Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1938. 27. évfolyam
Kisebb közlemények - Benkó Barnabás: Magyarázat Csokonai egyik bordalához 121–123. p.
hamar meghalhatunk, s akkor aztán holtan a temetést végző pap zsákjába, mint valami koporsóba kerülhetünk. A keresztény halottat — mert csak ezt vehetjük számításba — Csokonai idejében általában fából való koporsóban temették el. A járványok vagy háború idején szükségből használt más temetkezési módtól — ami a vers magyarázatául nem szolgálhat — eltekintve. Csokonai korából csak egy emlékünk van, amely a keresztény ember zsákban való eltemetésére vagy legalább is ilyen irányú hatósági rendelkezésre utal. Horváth Mihály Magyarország történelme c. művében. II. József 1782-i „egyéb vallási rendeletei"-t tárgyalva így ír: voltak egynémely rendeletei, melyek minden felekezetben egyaránt elégületlenséget és zajt keltettek. Ilyen pl. az a rendelete, mely szerint az enyészet gyorsítása és fakímélés végett a halottakat ezután koporsók helyett zsákokba dugva parancsolta eltemettetni. Ezen rendelet, melynek közzétételekor Józsefet még a legértelmesebb és elfogulatlanabbak is méltán arról vádolták, hogy újítási szenvedélyében kicsinységekkel is bíbelődik, s rendeleteinél a nép erkölcsi állapotát, műveltségi fokát, hiedelmeit nem veszi tekintetbe, s a nép zajos ingerültsége miatt nemsokára visszavonta, nyíltan megvallván, miszerint nem hitte volna, hogy a nép még oly kevéssé van felvilágosodva." E furcsa és erőszakos rendelkezést a magyar munkák közül megemlíti a Szalay—Baróti-féle történelem is.9 Megtaláljuk továbbá Fessier Aurél németnyelvű Magyarország történelmében, mégpedig mind az eredeti, mind a szerző halála után a mult század nyolcvanas éveiben átdolgozott kiadásban.10 Fessier szintén az 1782-i eseményekkel kapcsolatban tárgyalja a rendeletet. A művek megfelelő helyének nagyon hasonló szövegezése, valamint az 1782-es —, mint látni fogjuk — téves évszám azt sejtetik, hogy az említett magyar nyelvű munkák itt kritika nélkül követték Fesslert. Az újabb magyar történelmi könyvek nem említik e temetési rendeletet. Így hallgat róla Marczali háromkötetes, II. József korát tárgyaló nagy monográfiája s a Szilágyi Sándor szerkesztette és a Hóman—Szekfű-féle történelem is. Idegen szerzők közül Mitrofanovnak — szakemberektől magasztalt — újabb monográfiája i1 szól e kérdésről és pedig a magyar írókéhoz hasonló véleménnyel. Ő a lap alatt a rendelet pontos keltét is adni akarja: „Hofdekret vom 23. Juli 1783", azonban ebben csak a hó és a nap helyes, az évszám hibás; a rendeletet ugyanis 1784-ben adta ki az uralkodó. Ez utóbbi dátum helyességét igazolják azok a németnyelvű szakmunkák, amelyek II. József e temetési rendeletével bővebben foglalkoznak. Gross—Hoffingernek 1837-ben 12 és Wendrinskynek 1880-ban 13 megjelent terjedemes mű 8 Bp. 1873. II. bőv. kiad., VII. köt., 496—97. 11. 9 A magyar nemzet története. Bp. 1896. IV. köt.,225. 1. 10 Aurel Fessier: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leip zig. Gleditsch. 1825. X. köt, 560—61. 11. és Geschichte von. Ungarn von I. A. Fessier. Zweite vermehrte und verbesserte Auflage bearbeitet von E. Klein. Leipzig. Brockhaus. 1883. V. köt., 479. 1. 11 Paul V. Mitrofanov: Josef II. Wien und Leipzig. 1910. 673 1. 12 Lebens- und Kegierungsgeschichte Josefs des Zweiten und Gemälde seiner Zeit von dr. A. J. Gross—Hofflnger. Stuttgart. Fr. Brodhag'sche Buchhandlung. 1837. II. kőt., 146—47. 11. 18 Joh. Wendrinsky: Kaiser Josef II. Wien. 1880. Wilh. Braumüller. 207- -8. 11. 12*