett, — a csehszlovák 68, Szolzsenyicinnek, Szaha­­rovnak és társaiknak fellépése, a lengyel 80-81, az afgán ellenállás és még sok más kisebb-nagyobb esemény, — hogy a nyuga­ti világ ne csak egyszerű és egyszeri, dicséretre és elismerésre méltó, de mégis­csak rövid, átmeneti fellobbanást lásson 56-ban, hanem világtörténelmi eseményt, egy hosszú és még befejezetlen eseményso­rozat bátorságában és (igenis !) eredmé­nyességében mindmáig felül nem múlt kiindulópontját. Úgy látszik, a nyugati világnak három évtized, ez a három évtized kellett ahhoz, hogy felmérje : ha egyszer, valamikor egész Európa — valóban európai lesz, ha egyszer, valamikor a világ — új világháború nélkül — megszabadul a náp Múlt és jövő cizmus utáni kor legerősebb és legagresszí­­vebb diktatúrájától, akkor abban elévülhe­tetlen érdemei lesznek a magyar 56-nak, a kis Magyarországnak. Köszöntötte a magyar októbert a Times, a Neue Zürcher Zeitung, a Le Monde, a New York Times,­­ ugyanakkor az ismert világlap, a Békés Megyei Népújság 1986. november 5-i számában azon gúnyolódott, hogy 56 nyugati megünneplése « kínos kudarcba » fulladt, (hol tudnák ezt jobban, mint Békéscsabán ?), és azon, hogy otthon nem volt tömegmegmozdulás, legfeljebb « a főváros néhány lakásában páran össze­jöttek és gyertyafény mellett dúdolgat­­tak ». Az embernek az a benyomása, hogy a szelíd és megértő politikai és rendőrhatóságok felajánlották ugyan, hogy akik akarnak, ünnepi megemlékezést ren­dezhetnek az Operában, tömeggyűlést a Népstadionban, vagy fák­lyásmenetben felvonulhatnak az egykori Sztálin-szobor helyére, hogy ott elhelyez­zék a szobordöntők emlékére a nemzeti büszkeség koszorúit,­­ de ezekre a nagylelkűen javasolt, már-már elvárt meg­mozdulásokra nem akadt jelentkező. Való­ban olyan ostobának tartják a hazai közvé­leményt, és különösképpen az 56-tal rokonszenvező, az 56-ra felnéző fiatalokat és nem-fiatalokat, hogy bedőljenek a leg­ócskább provokációnak,­­ akkor menjenek tüntetni vagy felvonulni, amikor már hetek, sőt hónapok óta fokozott készenlétben álló, gumibotos, vízifecskendős kopók várnak a « fogadtatásukra » ? Igazuk volt azoknak, akik lakásokban, gyertyafény mellett dú­­dolgattak,­­ azoknak, akik a szívükben ünnepeltek ! Az évforduló nyilvános megünneplését elvégezte helyettük a Hatalom. Ahogy Nyugaton, Magyarországon sem volt soha akkora nyilvánossága 56-nak, mint most, a harmincadik évfordulón. Cikkek százait közölték az újságok, legalább 6-7 könyv jelent meg a különböző kiadóknál, a televí­zió hat alkalommal sugárzott egyórás műsort az évforduló alkalmából. Hogy ez a párt- és állami propaganda 56 ellen szólt, 56-ot, az « ellenforradalmat », Nagy Imrét és a forradalom vezetőit-résztvevőit gya­­lázta ? Hát aztán ! Akinek szeme van, láthatta-olvashatta, akinek füle van, hall­­hatta-kihallhatta a szitkok és átkok mögül a félelmet és az akaratlan tiszteletadást. A Hatalom három évtizeden át arra játszott, hogy a magára és a népre parancsolt csönddel, a más vonatkozásokban nem egyszer bevált agyonhallgatással kitörölheti a korábbi nemzedékek emlékezetéből, az új nemzedékek tudatából 56-ot. Úgy lát­szik, hogy akárcsak a Nyugatnak, neki is harminc év kellett, hogy felmérje 56 igazi jelentőségét. De utánlövéses utóvédharcá­val csak azt bizonyítja hazafelé is, kifelé is, hogy 56-ot nem lehet megkerülnie. S bizo­nyítja azt is, mennyire átmeneti jelenség ő a nemzet történelmében : merevségével és kíméletlenségével a régit, a visszahúzót (saját szóhasználatával : a reakciót) képvi­seli az újjal, az igazzal, — a haladással szemben. 56 alapköveteléseit, a szabadsá­got, a függetlenséget, a demokráciát, a semlegességet szidalmazva, a mártírok sír­jait rejtegetve ez a Hatalom képviseli mind­azt, ami elavult és pusztulásra ítélt Magyar­­országon . 