Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1934. 23. évfolyam
Műelemzés - B. Gy.: A Pápai Jókai-kör Évkönyve az 1929–1933. évekről 91. p. - Szinnyei Ferenc: Gombos Andor: A magyar népszínmű története 91–92. p.
A magyar nemzeti gondolat és a Kisfaludyak viszonyáról szólva azt hangsúlyozza, hogy a Kisfaludyak a magyar nemzeti érzés, a történelmi gondolat és rendületlen bizalom fennkölt hirdetői. Gálos Rezső becses tájékoztató kíséretében teszi közzé a Nemzeti Múzeum törzsanyagából II. Rákóczi Ferenc fejedelem egykori hű emberének, Kisfaludy Boldizsárnak négy levelét. — Kocsis Lénárd Herczeg Ferenc Emlékezéseit méltatva helyesen állapítja meg, hogy „feltűnő Herczeg szemének élessége az élet fonák jelenségeivel szemben és jórészt ezzel kapcsolatban a gúnyos bíráló állásfoglalás. — Lám Frigyes Kozma Andor — in memóriám címen a Karthagói harangok, a Rokkantak és a Magyarok Symphoniája sikerült német fordítását közli. Az Emlékkönyv szerkesztésében mutatkozó ízlés és tapintat Bászel Ernő és Gálos Rezső érdeme. V. M. A Pápai Jókai-kör Évkönyve az 1929—1933. évekről. XXI. kötet, összeállította Kőrös Endre. Pápa, 1934. 105 l. Főiskolai nyomda. Az utóbbi négy év munkájáról szóló beszámoló igen vonzó képet nyújt a szépmultú Társulat hagyományőrző és ízlésápoló tevékenységéről. Megtudjuk belőle, hogy a jelzett évkör legkimagaslóbb eseménye a főiskola egykori tanulói, Petőfi és Jókai mellszobrának a Kormányzó Úr jelenlétében történt felavatása volt (1931 szeptember 7). Erre vonatkoznak az Évkönyvben Antal Gézának tömörségében is sokatmondó Ünnepi beszéde, Lampérth Gézának ez alkalomra írt szép Prológusa (a két halhatatlan pápai diák emlékünnepére), továbbá Kőrös Endre Petőfi és Jókai című, nemes lendületű ódája. A kötet többi darabjai sorában a Jókai-kör működését illető tájékoztatók mellett ízléses csoportosításban váltakoznak a jótollú szerzők verses és szépprózai, meg ismeretterjesztő közleményei. Az utóbbiak közül irodalomtörténeti szempontból figyelemreméltók: Fejes Zsigmond találó idézetekben gazdag értekezése, A természet jelenségei a nagy magyar költőknél, továbbá Gálos Rezsőnek a hitelességet és jó előadást szerencsésen párosító kis tanulmánya Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza címen; végül Pongrácz Józsefnek A főiskolai könyvtárról szóló igen érdekes dolgozata. A négyszázéves főiskola hatvanháromezer kötetből álló gyűjteményének rövid leírásában a Mecénások — Chernel Antal, Kerkápoly Károlyné, Thaly-család, Antal Géza — érdemeit megörökítő sorokon kívül fontos adat, hogy Bornemisza Péternek az Ördögi kísértetekről írt prédikációs könyvéből (Sempte, 1578) az egyetlen teljes példány Pápán található. B. gy. Gombos Andor: A magyar népszínmű története. Budapest, 1933. 42 l. Kókai Lajos bizománya. A szerző célja az volt, hogy „a magyar népszínmű eredetét, keletkezésének feltételeit, korszakonkénti jellemző sajátságait a modern irodalomtörténetírás szempontjainak figyelembevételével" bemutassa. Ezeket a modern szempontokat nem igen látjuk a dolgozatban, hacsak a szerző a népszínmű „elmélete szociológiai alapon" című, körülbelül egy lapnyi terjedelmű felszínes fejtegetéseit nem tartja ilyeneknek. Áttekintése Sziklay János, Kádár Jolán, Perényi József, Galamb Sándor és mások megállapításain alapszik, és újat keveset mond a magyar népszínmű fejlődéséről. Kelleténél nagyobb teret szentel egyes darabok tartalmának is, ami csak terjedelmesebb dolgozatban volna helyén. Részletesen elbeszéli például a Szökött katona, a Csikós, A falu rossza tar-