Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1912. 1. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Múzeumi és Könyvtári Értesítő 274–275. p.
•274 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. elméletéhez szól hozzá. Kifogásolja, hogy ritmizálásában a mai hangsúlyt veszi alapul, s ütem-előzőt vesz fel, minek népi emlékeink ősi rétegében nyoma sincs. Abban igazat ad neki, hogy a magyar versbeli ütem súlytalan szótagjai váltakozó számúak, holott az ütemek egyenlők. «Gábor a magyar nemzeti versidomot akarta fölfedezni. E helyett fölfedezte az ó-germán versidomot nálunk és oly rokon népeknél, amelyek ősiségükből teljesen vagy jócskán kivetkőzve, idegen népköltésből merítenek, így nem csoda, hogy hamis eredményekre jutott. A magyar versidom csakugyan az, aminek Arany és Négyesy mondja. Csak egy kis igazítást bír el . . . ezt is oly adatok alapján, melyeket a magyar népköltésnek újabb, . . . behatóbb . . . buvárlata szolgáltat.« — Gábor Ignác: Szent Margit verses legendája. A Margit-legendában található egynéhány ritmusosnak látszó sor alapján, azt a gondolatot kockáztatja meg, hogy a Margit-legenda írója egy magyar nyelvű, még pedig verses Margitlegendát is ismert, mely az ősi négyütemes ritmusban zengett, s melynek helyeit olykor szándékosan, olykor öntudatlanul szőtte be munkájába. (Kissé sok, amit újabban némelyik «kutató» megenged magának az új elméletek gyártása terén !) — Vargha Dámján : Ave rosa sine spinis himnusz kódexeinkben. A Thowrewk- és Pozsonyi-kódexben előforduló himnusz-fordítást mutatja be forrásaival együtt. A két, egyező fordítás «Ave Maria »-imádság magyarázat ; kódexirodalmunkban négy, hasonló szerkezetű, ill. tárgyú imacsoport van, melyek lelőhelyét a cikk pontosan feljegyzi. — Kiss Ernő: Vörösmarty jelzői és összetett szavai, rövid részlet egy nagyobb munkából, mely, úgy látszik, Vörösmarty költői látása és kifejezése viszonyát tárgyalja. — Pápay József : Ki hát a Gyulafehérvári Glosszák szerzője ? Se nem Vatakai János, mint Varjú Elemér vélte, se nem Ujtatai, mint Tagányi Károly olvasta, hanem Vathai János. Az előbbi hibás olvasatok onnan származtak, hogy a következő szó elejét is hozzá olvasták a névhez , holott a név után pont is van. (Akármelyik olvasás a helyes, kérdés , hogy ebből a mondatból, hogy «iste liber est Fratris Johannis de Vatha concessus fratri Petro» — valóban az következik-e, hogy János barát szerzője volt a Gyulafehérvári Glosszáknak, vagy pedig csak az, hogy tulajdonosa volt a könyvnek ? Egyébiránt a név helyes olvasására vonatkozólag még meg kell hallgatnunk Varjú Elemér hozzászólását is.) Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1912. évf. 3. szám. március. — Gróf Andrássy Gyula : Széchenyi politikája. Széchenyi politikai céljai igazak voltak, de politikai pályája nem volt győzelmes. «Sohasem volt a nemzet politikai vezére. Előbb Wesselényi, azután Deák, majd Kossuth és később újra Deák befolyása vált döntővé, sohasem az övé». A nagyközönségnek szánt dolgozat hosszasan ismerteti Széchenyi főbb gondolatait s Kossuth Lajossal folytatott küzdelmét. Múzeumi És Könyvtári Értesítő, 1912. évf. 1. füz. március 15. — Harsányi István : A sárospataki ref. főiskolai könyvtár három, eddig is-