Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1918. 7. évfolyam
Kisebb közlemények - Ferenczi Zoltán: Jegyzet Petőfi Úti jegyzeteihez 170. p. - Tolnai Vilmos: Arany János: Szent Lászlójához 170–171. p.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Jegyzet Petőfi Úti jegyzeteihez. Dr. Hajnóci Iván Petőfi útirajzairól c. cikkében a 2. p. a. azt írja, hogy Petőfi e pár sort Lesz még idő, bár sokára. Amikor a magyarul Éneklő fők homlokára Borostyánág kanyarul — nem, mint Petőfi mondja, egy Játékszíni zsebkönyvből, hanem Kováts József Verseiből (1817. 64. 1.) vette. Ez tévedés. Petőfi valóban Játékszíni Zsebkönyvből vette, melynek címe a következő : Kiss János : Nemzeti Játékszini Zseb-Könyv, mellyet A' Nagy Méltóságú, Méltóságos, Fő Tisztelendő, Nagyságos, Tekintetes, Nemes és minden rangon lévő Nagylelkű Hazafiaknak, mély tisztelettel lángoló hálája örökjeléül 1832-ik Esztendőre ajánl Kiss János, a' Dunántúli Színjátszó Társaság Súgója. Székes-Fejérvárott, Számmer Pálnál, Kis 8-r. Ennek 2. l.-ján e négy sor így van idézve : Lessz olly idő, bár sokára, Mellyben még a Magyarul Éneklő Fők homlokára Borostyán ág kanyarul. Ez a szöveg közelebb áll Petőfiéhez s bár forrása ennek kétségtelenül a Kováts verse, Petőfi jól emlékezett arra, hogy ő hol olvasta. Ezt a zsebkönyvet világosan akkor olvasta, mikor Székes-Fehérvárt színészkedett 1842. nov. 2-tól 1843. jan. 8-ig. FERENCZI ZOLTÁN: Arany János : Szent Lászlójához. a) A forráskutatás kiderítette, hogy Arany a legenda tárgyát a Dubnici Krónikában találta, (Zlinszky Aladár, Irodt. Közr. 11 : 419), még pedig abban a szövegben, mely a Budai Krónika Podhraczky-féle, 1838-i kiadása- Irodalomtörténet, 1918. 49—50. l.