Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1940. 29. évfolyam
Műelemzés - –ry.: Várkonyi Nándor: Petőfi arca 167. p. - László Erzsébet: Hegyi Ferenc: Pálóczi Horváth Ádám 167. p. - ss.: Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt 167–168. p.
A színháztudomány törekvései eddig sem voltak ismeretlenek a szakember előtt. De Staud Gézának nem is az a célja, hogy mindenáron újat mondjon, hanem hogy a színháztudományi szemlélet ismételt hangoztatásával új lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Ő maga is nyomatékosan rámutat arra, hogy az irodalomtörténetnek különbséget kell tennie a drámai szöveg, mint költői alkotás, és a színházi előadás keretében eljátszott színmű között. Számos félreértés, homály és kétség oszlik el, még több haszon származik belőle, ha e két kategóriát következetesen szétválasztjuk. A filológiai és esztétikai elvektől irányított vizsgálódás eddig a magyar drámairodalom történetét munkálta — a színháztudományi szempont bekapcsolása lehetővé fogja tenni a magyar szívjáték múltjának feltárását. Ifj. Tárkonyi Nándor: Petőfi arca. Pécs, (1939) Janus Pannonius Társaság kiad. 27 (1) 1. VIII. tábla. Régen olvastunk ilyen kitűnő tollal megírt tanulmányt. Valóban méltó a célbavett tárgyhoz. Várjon, ki nem óhajtott volna szemtől-szemben állni Petőfivel!? Nos, Várkonyi nemcsak eleven tollal, hanem gondos kutatással is hozzásegít minket az igazi Petőfi archoz. A fennmaradt egykorú képek közül bebizonyítja, hogy a leghitelesebb a Szana Koszorújának 1879-i mellékleteként ismert. Ez a kép ugyan a kezdetleges fokon álló fényképezés terméke 1847-ből — mégis a leghívebb megörökítője Petőfi arcvonásainak. E képhez az első szöveg még Petőfi barátjától, Kertbeny (Benkert) Károlytól származik. Várkonyi ezt a szöveget is közli és szövegkritikájával még érdekesebbé teszi. A nyolc illusztráció az egykorú Petőfi képek sorozata. Ezek összegyűjtésével is értékes és jó szolgálatot tett a szerző. — ig. Hegyi Ferenc: Pálóczi Horváth Ádám. Debrecen, 1939. 106 l. A magyar irodalmi népiesség első tudatos úttörőjét igen komoly és az eddigi vele foglalkozó tanulmányoktól eltérő módon mutatja be doktori értekezésében Hegyi Ferenc piarista tanár. Már az életrajzi résznél is eltér a szokványábrázolási módszertől, mert az egyes apróbb életrajzi események helyett inkább az írót ért külső befolyásoknak tulajdonít nagyobb jelentőséget. Amíg az eddigi értekezések szerzői Pálóczi Horváth Ádámban csupán az anekdoták duhajkodó, idegentől irtózó magyarját látták meg, addig Hegyi a tudatos magyar irodalmi népiesség első úttörőjét is észreveszi hősében. Pálóczi Horváth Ádámot életírója sohasem mint elszigetelt írói egyéniséget veszi kritikai bonckés alá, hanem állandóan számbaveszi a korviszonyokat, az írót ért hatásokat is. Pálóczi Horváth Ádámban az írón kívül a sokirányú művetséggel bíró embert, a kultúrpolitikust, a hagyománymentő népgyűjtő nacionalistát is élénken vetíti elénk a szerző. Dr. László Erzsébet, Mártonvölgyi László : Zarándokúton a Kárpátok alatt. A Híd kiadása. Nyitra. Évszám nélkül. 1561. Az irodalomtörténeti érdekességű kötet különböző szerzőktől írt adatokat, rajzokat,tanulmányokat foglal magában, melyek a Felvidéken élt vagy ezzel valami kapcsolatban lévő írónak-költőnek egyes tartózkodási helyéhez fűződnek. A cikkek legtöbbjében van valami figyelemreméltó, ha még oly kicsinek is tetsző adat, melyet az in Uteris nil parvum elve alapján szívesen fogad