Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1931. 20. évfolyam
Kisebb közlemények - Zipser Sándor: Petőfi Sándor Nemzeti dala és a csehek 241–243. p.
242 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 242 Induló. Botto !. Rajta, föl, tót, halld a hazát! Itt az idő, föl a tettre! Meg akartok-e rohadni azokban a bilincsekben? Vagy a szabadságot választjátok? Az Úristenre esküszöm! Nem fogatom be magam többét Ti, ezer esztendő rabjai, Rátok szállnak őseitek átkai, Mert megszentelt csontjaikon Rabszolgaság bilincse zörög. Az Úristenre esküszöm! Nem fogatom be magam többé! Hát miféle ember az, Ki megfut, ha halni kell, Kinek kedvesebb nyomorult feje. Mint fajának dicsősége? Az Úristenre esküszöm! Nem fogatom be magam többé! Éles kard a legénynek Jobban áll, mint a bilincs. Kinek tetszik, hordjon békét: Fogjatok, testvéreim, kardot, kaszát. Az Úristenre esküszöm! Nem fogatom be magam többé! Föl, testvérek! Rajta, rajta! Mint a Krivány hajnalpírban! Mit az idő ránk zúdított. Vér lemossa, tűz megégett! Az Úristenre esküszöm! Nem fogatom be magam többé! Aztán majd csöndes sírjainkat Felékesíti hálás unoka koszorúval, Felsóhajt, miközben térdre hull: „Adj nekik, Uram, dicsőséget!" Az Úr Istennek esküszöm! Nem fogatom be magam többé járomba. A két költemény azonosságát kétségbevonni nem lehet. Bottonos 1829-ben, Skalnikon, azaz a gömörmegyei Felső-Szkálnokon született és 1881-ben Bystricán, vagyis Besztercebányán halt meg. Középiskolai tanulmányait a lőcsei evangélikus gimnáziumban végezte. Akkortájt ott erős tót hatás alá került s megismerkedett a magyarellenes orosz és szerb irodalommal. 1848 —51-ig Pesten tanult és ugyanitt mérnöki oklevelet is szerzett 1854-ben. Selmecbányán, majd Besztercebányán telepedett le. Bejárta az egész Felvidéket és a tót nép mondáit gyűjtögette és feldolgozta. Első költeményei 1846-ból valók. Leghíresebb költeménye a Smrt' Jánosiková című, 1862-ben jelent meg. Ebben a költeményében a XVIII. század elején halálra ítélt rablóvezérből tót nemzeti hőst csinált, aki az elnyomott tót nép érdekében harcra kelt az elnyomó nemesek ellen, s szabadsághősként bukott el. Botto egyéb költői művei folyóiratokban jelentek meg, összes művei halála előtt, 1880-ban láttak napvilágot Prágában. A korkülönbség a két költő közt hat esztendő. Petőfi 25 éves és országos hírű költő, Bottó 19 éves vidéki ifjú volt. Nyilvánvaló, hogy Bottó János ismerhette Petőfi Sándort és költészetét. Az ellenkezője viszont teljesen valószínűtlen. Ekkortájt jutott tudomásomra, hogy vannak a Nemzeti Dallal többékevésbbé egyező költemények más népeknél is. Az egyik a görögök szabadságharca idejéből való, a másik pedig a franciáknál található, önkéntelenül vetődhetett föl a kérdés, vájjon mindezek a költemények nem vezethetők-e vissza egy közös forrásra? Minthogy Botto művei prágai kiadásának, a megszerzésétől el kellett állnom, a Nemzeti Múzeum könyvtárához fordultam. Itt aztán ráakadtam Botto János 1909-i túrócszentmártoni kiadására. (Spery Jáno Botto, Túrócszentmárton, 1909.) De legnagyobb meglepetésemre nem találtam meg benne !