70 évvel a Habsburg-birodalom felbomlása után a gyarmati függőséget és megalázkodást Európa közepén, a tekin­tély nélküli tekintélyuralmat, gyermeteg, kétjelöltes választásaival — több mint száz évvel a magyar parlamentarizmus megszü­letése és több mint 40 évvel az 1945-ös szabad választások után — a népakarattól való rettegést, a kapitalizmust utánozgató felemás reformjaival — legalább félszázad­dal a modern gazdaságok mögött kullogva — a dilettantizmussal vegyes kiváltság­védelmet, röviden : mind­azt, amit egy idegen szuronyokra-tankokra támaszkodó klikk-uralom jelent. Tulajdonképpen köszönet járna a rend­szer nagyméretű, 56 ellenes megemlékezé­seiért. Ha még szükség volt rá, akkor most LAPUNK TARTALMÁBÓL A 30. évforduló világvisszhangja (2.-3. old.) Kubinyi Ferenc levele a kommunista párthoz (4. old.) Yves Montand és Tardos Tibor beszél­getése (7.-8. old.) Erdős Tamás : Szent-Györgyi Albert halálára (9. old). Szent-Györgyi Albert : Események és gondolatok (9.-10. old.) Kemény István : Gazdasági jegyzetek (15. old.) Bölcsföldi Andor: Emlékezés Szélig Imrére (16. old.) Faludy György : Államosított irodalom­­történet (17. old.) Schöpflin Gyula : Demokratikus szocia­lizmus ? (18. old.) Zalán Magda : Tolvaj Toronto (19. old.) Mikes György : Ki ölte meg Koestler feleségét ? (20. old.) Landy Dezső : Őrségváltás (21. old.) MELLÉKLET: Kasza László beszélget Hosszú Istvánnal a Zsil-völgyi bányászsztrájkról (11.-14. old.), megmutatta : maga is érzi, hogy kezd kicsúszni a lába alól a talaj. Indokolt gazdasági siránkozásaival, a dollár-, már­ka, frank-kölcsönök utáni kilincseléseivel, a rossz és egyre romló közhangulat beismeré­sével, teljes perspektívátlanságával, az er­délyi és szlovákiai magyarok sorsa fölötti közömbössége és tehetetlensége miatti elkeseredés felszításával már eddig sem hagyott sok kétséget efelől ; az 56 elleni kampányával a sokat emlegetett belső vál­ságot csak tovább mélyítette. Hiábavaló önvigasztalás azt ismételgetnie, hogy 56 — a múlt, és a rá való nyilvános megemléke­zése az erő jele. Az igazság ennek az ellenkezője. 56 nem a múlt, hanem a jövő. Nem mögöttünk van, hanem előttünk. A magyar forradalom évfordulóján Harminc évvel ezelőtt, 1956. október 23-án munkások, diákok és katonák roha­mozták meg a Rádió épületét Budapesten, mert elegük volt a hivatalos hazugságokból, az igazságot akarták hallani, és hangot akartak adni követeléseiknek. A felkelők lerombolták Sztálin szobrát és lerombolták egy rendszer hitelét, amely a proletariátus diktatúrájának és a nép köztársaságának nevezte magát. Harcuk egyértelművé tette, hogy a magyar nép függetlenséget akar, demokráciát és semlegességet. Hogy béké­ben kíván élni, szabad és emberhez méltó társadalomban. A magyar forradalmat, a kelet-berlini felkelést, a prágai tavaszt, a Szolidaritás nagy társadalmi mozgalmát Lengyelor­szágban szovjet intervenció vagy belső katonai erőszak fojtotta el. Harminc év alatt sokak számára köny­­nyebb lett az élet , némelyek kimondják a véleményüket, és mégsem vetik börtönbe őket. A forradalmárok alapvető követelé­sei azonban nem valósultak meg. FELHÍVÁS Az évforduló napján arra kérjük bará­tainkat szerte a világon, emlékezzenek velünk együtt a magyar forradalomra. Kije­lentjük : közös akarattal küzdünk a politi­kai demokráciáért, országaink függetlensé­géért, az önigazgatás elvére épülő plura­lizmusért, a megosztott Európa békés egye­sítéséért, demokratikus integrációjáért és valamennyi kisebbség jogaiért. Magyar, csehszlovák, lengyel és keletnémet ellenzékiek közös felhívása az 1956-os magyar forradalom 30. évfordulóján A magyar forradalom 30. évfordulóján magyar, lengyel, csehszlovák