Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1925. 14. évfolyam
Műelemzés - H.: Budaváry László: Az oszlányi tündér 205. p. - P.: Nagyszalontai gyűjtés 205. p.
HÍHÁJATOK. 13* 205 feltűnő, hogy Toldi igazán művészi alkotású természeti képei, hasonlatai, megszemélyesítései elkerülték a szerző figyelmét. (u ) Burlaváry László: Az oszlányi tündér. Budapest, 1924. A regény meséje Róbert Károly uralkodása elején a felvidéken játszik. A királyhű két régi jóbarát, Szabotay András és Oszlányi Miklós, szomorúan szemléli a pártharcok dúlását és a királyi tekintély hanyatlását. Békességet szeretnének, jobb időket várnak. E helyett azonban súlyos megpróbáltatások szakadnak rájuk. Szabotay András kedelei várát Orczy Dénes, Csák Máté kegyetlen martalóca, éppen akkor rohanja meg és dúlja föl, mikor Szabotay Máriának, a szintén királyhű Kalárdy Bélával való esküvőjére készülnek. Oszlányi Katalin, az oszlányi vár gyönyörű tündére, csak nehéz küzdelmek után nyújthatta kezét Sellyei Domonkosnak, Csák Mátétól a királyhűségre tört derék vitéznek. A középkori mesét ügyes elbeszélő készséggel adja elő a szerző, de a jellemzésben a lélektani rugókat még nem találja meg biztosan. Személyei készen lépnek a regénybe és minden jellembeli alakulás nélkül végzik el a nekik szánt feladatot. A nem lélektanilag fejlesztett jellemzés magyarázza az olvasónak azt az érzését, hogy a regény egyes hősei elhatározásukban ingadozók s a döntés percében nem tudják, mit csináljanak. Orczyné szörnyű halála, szinte rémregényszerű. Elismerést érdemel a regénynek tiszta erkölcsi levegője, továbbá az a hazafias lendület, mely nemcsak áthatja, de valósággal fűti minden sorát. Stílusa szónokias, mondatai bőven ömlenek, főleg az érzelmes helyeken. (H.) Nagyszalontai gyűjtés. Kodály Zoltán közreműködésével szerkesztette Szendrey Zsigmond. Budapest, 1924. 402 l. Athenaeum. (A Kisfaludy Társaság Magyar Népköltési Gyűjtemények XIV. kötete. Szerk. Sebestyén Gyula.) Fáradtságos gyüjtőtevékenységnek gazdag eredményét látjuk ebben a kötetben. Bár a munka oroszlánrészét a nagyszalontai diákok végezték, a szakszerű vezetés és egybeállítás szembetűnik. Nem vettek fel oly darabokat, dalokat, meséket a gyűjteménybe, melyek lényegtelen szövegeltéréseket tartalmaznak. Az ottani nép lelkivilágára erősen jellemző a gyűjteménynek minden sora. Külön veszi a kötet a bethlehemes játékokat, balladákat, dalokat, meséket, mondákat s a végére helyesen csatolja a dallamok gyűjteményét Számos jegyzet Sebestyén Gyula, Szendrey Zsigmond, Berze Nagy János és Kodály Zoltán tollából. E jegyzetekben gondos összehasonlításokat találunk a gyűjtemény darabjainak különféle változatairól s a témavándorlásokról. A változatos anyag bepillantást enged a magyar ritmus sokat kutatott problémájába is, úgyhogy nemcsak a néprajzzal foglalkozók, hanem a magyar ritmus kutatói is érdekes megfigyeléseket nyerhetnek. Más kérdés, hogy a gyűjtemény egyes balladái hatottaké Arany Jánosra. Az olyan népköltési forrást, mint a Sciro asszony, sehogy sem szeretjük. (P)