Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1917. 6. évfolyam
Kisebb közlemények - Tolnai Vilmos: Madách Imre forrásaihoz 46–48. p.
47 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. adtán e jegyzetgyűjteményhez fordult műveinek kidolgozása közben, hogy a régi gondolatnak új foglalatban új fényt, új jelentőséget adjon. Óriás olvasottságánál fogva aligha lesz valaha lehetséges, minden máshonnan származó gondolatát kimutatni ; a tervszerű kutatáson kívül gyakran a kutatók jóságos nemzője , a véletlen is nyomra viszi az embert, így nagyon valószínűnek tartom, hogy Madách forgathatta és olvashatta a múlt századnak nálunk is kedvelt Demokritos-it, Karl Julius Webernek ezernyi ezer ötletből, idézetből, adomából egybehordott tizenkét kötetét (első kiadása 1832—35.), melyet a szomorú emlékű muszkavezető Aszalay József Szellemi Omnibus címen meglehetős fogyatékossággal és humortalansággal magyarra is átültetett (1855—56). Weber Demokritására utal Madáchnak epigrammája : A közönséges ember. Világra lett, nősült és elvesze, Ezért kár volt emberré lennie. (össz. műv. I. 251.) Az első sor Demokritos XII. kötetének 21. fejezetében található (Ueber Komische Grabschriften) : «Er lebte, nahm ein Weib und starb.» (A stuttgarti 1868-i kiadásban XII. köt. 291. 1.) Madáchtól való a hozzátoldott második sor. Az első sor maga Gellert : Der Greis című meséjének utolsó sora: «Er ward geboren, Er lebte, nahm ein Weib, und starb.» Minthogy Weber idézi forrását, Gellert pedig megvolt Madách könyvtárában (Szűcsi József : M. I. könyvtára. M. Könyvszemle XXIII. 13.), a költő az eredetiből is vehette az első sort. Az Ember Tragédiája londoni színében a nyegle kénytelen a tudományt utcai üzletté alacsonyítani, hogy megélhessen, s hogy Lucifer szavai szerint ez ne legyen sírható : Ex gratia speciali Mortuus in hospitali. (E. T. 2966. sor.) Demokritosnak előbb idézett fejezetében (Ueber Komische Grabechriften) Jodocus szakács sírfelirata : Hio jacet Jodocus, Qui fuit Bom® coquus, De gratia speciali, Mortuus in Hospitali . A különbség csak a de : ex prepositióban van. A phalanster-jelenetben a múzeum tárgyai közt van egy ágyú is , rajta rejtélyes fölírás . (E. T. 3351.) A szálló ige magában már meglehetősen régi (vö. Büchmann : Geflügelte Worte), de ágyúkra csak 1742-ben öntette jelszóul II. Frigyes. Ennek felemlítése is megvan Demokritosnak : Der Krieg c. fejezetében Ultima ratio regum.