Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1932. 21. évfolyam
Tanulmányok - Ványi Ferenc: Jókai Mór: A Barangok 1–4. p.
TANULMÁNY 3 állapítás, amit a Pesti Hírlap a Barangokról — a fenti idézet szerint — írt, általában jellemző Jókai egész színműírói tevékenységére. Az a kemény bírálat, amellyel Gyulai Pál a „Dózsa György"-öt illette, majdnem minden darabjára áll. Valóban nem is azt nézte Jókai, hogy a színpad követelményeinek eleget tegyen, hogy a darabban legyen tragikum. Történethűség, a cselekmény egysége, valószerűség, stb. mind mellékes előtte, ő a fantáziáját ereszti szabadon. A „nagy mesemondó" jelenik meg előttünk ezekben a darabokban is, melyek minden fogyatkozásuk ellenére is sokszor igen jelentős hatást értek el. Nyelve, humora, ötletessége, a sorok között is kicsillanó hazafias érzése. Jókai magyar lelke nem egyet megkedveltetett a magyar közönséggel, mely különösen történetének nehéz napjaiban szívesen feledte a darab szelleméért az irodalmi szempontból kifogásolható hibákat. Csupán „tarka-barka képsorozat, bohózatos ráma és benne kedves, tréfás jelenetek rajza" a Barangok is. A darab a millenniumi próba-díszfelvonulással kezdődik. Ennek a során jelenik meg a fejedelmet kereső állítólagos paeoniai nagykövet. Nem sok köze van ehhez az eseményhez annak a lakomának, amelyen a közönségnek nagyon tetsző hazafias felköszöntők elhangzanak. Azután következik a rablóvezér „szélnek eresztése". Ezért a „hőstettéért" kér és kap Szigfried az atyjától lovat, meg huszárönkéntesi ruhát, hogy ő — akinek eddig nem volt hazája és aki eddig nem érzett hazafiúi kötelezettséget — a hazája iránt való kötelességét leszolgálhassa. Ezt az egymással összefüggésbe nehezen hozható néhány eseményt csak úgy lehetett színpadra vinni, hogy a közélet alakjainak ötletes rajzával, vagy tréfás epizódokkal töltötte ki az író. A darab hőse Szigfried, alig-alig érdemli meg, hogy az eseményeknek központja legyen. Erőtlen, élettelen alak. A magyarok nemzeti ünnepe, a millennium azért nem érdekli, mert ő svájci állampolgár. Atyját előbb még White-nak hívták, Amerikából szakadt ide. Vérbeli üzletember, aki fiát azért tette svájci állampolgárrá, nehogy besorozzák e háborúba kerüljön. Szigfried unja a céltalan életet. Birkavér folyik az ereiben, mert — midőn fiatal korában sok vért vesztett, — azt ömlesztettek belé. Buddhát olvassa, filozofál s titokban verset ír. Miriam jegyese neki, de Gézának csak egy szavába kerül s már lemond a javára Miriámról — minden különösebb ok nélkül. A darab leghatásosabb alakja A kőszívű ember fiai-hól is !*