Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1913. 2. évfolyam
Figyelő - Tr. Z.: Magyar írók a Finn Lexikonban 59–60. p.
FIGYELŐ. 59 irodalmi irányát meghatározó tényezők : Költészetünk hanyatlásának okai a nemzetietlen korban. Természetesen nagyobb a népszerűsége a Bessenyei fellépésétől Arany haláláig terjedő korszak íróinak. Különösen Arany János és Tompa Mihály szerepel sűrűn. Nyolc középiskolában Arany János epikai költeményeivel vagy balladáival foglalkoztak. Ugyancsak Aranyról szólnak ilyenek : Mit tanulhatunk Aranynak Epilógus és Fiamnak című költeményeiből , Arany világnézete költészetében. Hét középiskolában Tompa Mihályról írtak, főtekintettel lírájának hazafias vonatkozásaira és allegorikus jellegére. Vörösmarty, Petőfi költészetéről egymagában kevés helyütt volt szó. (Pl. V. M. költészete mint a nemzeti törekvések kifejezője ; A családi érzés P. lírájában ; P. és a természet ; A puszta és világa P. költészetében ; P. tájfestő költészete stb.) Inkább ilyen összeállításokban : Vörösmarty, Petőfi és Tompa, mint a korhangulat kifejezői ; Párhuzam V. és A. eposzai között ; P. és A. hazafias költészetének összehasonlítása ; Petőfi, Tompa és Arany hazafias lírája. Azonfelül Vörösmarty és Széchenyi van többször párhuzamba állítva így : Sz. politikai és társadalmi reformeszméi V. lírájában stb. A prózaírók közül Eötvös a legkedveltebb. Nemcsak a Falu jegyzője a téma, de költői és politikai működésének egymásra való hatásával is foglalkoznak. Kemény, Jósika megint inkább csak összehasonlításokban szerepelnek. Egy és más szempontból figyelemreméltók a következő tételek : Színműirodalmunk és színészetünk fejlődése Kisfaludy Károlyig ; Az epikai évtized eposz-irodalma s az azt felváltó magyar történelmi tárgyú regényirodalmunk Jókai Mórig ; Jókai regényhősei ; Az irodalom és politika viszonya a szabadságharc után ; Az elnyomatás korának lírája ; Mennyiben készítették elő íróink a talajt Széchenyi működésére ? Széchenyi hatása politikai irodalmunk fejlődésére ; Kazinczy Ferenc és a nyelvújítás ; Kölcsey Ferenc szónoki műveinek főbb eszméi ; Bajza és a magyar kritika ; A népies nemzeti irány diadala költészetünkben ; Mikszáth Kálmán írói munkássága ; Kisfaludy Károly és Kazinczy iránya szembeállítva ; Párhuzam a Hymnus és Szózat alaphangulata meg költőik kora és felfogása között ; A nemzeti eposz irodalmunkban ; A szerzetes tanárok szerepe költészetünkben a felújulás korától kezdve. OBERLE KÁROLY: Magyar írók a Finn Lexikonban. A mi legújabb lexikonainkkal (Révai Nagy Lexikona, Franklin Kézi Lexikona) egyidőben kezdették meg s folytatólagosan most adják ki a nagy Finn Lexikont. (Suomalaine Tietosanakirja. I—III. Helsinki, 1909—1912.) Szerkesztői Finnország legelőkelőbb tudósai, köztük Setälä Emil és Wichmann Yrjö egyetemi tanárok, kik Magyarországon hosszabb ideig tartózkodtak, viszonyainkat alaposan ismerik, nyelvünket igen jól értik és beszélik. Amit ez a lexikon a magyar irodalmi kérdésekről és viszonyokról mond, az mind igaz és helyénvaló ; a szerkesztőségnek két említett tagja jól válogatta meg a szükséges forrásokat. Cikkeikben nem találunk félre-