Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1938. 27. évfolyam
Műelemzés - Karsó Géza: Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel 184–185. p.
184 BÍRÁLATOK magára, más és más költeménynél nyugszik meg" (III. 352.); valóban „alkotásai, mint a templomok, nyitva állanak mindenki előtt" (III. 351.). Az új és végleges Arany-életrajz tökéletes és hű ábrázolása a legnagyobb magyar költőnek s egyúttal kitűnő bevezető tanulmány ahhoz az óhajtva várt kritikai kiadáshoz, melynek keresztülviteléhez az erre a nagy célra egyedül hivatott szerzőnek még sok nyugodt alkotóévet kívánunk. Kozocsa Sándor: Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel. (Somogy-Csurgói Könyvtár, 7.) Kaposvár, 1938. 240 l. A Berzsenyi-kiadások után próbát tesz Merényi Oszkár Berzsenyi életrajzának új megírására is. Váczy János műve óta összefoglaló munka nem jelent meg költőnkről, újabban — éppen Merényi fáradozása révén — előkerült új kéziratai, a kor ízlésére vonatkozó kutatások új eredményei, az életrajzi adatok gazdagodása, Berzsenyi költészetének újszerű megvilágításai szinte szükségessé tették az új életrajz megírását. Merényi a kiadványaiból ismert szeretettel és ambícióval merült el feladatában, stílusa a kritikai kiadás óta sokban meghiggadt, kutató lelkesedése viszont még lángolóbb: könyve tehát értékes gyarapodása a magyar irodalomtörténetnek. Nagyon érdekes Berzsenyi magányszeretetének megvilágítása és annak kapcsolata poézisével. Tanulságos a német mintájú szerelmes verseknek és a klasszikus poézisnek a költő kettős lelkiségével való magyarázata. Ügyesen jelöli meg Berzsenyi klasszicitásának sajátos alapját is. Már itt a kórusszerűség hangsúlyozása kissé erőszakolt. Annál szerencsésebb Berzsenyi búcsúzásainak elemzése. A verselemzés azonban kényes feladat; nagyon könnyen túlzásba ragadja itt a minden szépséget megérteni akaró hév a magyarázót. Amikor szerzőnk pl. az „Isteni míved" helyett a „Chironi lelked" választását magyarázza, túlzásnak érezzük ezt az érvelést: „A mitológiai utalás mily más távlatba helyezi a kifejezést, s a mű helyett a ható erő, a lélek kiemelése mennyivel életteljesebbé formálja a költő mondanivalóját"! A mindent megvilágítani törekvés nem egy felesleges hipotézist ihlet , így annak az elképzelését, hogy mit is gyűjthetett Berzsenyi a könyvtárába. Túlzottnak érzem az adatok vallomásával szemben azt is, amit szerzőnk Berzsenyiről, mint vezetőről mond. Berzsenyi elnémulását Németh László — szerintem — valószínűbben magyarázza, pedig az elkedvetlenedés megismétlődését Merényi is látja. A versek keletkezésének időrendjére vonatkozó megállapításait itt revidiálja a szerző; legfontosabb annak az elismerése, hogy ennek az egymásutániak elképzelésében semmi pontos adatunk sincs. A bevallottan csak elképzelt sorrend azért sok érdekesen finom megfigyelést vet fel Berzsenyi költői műhelymunkájáról. Sajnos, kissé bőbeszédű Berzsenyi költészete általános alakító tényezőinek megállapításában. A legsikerültebb itt a költő líraiságának elemzése. Igaz, hogy a „rejtőzés és a megnyilatkozás" finom mértékben való váltakozásáról meggyőzni nem tud. De a magasítás eszközeinek összeállításában sok finom megjegyzést találunk. Halványabb Berzsenyi képzeletének jellemzése. Annál érdekesebb a költő műhelyének bemutatása. Az elemző művészet fejtegetései a legbővebben Berzsenyi költészetének tárgya körül sarjadnak. Néha itt is messzebb nyúl, mint szükséges, így amikor Berzsenyi világfelfogását a Wtolff-féle bölcselettel kapcsolja egybe, nem vetvén