Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1947. 36. évfolyam

Kisebb közlemények - Kozocsa Sándor: Justh Zsigmond, a regényíró 55–59. p.

hogy megkísérli hűtlen kedvesét féltékennyé tenni. Jó alkalom kínálkozik: a faluba vándorkomédiások jönnek. A S trupp" fiatal igazgatója már megjelené­sével megnyeri Leona tetszését. Az egyetlen előadáson feltűnően kacérkodni kezd az orvossal, a jegyzőnő szeretőjével, mivel Ádámot akarja tüzelni, terve azonban nekti sikerül. A jegyzőnő bosszúból megsúgja férjének Ádámmal való viszonyát, melynek egy kerti heves szóváltásuk alkalmával volt fül­tanúja. Vallomását kissé elsiette, mert alig hogy a fiatal komédiás direktor megjelenik a színen, Leona elfeledve a doktor szomszédságát, teljes lélekkel a komédiás bűvkörébe kerül. A sors azonban elindult, kerekét már nem lehet visszafordítani. A tiszteletes még előadás közben hazaparancsolja nejét és Ádámot. Otthon kérdőre vonja őket. A fiatal férfi mindent magára vállal, de Leona nála szokatlan őszinteséggel tárja föl az igazságot, s kijelenti, hogy férjét sohasem szerette, sőt utálja és örül, ha megszabadulhat tőle. Elrohan otthonról, vissza a kocsmába, ahol az előadás még tart. Ádám is szobájába megy, hogy csomagoljon. A beteg Margit a szomszéd szobában tanuja lesz anyja és szerelme hűtlenségének, ,szívgyulladást" kap s rövidesen meghal. Leona felcsap primadonnának s éppen akkor gördül ki a faluból a komédiások sze­kerén, amikor leányát temetik. Ádám ekkor érzi igazán, hogy Margittal életének boldogságát veszítette el. A regény hatásos és művészi elemekből szövődik. Erősen érzik rajta még az első munkák kísérlet-jellege, de a lélekrajzra való hajlam, a finom elbeszélőtehetség nyoma is. Kétségtelen, hogy Justh itt-ott még torzít, de sohasem bántóan. Érdekes a regényben a sok jellemző figura, a rengeteg mellék­alak. A főhős, Ádám, kissé passzív, nem tud határozottan ellenállani a kísér­tésnek s elbukása után sem viselkedik elég férfiasan. Jellemében sok követ­kezetlenség van s ezért fehér szerelmét sem tudjuk elhinni neki. Annál kiszámít­hatatlanabb Leona: energikus és hatalomravágyó, de teljesen érzékeinek uralma alatt áll. Férjét nem szereti s állandóan csak arra az alkalomra vár, hogy csalásával­­felszabaduljon­. A korabeli francia regényponyva bomlasztó hatása érzik rajta. Álszentségében még nála is léhább vetélytársa: a jegyzőné. A re­gény legrokonszenvesebb alakjai: a tiszteletes és a tisztelendő. Mindkettőt csak pár vonással állítja elénk, de az a néhány impresszionista színfolt, mely­lyel alakjukat életrekelti, igazi művész kezére vall. Pallós Kelemen jó ember, de hirtelen haragú és szereti az itókát. Tudja hibáit és egész élete az ezektől való megszabadulásban telik el. Rajongással csüng leányán és férfiasan viseli el neje méltatlan viselkedését. A katolikus pap alakját még kevesebb vonással rajzolja s mégis mennyi melegség, mennyi erő és krisztusi szeretet árad belőle. A csalódott lélek fenköltsége sugároz szavaiból, a vigasztaló, a felemelő ember, aki minden társában csak a szeretetre és a megbocsátásra szoruló szenvedőt látja. Milyen meleg szavakkal ajánlja a fiatal káplán figyelmébe Margitot, a tisztaság, a jóság női képviselőjét. Később is Ádám neki mondja meg bűnét, melyből az ő megtisztító bocsánatával ismer életének új céljaira. A falu intel­ligenciájával szemben a nép gyermekeire is rávilágít s későbbi műveinek nem egy alakja ebben a regényében jelenik meg először. Ilyen Manga Julcsa, aki megnemesedve és elmélyítve kerül ismét elénk, mint Gányó Julcsa. De ilyen finoman megfogott figura Fazekas Miska is, a vallásos derék legény, akit eskü-

Next