Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1938. 27. évfolyam

Figyelő - A. L.: Adat Juhász Gyula életéhez 42–43. p.

Azonban Szinnyei megírja azt is (IV. k. 462. 1.), hogy „írt még Ilaray egy rémdrámát és egy Apafi Mihály c. színművet". Világos, hogy csak ez az Apafi Mihály lehet a Haray által készített s Nagybányán és Szatmáron is előadott regényes korrajz. Tudott dolog, hogy a regény Apafi Mihály fejedelem idejében történik, maga a fejedelem is egyik főszereplő benne, míg Kelemen diák az a bizonyos rémdráma lehet, amiről Szinnyei is megemlékezik. Haray az Erdély aranykorát 1852-ben, legkésőbb 1853 elején dramatizálta. Mivel a regény 1852-ben jelent meg, előbb a Pesti Napló hasábjain folytatások­ban s ugyancsak még ez évben külön is két kötetben, elmondható, hogy a Jókai műve legott népszerűvé vált, mert azon melegében eljutott a színpadra is. Maga a drámai szöveg ismeretlen. Elveszett vagy lappang. Kristóf György: Adat Juhász Gyula életéhez. (A kispap.) A magába vonult, pasztellszíne­ket kedvelő, halkhangú költőről ismeretes, hogy egy időben papi pályát válasz­tott. Közelebbi megjelölés, hogy­ szerzetes-kispap volt. Költeményeiben gyakran fordul elő papi vonatkozás, általában vallásos emlékekből táplálkozó mozzanat, de tudtommal addig nem fejtették ki, hogy melyek azok a hatások és motívu­mok verseiben, amelyek eme pályán töltött időnek sugalmazásából származnak. Juh­ász Gyula kegyestanítórendi, próbaéves újoncnövendék volt Vácott 1899. aug. 27-étől 1900. máj. 9-éig._A kegyestanítórend a tanév második felében szokta felhívni az érdeklődő tanulók figyelmét a rendbe való felvételre. Így történt ez 1899 tavaszán is. A szegedi piarista gimnáziumból három ifjú jelent­kezett, köztük Schütz Antal és Juhász Gyula. Ketten elvégezték a nyolc osz­tályt, a költő a hatodik osztályból folyamodott és nyert felvételt. Korához képest középtermetű, vékonytestű, sápadt, fehérarcú, feketeszemű fiú volt a kis novicius. Hamarosan kitűnt, hogy nem kedveli a társaságot; a gyülekezés ide­jén sem vett részt a harminchárom, egész országból összegyűlt növendék eleven bemutatkozásában és később is inkább magának élt. Hamarosan ismeretes lett, hogy versei jelentek meg már a szegedi újságokban, de ez csak az irodalom iránt érdeklődőknél keltett némi izgalmat. Sokan ilyesmire egyáltalán nem figyeltek fel. Szorgalmas tanuló és buzgó kispap volt, valami idegenség azonban mindig ott borongott homlokán No szemeiben. Telt, múlt az idő, kialakultak a barátságok, a tekintélyek. Közben néhá­nyan megváltak az intézettől. Juhász Gyula magának élt. Az ünnepélyes szent­miséken gyakran szerepelt mint szertartásvezető, gyertyát tartó vagy tömjén­vivő és ezek a ténykedések mélyen belevésődtek emlékezetébe. Pár hónap múlva feltűnt, hogy halványabb és magábavonultabb lett. Zárkózottsága miatt hozzá bizalmasan közeledni nem lehetett. 1900 májusának elején híre terjedt, hogy Juhász Gyula elhagyja az intézetet. Ez megtörtént. Másnap megérkezett édes­apja, de hiába, fia ugyanazon a napon már otthon volt. Juhász Gyula tehát nyolc hónapon és néhány napon át piarista újonc -növendék volt és ez erős nyomokat hagyott egyéniségén és költészetén. Termé­szetének borongó alapvonását megváltoztatni azonban nem tudta. Később köl­tői tehetsége mindjobban bontakozott. A budapesti egyetemen az irodalom­kedvelők előtt ismert volt, de sok baj és betegség gyötörte. Az egyik tüntetés alkalmával­­ véletlenül került a tömegbe — a lovasrendőrök annyira meg-

Next