Baros Gyula szerk.: Irodalomtörténet, 1935. 24. évfolyam

Kisebb közlemények - Kunszeri Gyula: Két színházi vers. [Petőfi Sándor, Ady Endre.] 24–25. p.

24 költeménye az 1817-i német zsebkönyvbe úgy is igen stílszerűen beleillik, mint a kezdődő biedermeier-ízlés képviselője. Zsigmond Ferenc: Két színházi vers. Nagy szellemek találkoznak. Ezúttal a színházban. Még pedig két olyan ellentétes nagy szellem, mint Petőfi Sándor és Ady Endre. A találkozást két egyező körülmény magyarázza: a szín­házi kapcsolat és a hamar lángra lobbanó szerelmes szív. A külö­nös találkozásról két kis színházi vers tesz tanúságot: Petőfié: Színbírálat. Hogy játszottak? Ne is kérdezzétek! Vétek volt ma őket nézni, vétek. Ily kontárkodás mégis gyalázat. Csaknem megszalasztották a házat. Semmi tüz egyben sem, semmi lélek! Mint fajankók, úgy álltak s beszéltek. A darab is rossz, silány végképen, Untató a legnagyobb mértékben. Ásítottam, hányat és minőket! S oly sötét volt, tán világ sem égett. (Hol maradhatott az a kis lyány? hol? Üres volt, amelybe jár, a páholy.) Adyé: Színházban. Nincs egy tűrhető szereplő, Unalmas, rossz mindahány, Ha hiányzik páholyából Az az édes, barna lány. De ha ott van, oly elnéző, Engedékeny, jó vagyok. Kritikát a barna kis lány Szép szeméből olvasok. A két vers témájának azonossága egyszeri átolvasásra is annyira szembeszökő, hogy ezt fölösleges külön fejtegetni. Petőfi kis versének élményi alapjában nincs okunk kételkedni. Petőfi ezt a kis költeményt 1844-ben írta Pesten. Ebben az időben Vahot Imre Pesti Divatlap­jának segédszerkesztője volt. A lapba verseken kívü­l különféle prózai cikkeket, többek között színházi kritikákat is írt a Nemzeti Színház előadásairól (1844 július, 1845 február). Valószínű, hogy a páholy kislánya sem képzelt alak. E mellett szól az a tény, hogy az ezen időtájt írt Színház- KISEBB KÖZLEMÉNYEK

Next