Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1938. 27. évfolyam
Figyelő - G. P.: Elhunytak 43–50. p.
repel egy azonos nevü hírlapíró, aki Martonvásáron született 1873 körül s 1894/5. a M. Illl. belmunkatársa volt. Utóbbi 1893. a Kép. Családi Lapokba és 1894. a M. Hírlapba, írt elbeszéléseket. HARMOS (1899-ig Haasz) SÁNDOR, pr. phil., izr. tanítókép. tanár, szül. Rajecfürdőn (Trencsén vm.) 1883-ban, megh. Budapesten 1937 december 10-én. — Magyar-latin szakos. Pályáját a soproni Laehne-féle gimnáziumnál kezdette, majd a budapesti izr. tanítóképző r. tanára lett. 1937 jan. 16. öngyilkossági kísérletet követett el. — Fontosabb cikkei: Egyet. Phil. Közl. (1904. Zrínyi Viola idilljei), Alexander-emlékkönyv (1908. Hamlet és Bánk bán), Irodalomtört. Közlem. (1910. 12. Katona ,József Bánk bánja. 1912. Párhuzamos helyek az Odysseiából Arany J. Toldijához; Petőfi János vitézének hatása Arany Toldijára; 1913. Csokonai lírája), IMIT évke (1913. A szombatos imakönyv névtelen írója; 1915. A Rajongók). — Munkái: Dalok a fenyvesben. Bp., 1901. — A m. irodalom nőalakjai. U. o., 1904. — Balassa Bálint szerelmi költészete. U. o., 1905. — Péchi Simon szombatos imádságos könyve. (Az IMIT kiadványai. 39.) U. o. 1914. (Közzétette Guttmann Mihállyal.) HOFFMANN MIHÁLY (MIKSA), kir. tan., a Fűszerkeresk. Orsz. Egyesületének 30 éven át volt elnöke, szül. Nagyatádon 1861-ben, megh. Budapesten 1937 október 20-án. — Szr. 1912-ben tagja lett a székesfőv. törvényhatósági bizottságnak. Szerkesztette az Adóügyi Szaklapot és a Fűszerkereskedők Lapját. — Vagy harminc önálló, főleg adóügyi munkát írt. HOLLÄNDER DEZSŐ, dr. jur., v. ügyvéd, megh. Budapesten 1937 november, 26-án, 82 éves korában. — Debreceni ügyvéd korában publicisztikai működést is fejtett ki a helyi lapokban. Pl. Debr. Ellenőr (1891). JÓZSEF ATTILA, szül. Budapesten 1905 április 1- én, megh. Balatonszárszón 1937 december 3-án este 8 órakor, az állomáson keresztülhaladó vonat elé vetve magát. — Ref. Ferencvárosi proletárcsaládból származott. Atyja: J. Áron szappanfőző, anyja Pece Borbála mosónő volt. Atyja 1907-ben kivándorolt Amerikába s J. a Gyermekvédő Liga jóvoltából öcsödre került, ahol már négyéves korában dologra fogták disznót, mások szerint libát őriztettek vele. Hétéves korában visszakerül anyjához Budapestre s már mint iskolásfiú rikkancsként tengeti életét. Később kenyeres-, majd cukrászfiú lesz az EMKE kávéházban, végül dunai hajókon inaskodik. Közben elhal édesanyja s jóakarói az eleven eszű gyermeket elhelyezik a makói internátusban s az ottani gimnázium jeles tanulója lesz. Mégis boldogtalan. Többször követ el öngyilkossági kísérletet. Ekkor jelennek meg első versei a szegedi lapokban, majd a Nyugatban. 1923 őszén Budapestre kerül s beáll bankhivatalnoknak, majd néhány hónap múlva fölcsap könyvügynöknek. Közben egyre-másra jelennek meg versei a fővárosi lapokban. Az egyikért 8 hónapi fogházra ítélik, de a Kúria fölmenti. 1925-ben kimegy Bécsbe egyetemi hallgatónak s itt újra mint rikkancs tengeti életét. A hírlapi közlemények szerint Párizsba is elvetődött. A szegedi egyetemre is beiratkozott, hogy tanári diplomát szerezzen magának, de állítólag egy tréfás verséért eltanácsolták az egyetemről. A fővárosba költözködve, az irodalomból próbált megélni, s több társával megalapította a Szép Szó c. folyóiratot. 1934-ben Baumgarten-díjat nyert. Kb. 1931 táján jelentkeztek nála a lelki betegség első jelei. Baja 1937 nyarán oly mértéket öltött.