Waldapfel József szerk.: Irodalomtörténet, 1949. 37. évfolyam
Kisebb közlemények - Schreiber Sándor: Csokonai kiadatlan levelei Festetics Györgyhöz 333–338. p.
Csokonai kiadatlan levelei Festetics Györgyhöz Közli: Scheiber Sándor Csokonainak ezideig három levele volt ismeretes Festetics Györgyhöz, Csokonai fogalmazványai alapján1). Most, hogy a keszthelyi Festetics-levéltár a kutatók számára hozzáférhetővé vált,2) előkerültek Csokonai eredeti levelei is. Itt természetesen megvan a 22. levél befejező része (az idézett kiadásban 666. 1. : »A többi nincs meg«) és kiderül — ami sejthető volt — hogy a 29. és 30. levél kétféle fogalmazványa ugyanannak a levélnek, amelyet a költő kétszer bocsátott útjára, de csak egy példánya jutott Festetics kezeihez. A célbaért levél bevezetése mindkét fogalmazványtól eltér. E kettőn kívül négy ismeretlen levél került elő, különösen figyelemreméltó az első , Csokonai önéletrajzi levele, amellyel bemutatkozik. A negyedikhez csatoltan található a Georgicon II. énekének fordítása — ajánlásával egyetemben.) — s így megdől Toldy Ferenc kombinációja, hogy Csokonai el sem küldte a fordítást s azon állítása, hogy a Festetics-könyvtárban a kézirat nem található. ') Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Bevezetéssel ellátva kiadták: Harsányi István és dr Gulyás József. II. 2. Genius kiadás [1922. 664—666. Nr. 22.; 676—681. Nr. 29. ; 681—685. Nr. 30.) Lásd Iványi Béla beszámolóját : A Festetics-család keszthelyi levéltára. Kny. a Levéltári Közlemények XXIV. 1946. évfolyamából. Bp., 1947. •) Hogy Festetics kézhez kapta, nyilvánvaló volt már Festeticsnek 1802 febr. 16-i válaszleveléből is. Festetics négy válaszlevele a M. Tud. Akadémia kézirattárában található. I. Méltóságos Gróf, Nagyságos Uram! A ki hivatalt kér, arról sokan sokképpen — 's többnyire balul ítélnek Ki azt mondja, hogy szemtelen, ki azt, hogy azért tolja magát elő, mert érdemetlen voltában mások reá nem akadtak volna. Kiről ki hogy ítél, ítéljen : én legalább érzem, hogy nemesebb Rúgó ösztönözi Intézeteimet Nagyságodnak Nagylelkéhez, 's magam középszerű tehetségemhez való bizakodásom az, amelly engemet felbátorított arra, hogy Nagyságodnál magamat, érdemlett tisztelettel, és alázatossággal Professzori hivatalra beajánljam. Ugyanis régi hosszas gondolkozásaim után kifőzött Feltételem az, hogy jövő tavasszal, kevés örökségemet eladván, olly réggel Helvétziába menjek, hogy ottan a' Mezei Gazdaságnak azt a' részét, a' melly Hazánkban is legtöbb munkával, legtöbb helyen, és legtöbb haszonnal, de még is nem úgy, a' mint lehetne, gyakoroltatik, úgymint a' Pascuatiót, Bucolicát, Schweitzer Teheneknek tartását, Szénázást, Sajt' vaj' készítését 's a't. magoktól az Originális Gazdáktól megtanúljam. Ha a' hadnak és békeségnek állapotja megengedné, kifutnék kétfelől a' Szomszéd Frantzia és Olasz országba is, a' borkészítésnek 's kerti majorságnak nálok való megtekintésére ; visszajövőbe a' munkás Német földön tévén keresztül utazásomat. E szerént, esztendei utamra, 's az egybegyűjtendő tapasztalásokra mind reákölteném szűk örökségemet : azért is tehát kívántam Méltóságos Uram! előre könyörgeni, hogy, ha ez az én jószágomnak 's magamnak elszánása Nagyságod előtt kedvet talál : méltóztasson engemet valamellyik Oskolájában Professzorságra kegyelmesen felvenni , hogy így mikor pénz