Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1940. 29. évfolyam
Kisebb közlemények - Alszeghy Zsolt: Egy Habsburg-párti Árpád-eposz 124–128. p.
magyar előidőből. Előadta Petrényi Gyöngyössy János. Nagy-Károlyban, Gönyei Gábor által, 1824. Tagadhatatlanul van valami érdekesség abban, hogy egy esztendővel a Zalán Futásának sikere előtt ilyen német tündérrege is olvasóközönségre talált. De még érdekesebb az a szellem, amely ebben a fordításban megnyilatkozik. Gyöngyössy János ugyanis nemcsak bővebb tőre ereszti forrását, hanem a maga nemzeti álláspontját is erélyesen kihangsúlyozza benne. Hosszadalmas ajánlásában a nemzeti irodalom fontosságát emlegeti és önérzettel mondja: „Ami engemet illet, aki növendék koromtól fogva nemzeti nyelvünk virágzása iránt mindég határtalan buzgósággal lángoltam, mindég tettem annyit, amennyit — környületeimhez képest — lehetett. Közelebbről, kiváltképen közép- és közmíveltségit magyarjaink számokra készítettem ezen jelenvaló versezetet, oly céllal, hogy az ő kezeik között eddig elé forgott régi darabocskáknak helyiöket talán szerencsésebben betölthetné." De gondol a magyar földmívelőkre és kézmívesekre is, amikor művét közzéteszi, mert tudja és hangoztatja, hogy azok sem nélkülözhetik az értelmi napfényt. A versezet irodalmi méltatását nagyjában helyesen szövegezi meg Tóth Béla, mondván: „A könyv az eposz és a rege külformáinak érdekes vegyüléke, melyet a népies tündérmesék motívumai szőnek át. Az előhang az eposzi expositiót és invocatiót a közönségnek a regékben látott megszólításával fűzi össze. A költemény még nem néprege, de sok közössége van a népmesékkel. Árpád népmesei hős módjára esik át tündérkirálynéjával való szerelmi kalandján." Csupán a népmesei elemek hangoztatása helyére kell az osztrák regeköltészet motívumait tennünk, mert Gleich a tündérrege minden bonyodalmát onnan tanulta. Gyöngyössy János versének megindulása nemzeti lendületre vall. Míg Gleich egyenesen a mesemondásba kezd, a magyar verselő a magyar honfoglalásról elmélkedik, Attiláról és Álmoról, megtartván Álmosnak ezt a forrásában lett elnevezését. Csak ezután a kis kitérés után indul meg a mese. A hívebben fordított részek szemléltetésére ime a kezdet: Gleichnél: Die Thurozer Gespannschaft ist ringsum von Himmelhohen Gebirgen umschlossen, deren ungeheuere Waldungen und finstere Beighöhlen ein schauerlich angenehmes Schauspiel •dem Wanderer darstellen. Berühmt ist eine dieser Höhlen am Berge Tlasia, wovon ehmal folgende Sage umhergieng. Als im neunten Jahrhunderte die Macht der Ungarn unter ihrem Anführer Almo furchtbar ward allen übrigen Nationen, da zeichnete sich dessen Sohn Arpad vorzüglich durch seinen Muth und seine Tapferkeit aus. Er war ein junger rüstiger Mann, von liebens Gyöngy össynel : Fellegeket meghaladó Kőszirtokkal van körülvéve a Thuróczi Megye, Melynek borzadva örül A néző; e sok Százados Erdőkkel ékesített Sárhegyben, a Teremtésnek Első napján készített Sok roppant setét Barlangok Vágynak Boltra formálva, — E pompás Környben Almő, Táborával megállva, Vitézivel, Kardjokat, egy Időre, letétette, S győzedelmes Karjaikat Itten megpihentette. 3 IK. 1926. 294. 1.