Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1941. 30. évfolyam
Műelemzés - Dénes Tibor: Kiss Lajos: Péterfy Jenő világnézete 121. p. - rtr.: Sebestyén Károly: Munkák és napok 121–122. p.
különösen a lírai költemények néhány helyének bevonásával — kibontakoztatja a szerző Madáchnak, az 1861-es felirati párt ünnepelt szónokának és a nemzetiségi kérdés egyik örökre szóló magyar szempontú ismerőjének politikai eszmevilágát. Kortársai Madáchban csak a politikust látták, a mai olvasó csak a költőt. Az elfelejtett politikus felfedezése a ma számára áthidalja a két véglet közt az űrt; akit egyesek kozmopolitának tartottak, abban felismerjük a Széchenyi nevelte egyetemes értékek felé törő magyart; egyedül, aki ezt az iskolát megjárta, állíthatta főművének középpontjába az emberi sorsnak a társas életformák ütközésében rejlő tragikumát. Joggal sürgeti szerzőnk Madách összes műveinek kritikai kiadását, a Pesti Hírlapban megjelent cikkeit is beleértve; ez utóbbiaknak tömör — az adott keret kényszere miatt is rövidre fogott — ismertetése példázza, mennyi újat talál a magyar múlt kutatója a 40-es évek hírlapirodalmában, ha, mint Clauser, megértéssel nyúl hozzá. D. D. Kiss Lajos: Péterfy Jenő világnézete. Sárospatak, 1939. Nyomtatta Kisfaludy László a Ref. Főiskola betűivel. 801. A gazdag Péterfy-irodalom egyik figyelemreméltó darabja. A disszertáló Péterfy világnézetének elemzését tűzte ki feladatául. Problémáját úgy oldotta meg, hogy kereste a vitális anyagi és szellemi tényezőket — lelkiségének rajzát, életének külső mozzanatait, tanulmányainak menetét —, amelyek egyéniségét kialakították. Hogyan jegecesedik ki egyénisége és hogyan lesz a művelődés és az élet sodrában személyiséggé? — ez a kérdés az értekezés vezérfonala s ennek kapcsán tárulnak fel Péterfy hatalmas lelki és szellemi távlatai. Életdrámájának tragikus kifejlete világnézetének felvázolásával magyarázhatóvá — ha nem is mindenben érthetővé — válik. Ez a világnézet az ifjúság „ködhálós" országának elképzelésével indul el s ebben az ész „fiatalos miszticizmusa" a megismerés számára nem tud korlátokat. Így ér el Péterfy a német idealizmushoz, Hegel abszolút logikai rendszeréhez, az emberi szellem örökérvényűségéhez. De a tudás e fölényes világában meg kell ízlelnie a kétségek keserű cseppjét s kora pozitivizmusa, a természettudomány felfedezései ráeszméltetik az eszmény és a valóság ellentétére. Nagy csalódása ez az alapjaiban idealista léleknek, melyben csak veleszületett metafizikai ösztöne, az eszmék iránt érzett töretlen vonzódása vigasztalja. Ez a kettősség lesz végül is reálidealista világnézetének alapja. Realista, mert a szigorú és „fájdalmas" igazság álláspontján ismeri meg a világot és idealista, mert kutatja a fájdalmas igazságot és harcol a szellem szabadságáért. Értekező őszinte alázattal és tisztelettel nyúlt témájához. Nem ismerte még — időben nem ismerhette — mindazt, amit Péterfy olvasott és tudott. E hiányokat némi iskolás áthidalásokkal, de nem ügyetlen kézzel pótolta. Gondolatmenete így egészében érdekes és elmélkedtető. A tanulmányban sok új vonást kapunk Péterfy lelki arculatához. Dénes Tibor: Sebestyén Károly: Munkák és napok. Válogatott tanulmányok. Bp., 1941. Rózsavölgyi és Társa, 1961. A szimbolikus cím utal a könyv szerkezetére: az első részben nagyobb terjedelmű esztétikai, kritikai és irodalomtörténeti tanulmányokat olvashatunk, melyek előzőleg már folyóiratokban láttak napvilágot, a másodikban