és keletnémet ellenzékiek közös felhívást írtak alá. Ilyen méretű közös akció egyedülálló Közép-Kelet-Európában. Ahogy a párizsi Le Monde kommentárja megjegyzi : « Ez a megmozdulás különösen jelentős, az aláírók száma és fontossága miatt is, és amiatt az esemény miatt is, amelynek alkalmából megszületett , egy olyan forradalom évfordulója alkalmából, amely szembefordult a Szovjetunió által egész Kelet-Európára kényszerített, a háború befejezése óta fennálló renddel. Az effajta közös kezdeményezés mindig rendkívül éles irritációt vált ki a Kreml és az egész tömb vezetőiből, és valószínűleg ez a helyzet a most aláírt szöveggel kapcsolatban is, amely a demokráciáért való küzdelemről és a kelet-európai országok függetlenségéről szól­. Az alábbiakban közöljük a felhívás szövegét és az aláírók névsorát. Hangsúlyozzuk : kölcsönösen támogat­juk egymást mai erőfeszítéseinkben egy jobb, szabad és emberhez méltó életért országainkban és az egész világon. Az 1956-os forradalom hagyománya és ta­pasztalatai : közös örökség és közös buzdí­tó erő valamennyiünk számára. Budapest — Berlin (NDK) — Prága/ Pozsony— Varsó, 1986. október 23-án. MAGYARORSZÁG : Bába Iván, Bok­ros Péter, Buda Géza, Csoóri Sándor, Csurka István, Demszky Gábor, Diószegi Olga, Eörsi István, Gadó György, Gondos Béla, Göncz Árpád, Gyenes Judit, Halda Aliz, Haraszti Miklós, Kenedi János, Keszthelyi Zsolt, Kis János, Kiszely Ká­roly, Konrád György, Könczöl Csaba, Krassó György, Krokovay Zsolt, Kőszeg Ferenc, Lengyel Gabriella, Lezsák Sándor, Magyar Fruzsina, Mécs Imre, Mészöly Miklós, Mikes Tamás, Molnár Tamás, Nagy András, Nagy Jenő, Pákh Tibor, Pálinkás Róbert, Perlaky Gyula, Petri György, Rácz Sándor, Radnóti Sándor, Rajk László, Rusai László, Solt Ottilia, Sulyok Miklós, Szalai Pál, Széll Jenő, Szilágyi Sándor, Talata József, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály Vásárhelyi Judit, Vásárhelyi Miklós. CSEHSZLOVÁKIA : Rudolf Battek, Vaclav Benda, Jan Carnogursky, Jifi Dienstbier, Duray Miklós, Jiri Gruntorad, Jiri Hajek, Vaclav Havel, Ladislav Hejda­­nek, Eva Kanturkova, Jan Kozlik, Miroslav Kusy, Ivan Lamper, Ladislav Lis, Vaclav Maly, Anna Marvanova, Martin Palous, Jiri Rumi, Jaroslav Sabata, Anna Sabatova, Libuse Silhanova, Milan Simecka, Franti­­sek Starek, Petr Úhl. LENGYELORSZÁG : Konrad Bie­­linski, Marian Brandys, Jacek Czaputo­­wicz, Marek Edelman, Jacek Fedorowicz, Jan Andrzej Gorny, Janusz Grzelak, Zbi­gniew Janas, Jan Kielanowski, Wiktor Kulerski, W. Kunicki-Goldfinger, Zofia Kuratowska, Jacek Kuron, Jan Jozef Lip­­ski, Jan Litynski, Barbara Maiak, Wojciech Maziarski, Adam Michnik, Leszek Moczul­­ski, Piotr Niemczyk, Zofia Romaszewska, Zbigniew Romaszewski, Krystyna Star­­czewska, Stefan Starczewski, Ániela Stein­­bergowa, Klemens Szaniawski, Jacek Szy­­manderski, Henryk Wujec. KELET-NÉMETORSZÁG : Martin Böttger, Bärbel Bohley, Reiner Dietrich, Werner Fischer, Peter Grimm, Monika Haeger, Ralf Hirsch, Herbert Misslitz, Lutz Nagorski, Gerd Poppe, Ulrike Poppe, Wolfgang Rüddenklau, Sinico Schönfeld, Regina Templin, Wolfgang Templin, Mario Wetzky. * A felhíváshoz csatlakozott a romániai demokratikus ellenzék három tagja : Cor­­neliu Coposu, Ion Puiu és Nicolae Carandi­­no ; mindhárman Bukarestben élnek. A román aláírók « csodálatukat fejezték ki a magyarok iránt, akik 30 évvel ezelőtt oly hősiesen harcoltak a szabadságért , és hangot adtak eltökéltségüknek, hogy « részt vegyenek abban a harcban, amely a politikai demokráciáért, az önkormányza­ton alapuló pluralizmus elveiért, a meg­osztott Európa békés újraegyesítéséért és demokratikus integrációjáért, valamint minden kisebbség jogaiért folyik ».

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék