Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1926. 15. évfolyam
Tanulmányok - Szász Károly: Gyulai Pál emléke 125–135. p.
TANULMÁNYOK. Gyulai Pál emléke. — Születésének százados évfordulóján. — SZÁSZ KÁROLY elnöki megnyitója a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1926 március 13-án tartott közgyűlésén. Az után a méreteiben és ragyogásában páratlan csillagrajzás után — amely a magyar égboltozatot a XIX. század első negyedében a Deák és Kossuth, Arany és Petőfi, Kemény és Jókai, Szigligeti és Madách megjelenésével gazdagította — a jeles férfiak bölcsőjében szintén nem szegény második negyedszázadot 1826 elején Gyulai Pál születése nyitja meg. Ennek az irodalmunkban oly fontossá vált eseménynek most értük el évszázados fordulóját, nem természetes-e tehát, hogy mikor a Magyar Irodalomtörténeti Társaság ezévi közgyűlésére egybesereglettünk: első szavunkkal Gyulai halhatatlan szellemét idézzük s emlékét dicsőítjük? Kazinczy után senki sem volt annyira igazán és olyan kizárólagosan irodalmi ember, mint Gyulai. Bizonyára voltak nálánál nagyobb tehetségű és termékenyebb íróink, de nem volt egy sem, aki az egész világot annyira az irodalom szemszögéből nézte volna, lelke minden gondolatát s napja minden percét oly teljesen az irodalom ügyének és az irodalmi élet kérdéseinek szentelte volna, mint ő. „Nekünk az irodalom és művészet több, mint más, szerencsésebb nemzetnek, nemcsak a műveltség és szellemi élvezet kérdése, hanem a nemzetiségé, a nemzeti lété is egyszersmind" — ezt mondotta Gyulai egy helyen és ezt érezte mindig, s ez a felfogás sugárzott minden megnyilatkozásából. Gyulai hatása formailag voltaképen kettős irányban nyilvánult. Egyik, amit irodalmi műveiben megörökítve átszármaztatott a késő századokra is, a másik- amely az ő földi irodalomtörténet. 9