Baros Gyula szerk.: Irodalomtörténet, 1915. 4. évfolyam

Műelemzés - Váczy János: Alszeghy Zsolt: Petőfi és az ötvenes évek magyar lírája 322–326. p.

ш IRODALOM, tüneti, ha nem is tudunk róla semmit) nagyerejű egyénhez könnyen hozzá­fűzhette — nem a Moór által keresett két típust, hanem — e mesetípu­soknak egyes motívumait és vonásait. Ilyen mesei eredetű motívumokat lehet találni a Toldi-mondában, de az egész mondát egyes mesetípusokra visszavezetni, kissé merész dolog. Igen sikerültnek tartom Az öreg hős c. fejezetet. Nézetem szerint Moór Toldi öregkorának epizódjait , a prágai kalandot és az olasszal barátcsuhában való viaskodását helyesen vezette le a német spielmann­költészet legkedveltebb mondaciklusából , a Dietrich-mondákból és ezzel azt hiszem a Toldi-monda ezen rétegét véglegesen megfejtettnek tekint­hetjük. A prágai kalandot a Rosengarten­­. spielmanneposzból, a kolos­torba vonult barát mondáját a középkori montage-történetekből, különösen az Alpharts Tod-ból és a Thidrekssaga Heimerából származtatja. Ha az átadó forrást ennyire megszorítani nem is épen célszerű, és bár a francia eredetű montageok hatása a német spielmannok körében szintén bátran feltehető volna, az eredendő helynek a megjelölése is már érdemszámba megy. Még azt sem tartom lehetetlenségnek, hogy ez elemek — amint a szerző felteszi — a spielmannok által nálunk is terjesztett Dietrich-monda alkat­részei lehettek, és hogy csak később kerültek összeköttetésbe az erős Toldiról keletkezett hagyománnyal.­ Összefoglalom véleményemet Moór dolgozatáról : Panzer elméletének alkalmazásával új utat mutatott a magyar mondakutatásnak és a Toldi­monda egyes elemeit érthetőkké tette ; az énekeseinkre vonatkozó eddigi elmélet világos megdöntésével kézzelfogható eredményt produkált ; az énekeseink történetében felvett német hatás és a német spielmannkölté­szet tárgykörének a magyar mondakutatásba való szélesebb körű belevivése által pedig oly irányt jelölt, amelyben haladva a jövő kritikának hálás fel­adatok kínálkoznak. WEBER ARTHUR. Alszeghy Zsolt: Petőfi és az ötvenes évek magyar lírája. Különnyomat a Kisfaludy-Társaság Évlapjai XLVIII. kötetéből. Budapest, 1914. 92. 1­1. Alszeghy Zsolt tanulmánya volta kép alapos és részletes kifejtése azok­nak a gondolatoknak, amelyeket Gyulai Pál oly éleselműleg fejezett ki Petőfi utánzóiról mintegy hatvan évvel ezelőtt. Nagy készültséggel s buzgalommal gyűjti össze az ötvenes évek verseskönyveit s majd minde­nikben rámutat Petőfi hatására. Eddig is meg volt állapítva, hogy leg­nagyobb lírai költőnk gondolatait, költői szerkezeteit s kifejezései alakjait úgy szólva minden magyar költő utánozza, aki az ő általa vert ösvényen indul ; de a legnagyobbrészt ma már névtelen versírók utánzásának lénye-­ ­ Szerző Panzer-elméletét a Szilágyi és Hajmási-mondára is szeretné alkalmazni. Hibásan, mert e monda két délszláv monda összeforrásából keletkezett.

Next