Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1932. 21. évfolyam
Tanulmányok - Brisits Frigyes: Vörösmarty és Kazinczy. Ó és új magyar. [II.] 65–77. p.
TANULMÁNY Miben volt új a deákos költészet? Először abban, hogy új mértéket hozott. A klasszikus verselés magyar történeti képviselői e költészet művelői előtt ismeretlenek voltak. A korabeli magyar latinság állandóan felpanaszolt hanyatlása sem szolgálhatott nekik tápláló példával.46 A latin nyelv egyoldalú osztályműveltséget jelentő uralma amúgy is omladozóban volt. A Bessenyeiékkel meginduló új nyelveszményiség hatása alatt szétesőben volt a latin nyelvideál, amely eddig a tudós deákos népet elszakította a „deáktalan köznép"-től. Ilyen miliőben mi mást jelenhetett az új verselés, a magyar szavak deák rendbe való szedése, mint szakítást azzal a költői formával, amely nem ezen az óklasszikas deákosságon alapult: a rímes magyar verseléssel. Ennek pedig klasszikusa most is Gyöngyösi volt. Az egész deákos költészet jórészt ezen a formai ellentétben kap értelmet. Rájnis József A Magyar Helikonra Vezető Kalauz Elől Járó Beszédében nyíltan kifejezi, kikkel szemben indít új irányt: „Tudjátok, hogy nem minden jó, ami régi, nem minden rossz az, ami szokatlan, örömmel vallom, szóval és írással hirdetem, hogy Gyöngyösi István, Faludi Ferentz, és sok más Ritmisták egyszersmind nagy Poéták; csak azt vitatom, hogy nem kisebbek, sőt talám nagyobbak volnának, ha lemondottak volna ama törvényről. Egy rend végének más rendnek vége feleljen". Bájnis költői pályája azzal is kezdődik, hogy Gyöngyösi István Palinódiáját „alagyás versekbe" foglalja. Baróti Szabó A komáromi földindulásról írt költeményébe Gyöngyösi Kemény Jánosának cyklops-jelenetét fűzi bele klasszikus formában. A Salamon király László királyhoz című heroldjában Gyöngyösiemlék található klasszicizáló átalakítással.47 Igazában talán nem is annyira ellentétről, mint inkább felfrissítésről volt itt szó. 46 A folyóiratok tele vannak a magyarországi latin nyelv romlottságának s hiábavalóságának kemény vádjával: „Hány százan beszélnek Deákul Magyar Országon, a kik soha talán Tacitust, Horatiust, Juvenalist, Persiust, Liviust kezekbe se vették. — Angiusok és Frantziák, amikor valamelly rossz és konyhai Deákságot említenek, azt egy szóval Magyar Deákságnak szokták nevezni." Mindenes Gyűjtemény. 1791. V. 18—36. 1. — „Elgyötörnek rossz Gramatikákkal, es a Poeticum, Rhetoricum compendiumokkal, mellyeket a legizetlenebb századokban foldoztak össze a Leoninus versek Papjai." Erdélyi Múzeum. 1817. VIII. 191. 1. — „Ha feltámadnának Róma fiai s hallanák, némelly betűket miképen ejtünk ma ki, sok szóknak melly idegen s idétlen értelmet adunk,.. . bizonyosan kikacagnának." Felső-Magyarországi Minerva. 1825. IV. 495. 1. — V. ö. még Szacsvay Sándor szatiráját. Figyelő. 1881. 340-42. 1. 17 Oláh Béla: Baróti Szabó Dávid. Figyelő. 1883. 110—111. 1. 5* 67