Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1912. 1. évfolyam
Kisebb közlemények - Kardos Albert: A magyar irodalomtörténet korszakai 248–251. p.
248 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. •248 igaz» ; «pislogatsak rád»), Petőfire vallanak. A többféle tintával és tollal való javítás onnan ered, hogy Petőfi levelét 1837 január 13-án írta, de csak 18-án küldte el, addig pedig többször javítgatott a barátjának szánt kis versen. Egyébiránt lehetséges, hogy Neumann Károly is korrigált rajta. A harmadik sor eredetileg így kezdődött : a bátyádért, utóbb azonban ez került a két szó fölé : Endre ötsédért. Ez a változtatás Sebestyén szerint verstani okok miatt történt, szerintem pedig azért, mert a valóságnak az előbbi kifejezés nem felelt volna meg. A Nelli és Endre nevek bizonyítják, hogy a kis vers alapjául szolgáló esemény tényleg megtörtént. BARÓTI LAJOS: A magyar irodalomtörténet korszakai. Megvallom, a magam részéről is helyesnek, sőt szükségesnek tartom új szempontokat keresni és szokatlan nézőszögletekbe állani, hogy úgy és onnan tekintsünk végig az irodalomtörténet terein. Nagy érdeklődéssel hallottam tehát Nagy József kísérletéről, amellyel az irodalomtörténet korszakainak új beosztását mutatta be az irodalomtörténeti társaság előtt s a legélénkebb figyelemmel olvastam el erről szóló dolgozatát, amikor az az Irodalomtörténet 3. számában megjelent. Nem bocsátkozom általános elmélkedésbe, nem merészkedem a műbölcselet hullámos és talán zavaros vizeire, amint azt Nagy József teszi értekezése első felében, hanem az elmélet levegőjéből egyenest a gyakorlat földjére szállok és kerülő nélkül rátérek az új beosztásra, a Nagy József-féle korszakok felosztási alapjára és elnevezésére. Kritikai megjegyzéseimhez onnan veszem a jogcímet, hogy negyedszázada tanítom az irodalomtörténetet és annál is több ideje foglalkozom irodalmilag és irodalomtörténeti kérdésekkel. Nagy József új felosztásra törekvő kísérletét a legjobb akarattal sem találhattam sikerültnek. Legfőbb kifogásom, hogy eltévesztette a felosztás alapját, a principium divisionist. A stílust választja osztóelvül: «az irodalomban — úgymond — a kor a stílus megteremtője, tehát a felosztásunknak ezen kell alapulni». Ez a kijelentés egyáltalában nem foglal magában axioma-szerű igazságot és épen azért nem is alkalmas kiindulópontul. Úgy látszik, Nagy Józsefet a művészet, főkép az építészet története vezette félre, amelyben a különböző stílusok időrendben következnek egymásután, amelyben a görög, római, ókeresztény, román, gót, renaissance-i, barokk és rokkokó stílusok majdnem törvényszerűen váltják fel egymást. De az irodalomban egészen más a stílus, mint az építészetben, sokkal egyénibb, a kortól és bármilyen külső körülményektől függetlenebb. Ezt szinte kézzelfoghatólag bizonyítja, ha más nem, a magyar irodalomtörténet. A Törökországi levelek, a Bánk bán, Az ember tragédiája, ezek a kimagasló termékek, nem saját koruk nyelvén, szabatosabban, nem az akkor uralkodó irodalmi stílusban keletkeztek. De föltéve, hogy a stílust a kor teremti, mégpedig annyira, hogy az íróra e téren alig vár egyéb, mint a kor formálta stílust átvenni, akkor sem használható a stílus felosztó elvül. Nem csupán azért, mert nem