Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1932. 21. évfolyam
Tanulmányok - Brisits Frigyes: Vörösmarty és Kazinczy. Ó és új magyar. [II.] 65–77. p.
TANULMÁNY. Vörösmarty és Kazinczy. Ó és új magyar. (Folytatás ) írta: BRISITS FRIGYES. A deákosok történeti eredése még ma sem tisztázott kérdés. Összetett jelenségről lévén szó, mindenesetre figyelembe kell vennünk azokat a felfogásokat, amelyek mind rávilágítottak a deákosokat meghozó útvonal egy-egy részletére: a lappangó humanista hagyományra,39 Klopetockra, Denisre, a korabeli osztrák barokk költészetre.10 Végső elemzésben azonban alighanem Négyesy Lászlónak 41 és Császár Elemérnek 42 van igaza, akik — nagy általánosságban — a deákosok költői munkásságának ihlető megindítóit a jezsuita költők példáiban látják. Baróti Szabó Dávid és Rajnis József költészete valóban nálunk tovább sarjadt s magyarrá lett jezsuita poézis, amely az egyetemes latin jezsuita anyaköltészetből kilépve, folytatásában a lehanyatlott „magyar latinitas"-sal szemben, a műveltebb magyar deákosságnak lett képviselője. Baróti Szabó és Rajnis utalásai elárulják, hogy nagyon jól ismerték az egyetemes, s nemcsak a bécsi ágazatú jezsuita költészetet. Ennek tipikus műfajai: eklógák, pásztorjátékok, idillek ismétlődnek nálunk is. Feltűnő azonban, hogy költeményeikben kevés a vallásos tárgyú élmény. A jezsuita " Váczy János: A magyar classicai iskola triásza. Egyet. Phil. Közl., 1886. 277. 1. 40 Kazinczy: A Magyar Verselésnek Négy Nemeiről. Erdélyi Múzeum, 1814. II. 126. 1. — Toldy Ferenc: Irodalmi arcképek és szakaszok. Budapest, 1873. 350—51. 1. — Csaplár Benedek: Révai Miklós élete. 1881. III. 46. 1. — Farkas Gyula: A magyar romantika. Budapest, 1930. 222—23. 1. 41 A mértékes magyar verselés története. Budapest, 1892. 65. 1. 11 Deákos költők. Budapest, 1914. 9. 1. Irodalomtörténet.